BALÁZS GERGELY atya 2011-ben írt egy kiadványt a kecskeméti Mária- kápolna engesztelésének történetéről, amit alább közlünk, pár fejezetcímmel bővítve.
Balázs Gergely atya 2020. november 4-én, szerdára virradóan elhunyt el a kiskunhalasi járványkórházban, életének 73., szerzetességének 54. évében.
Balázs Gergely atya könyörögj érettünk!
AJÁNLÁS
Kedves Testvérem!
Isten hozta a Mária-kápolnában! Ön most Kecskemét egyik lelki központjában van, ahol a láthatatlan, másokért élő krisztusi szeretetet élik meg több mint húsz esztendeje a rendszeres engesztelésekben. A több mint húsz esztendeje kezdődött engesztelésről szól ez a kiadvány, amelyet szívből ajánlok a figyelmébe. Kérem, csatlakozzon ehhez a nagyon szép kezdeményezéshez, amelyben bűnös felebarátainkért imádkozunk. Hisszük és reméljük, hogy az Ön imáira is szükség van az engesztelés nagy művében, s ezek az imák célba jutnak és meghozzák gyümölcseiket! Abban is reménykedünk, hogy megérezve a másokért való engesztelő imaáldozat csodálatos ízét, hazatérve erről a szent helyről is folytatja majd ezt az áldozatot! Szép imaélményeket és a hit, reménység és a másokért élő tevékeny szeretet megerősödését kívánjuk önnek itt a Mária- kápolnában!
Isten gazdag áldása kísérje egész életében!
Dr. Jeney Gábor plébános (2011)
Mária-kápolna a magasból
Kép forrása: https://keol.hu/kecskemet-bacs/ilyen-a-kecskemeti-arboretum-es-a-maria-kapolna-a-magasbol
I. Első lépések az engesztelés felé Kecskeméten
Natália nővér
Érthető módon keresni kezdtem a nővért, mert ekkorra az engesztelés gondolata megragadta a lelkemet. Ez még 1986-ban történt, de senki sem tudott nyomra vezetni a nővér keresésében.
Az 1987-88-as tanévben, amely Mária-év is volt egyben, kedvező fordulat következett be. Ez éppen az egyik magyarórámnak köszönhető, amikor a Mária-évre való tekintettel az ifjúságnak vallásos nevelésük érdekében a Szűzanyáról beszéltem az utolsó megspórolt percekben. Ekkor említettem meg, hogy keresek egy bizonyos Mária Natália nővért. Az óra utáni tízpercben azonnal jelentkezett az egyik kedves tanítványom, aki így szólt: „Tanár úr, én ismerem azt a nővért, és azt is tudom, hogy hol lakik!” Örömteli meglepetés volt ez a számomra, mert tanítványom segítségével valóban rátaláltam a nővérre. Ő ekkor Öregcsertőn lakott Csorba Benedek plébános úr plébániáján. Itt tudtam meg, hogy a fent említett engesztelő kápolna még valóban nem épült fel, de van a nővérnek egy naplója, amelyből többet is megtudhatunk az engesztelésről.
Boldog voltam, hogy a nővérrel személyesen is találkozhattam, de még mindig nem tudtam elszakadni attól a gondolattól, hogy ha még nem épült fel a kérdéses engesztelő kápolna akkor mielőbb fel kellene építeni.
Annyira megérintett az engesztelés fontossága és ennek a kápolnának az ügye, hogy egyik barátommal (Walter Jánossal) beutaztam Kecskemétet egy alkalmas csendes, rejtett helyen található telekért, ahol megépülhetne a kápolna. A nővér elbeszéléséből ugyanis az is kiderült, hogy csendes, rejtett helyen kell fölépülnie az engesztelés szentélyének. (Ekkor még Balázs Gergely atya nem volt informálva arról, hogy a Szent Anna-réten kell megépülnie az engesztelő kápolnának – szerk. megj.)
Igen ám, de ha építkezésbe kezdünk akkor mikor kezdődhetne el maga az engesztelés, amire pedig már most olyan nagy szükség lenne!?!
Ekkor jutott eszünkbe többünknek mivel már egyre hangosabban beszéltünk a megépítendő kápolnáról -, hogy van nekünk egy kész kápolnánk a város szélén.
Egyik vasárnap (1988. január 17-én) három kedves ismerősöm (Mányoki Ferenc, Mányoki Ferencné és Tóthné Losonczi Anikó) nehéz útviszonyok közepette meg is közelítette a kápolnát, de nem tudtak bemenni. Másnap (január 18-án) Árpád-házi Szent Margitnak, hazánk engesztelő áldozatának ünnepén én is csatlakoztam hozzájuk. Józsi bácsival, a kápolna akkori gondnokával ismerősként köszöntöttük egymást. Kérésemre beengedett bennünket a kápolnába, hogy körülnézzünk. Szétnézve bent a kápolnában, szinte mind a négyen egyszerre ismertük fel a helyzetet, és döntöttünk: ez a kész kápolna nagyon is alkalmas az engesztelésre!
Gyors levélváltásba kezdtünk Csorba Benedek atyával, aki feltárta kérésünket Mária Natália nővérnek. A válaszokból hamarosan kiderült, hogy kérésünk kedves az ÉGIEK előtt: a kecskeméti Mária-kápolna engesztelő kápolna lehet rövidesen. Ez az örömhír és folytatása már új fejezetet érdemel.
Mária-kápolna belülről
Kép forrása: https://www.bekofoto.hu/hun/gallery/keresztelokecskemet
II. Hogyan jutottunk el a kápolna felajánlásáig?
Először a SZENT JÓZSEF KIADÓ által megjelentetett NATÁLIA NŐVÉR című könyvből idézek Budapest, 1993. :
JÉZUS SZAVAI:
79-80. o.:
„Terveim vannak ezzel az országgal… ”
„Akarom és kívánom, hogy az engesztelés illata, amely a magyar földről az egeken át a Szívemig hatol, az egész világot illatozza be, mert Anyám országa által áldásteljes isteni kezemet feléje emelem, hogy azt bűnbánatában, engesztelésében megáldjam és magamhoz öleljem. ”
„Miként a betlehemi istállóban elkezdődött a megváltás, úgy a magyar földön elkezdődik az én nagy munkám: a bűn megszüntetése, eltörlése a föld színéről, a lelkek megszentelése, a sátán legyőzése és az én országommal diadalmas uralma. Ez pedig miként mondottam annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a »Világ Győzelmes Királynőjének* megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést.”
- o.:
„Anyám országát egy »jelzővel« akarom kitüntetni. Azzal, hogy nem csupán Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen.”
Jézus szavaiból egyértelműen kitűnik, hogy a Magyarországról elinduló engesztelésnek az egész világra kiható jelentősége van.
A múlt évezred utolsó évszázadának a 40-es éveiben fellendült a magyarországi engesztelés. Mindszenty bíboros atya pedig még a válságos idők kezdete előtt életre hívta a Szűz Mária, a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Leányai elnevezésű szerzetesrendet, amelynek vezetésével Natália nővért bízta meg 1947-ben.
A Natália nővérrel való személyes kapcsolat révén időközben az is kiderült, hogy a nővér éppen Kecskeméten tartózkodott a Jópásztor zárdában, amikor kapta a Világ Győzelmes Királynője látomást és az engesztelést illető kegyelmeket. Ezért joggal tekinthetjük Kecskemétet a Világ Győzelmes Királynője városának. E tekintetben megerősítést nyerhettünk, amikor a Kecskeméten lévő kápolnát Natália nővér közvetítésével felajánlottuk Jézusnak és a Szűzanyának az engesztelés céljaira.
A korábban említett levelezésből idézem a megerősítő mondatokat:
Jézus szavai a nővérhez: „Emlékszel? Kecskemét volt a te kegyelmi bölcsőd. Ebben a bölcsőben erősödtél meg, hogy Velem egyesülve megerősödjél és elinduljál az engesztelés útján!”
A Szűzanya szavai: „Örömmel elfogadom a magyar gyermekeim által készítendő hajlékot, oda örömmel beköltözöm, és velük engesztelek, kegyelmeimet árasztom rájuk …
Gyászoló Szűzanya – Feszty Masa
A Szűzanya kifejezi kívánságát, hogy a Natália-napló hátlapján lévő gyászoló képét helyezzék el övéi a kápolnában.
Bence atya a képről ezt írta: „Az említett képet Feszty Masa festette, de nem tudják, hogy az eredeti hol van. Tehát el kell készíttetni valakivel azt ajánlom, hogy valaki mély hitű festővel a Gyászoló Szűzanya képét, de az eredetihez kell, hogy hasonlítson!
Ez biztos nagy kitüntetést fog jelenteni a város és népe, valamint a környék részére. Ragadjátok meg az alkalmat! Biztos vagyok benne, hogy püspök atya áldott jósága segít nektek. (…) Már szinte én is érzem a boldogságot, hogy ti lesztek azok, akik magatokénak tudhatjátok a gyászoló és veletek engesztelő Szűzanya képét, s Ő elhalmoz titeket kegyelmeivel. (…) Ennek a képnek kell hirdetnie a világ végéig az utódoknak, hogy a Szűzanya véres könnyeket hullató, szenvedő, gyászoló képe mutatja, mennyit kellett szenvednie ennek a népnek a múltban. (…)
A nővér ragyog a boldogságtól, hogy ha ti ezt megadjátok a Szűzanyának akkor teljesül Jézus eredeti, a 40-es években kifejezett akarata, kérése, óhaja, hogy Édesanyjának mint a népét gyászoló, sirató, véres könnyekkel könyörgő anyának a képe mégis megkapja méltó helyét, és árasztja kegyelmeit. (…) (tehát nem a Világ Királynője Engesztelő Kápolnára vonatkozó ígéret teljesüléséről van szó- szerk. megj.)
Egészen biztos vagyok benne, ha ti ezt megcsináljátok, az egész magyar népnek és az országnak, de a világnak is hatalmas kegyelmet jelent. (…)
Hát csak rajta!
(…) Testvéri szeretettel és szent öleléssel; Jézussal és a Királynővel együtt köszöntünk titeket. (…) Deo gratias!”
(1988. január 20.)
A kép megfestését Tóthné Losonczi Anikó végezte el a kapott utasítást hűségesen megtartva.
Marosi Izidor
A kápolna felajánlása egyszerű módon, csendes körülmények között történt meg 1988. február 2-án. Hogy miért ezen a napon, az alábbiakból megtudhatjuk.
Mivel a nővérnek január 31-én van a születésnapja, szerettük volna ezt a napot választani, hogy személyes kapcsolat legyen közte és a kápolna felajánlásának az időpontja között. A nővér viszont azt tanácsolta, hogy inkább egy közeli Mária-ünnephez kössük a felajánlást. így lett február 2. az alkalmas nap. Erről azonban kiderült, hogy ezen a napon van az ő keresztelésének az évfordulója. A Gondviselés rendezte így: érvényben maradt a nővér szerénysége, de teljesült a mi kívánságunk is. Azóta mindig február 2-án tartjuk a felajánlásról megemlékező szentmisét.
A felajánlás napján (1988. február 2.) különös élményem volt. A nővért is meghívtuk a felajánlásra, de ő csak ennyit mondott: „Majd én is ott leszek.” És valóban eljött, mert a kápolnában elhelyezett képpel szemben halványan, de észrevehetően és felismerhetően ott láttam imádkozni a nővért. A felajánlást követő napokban személyesen is megkérdezhettem őt erről a jelenlétéről. Ezt válaszolta: „Igen, ott voltam, de nem mindenki vett észre.” Később még legalább kétszer személyesen is járhatott a kápolnában. A velünk engesztelő Szűzanya jelenléte pedig állandósult, hiszen nemcsak elfogadta, hanem el is foglalta szerető jelenlétével a kápolnánkat. Erről a tényről Isten ajándékaképpen kétszer is meggyőződhettem.
Az egyik élményem az volt, hogy amikor megmutattam valakinek a felajánlott kápolnát, a kinyitott ajtón kifelé csodálatos belső meleg áradt ki. Olyan érzés volt ez, hogy van lakója a kápolnának. Télvíz idején csak lakott helyiségből áradhat ki ilyen belső melegség.
A másik élményem pedig akkor volt, amikor később egy zarándokcsoport előtt mondtam el a fenti megtapasztalásomat. Ekkor jelen volt egy fiatal hölgy, aki a kápolna felajánlása óta egyedül is gyakran betért a kápolnába imádkozni. Élményem ismertetése közben úgy látta, hogy én nem vagyok látható, mert a helyemen a Szűzanya jelent meg egy rövid ideig, aztán eltűnt. Én meg úgy éltem át ezt a rövid időt, hogy meghatottságomban nem tudtam beszélni sem, csak később tudtam folytatni a kápolnáról szóló beszámolómat. A zarándokcsoport távozása után az akkori gondnoknőnk bátorítására közölte velem a fiatal hölgy az általa átélt élményét. Köszönöm, hogy nekem is elmondta.
Az engesztelés elkezdésekor lakott a szomszédos tanyában egy idős vallásos néni, aki nehezen járva is gyakran feljött a kápolnába engesztelni. Állítólag ő többször is látta a Szűzanyát engesztelés idején a kápolnában. Ha ez tényleg így volt, Istennek legyen hála és a Drága Szűzanyának.
Most pedig leírom a felajánlás imáját, amely 1988. február 2-án hangzott el:
„Határtalanul boldogok vagyunk, Istenünk, hogy Natália nővér Kecskeméten kapta meg a Világ Győzelmes Királynőjéről a látomást és az engesztelést illető kegyelmeket.
Örömünket csak fokozza az, hogy a mostani felajánlással teljesül Jézusnak 40 évvel ezelőtti kívánsága, óhaja: Édesanyjának mint a népét gyászoló, sirató, véres könnyekkel könyörgő édesanyának a képe kapjon méltó helyet, hogy árassza a világ végéig a kegyelmeit.
Köszönjük Édesanyánk, Királynőnk, hogy a Szent István királyunk által fölajánlott koronát elfogadtad. Igaz, hogy ezt a koronát egy időre föl kellett cserélned a töviskoronára, de továbbra is Királynőnk és Édesanyánk akarsz maradni.
Köszönjük, hogy Te, Aki az ANGYALI ÜDVÖZLETKOR ki tudtad mondani az Igent, elfogadtad a mi kérésünket is. ígérjük, Édesanyánk, hogy mindig Veled leszünk, Veled engesztelünk mind a magunk, mind hazánk, mind pedig az egész világ bűneiért, míg el nem jutunk a BOLDOG ÖRÖKKÉVALÓSÁGBA!
Gyermeki szeretettel kérünk, fogadd el e szerény kápolnát NÁZÁRETI EGYSZERŰSÉGŰ engesztelő otthonul, és áraszd kegyelmeidet mindannyiunkra, de különösen azokra, akik Fiad irgalmára legjobban rászorulnak. Ámen.”
III. Mi az engesztelés?
Mielőtt átadnám a szót Horváth Máriának és Magyar Pál atyának, akik csodálatos könyvet írtak az ENGESZTELÉSRŐL, hadd mondjak el két élményt és egy lelkipásztori értelmezést!
Egy álombeli jelenet a Kisjézussal
- Gyermekkorom szép álmát idézem: Kicsiny gyermekként azt álmodtam, hogy egy magam formájú gyermekkel játszadozok. Önfeledt, vidám és boldog játékra emlékszem. Mozgásban voltunk, talán közben labdáztunk is, de a kergetőzés megvolt. Önfeledten, vidáman és boldogan játszadoztunk. Egy kis idő után azt vettem észre, hogy játszótársam arca elkomorult: eltűnt róla a mosoly és a vidámság.
Anélkül, hogy valaki is mondta volna a gyermek nevét, így szóltam: „Jézusom, mondd, mivel bántottalak meg? Talán rosszul dobtam a labdát, vagy valamilyen hibát, figyelmetlenséget követtem el?”
Bánkódó kérdéseimre nem kaptam konkrét választ, de őszinte bűnbánatomat elfogadva játszótársam arcára ismét visszatért a mosoly és a vidámság; és folytatódott az önfeledt, vidám és boldog játék. Felnőtt fejjel értelmezve a dolgot, kiengesztelődés jött létre közöttünk. Őszinte bűnbánatomra játszótársam megbocsátott, és helyreállt a korábbi felhőtlen kapcsolatunk.
A befagyott tabernákulum
- Az engesztelés kezdetén a teljes 24 órát beosztottuk egymás között úgy, hogy minden órában más-más vállalkozó testvér imádkozott éjjel-nappal egy-egy órát. Az egyik engesztelő testvér, miután fölváltották, elaludván a következőket álmodta. A befagyott Tabernákulum ajtaja előtt találta magát, és ezt látta: a Tabernákulum ajtaja vagy nem volt egészen befagyva, vagy éppen már olvadozni kezdett rajta a jég. Reggel így szólt az álmáról: „Úgy éreztem, hogy a darabos olvadozó jeget a kezem melegével ki tudtam szedegetni. Bizonyára az éjszakai engesztelő imám hatását tapasztaltam meg így. A Jó Istennek kedves volt az imádságom, és a fokozódó kiengesztelődést mutatta meg nekem.”
A fenti két álomból azt a következtetést vontam le, hogy a bűn miatt befagyott az Isten és az ember kapcsolata, illetve fagyossá vált, amit engeszteléssel helyre lehet hozni, jóvá lehet tenni. Ahogyan tavasszal a Nap melegére kienged a föld fagyossága és megművelhetővé válik a talaj, ugyanúgy a bűnbánatra, a penitencia elvégzésére és az önként vállalt jóvátétel számtalan megnyilvánulására megenyhül irántunk az Isten: helyreigazodik az Isten és az ember harmonikus kapcsolata.
Antalóczi Lajos atya az engesztelésről
3. Hadd említsem meg még dr. Antalóczi Lajos atya magyarázatát az engesztelésről!
1991-ben egy figyelemre méltó könyv jelent meg az atya tollából. Összeállításának a címe: Jelenések, üzenetek és a jövő.
A szerző gondosan szétválasztja az egyházilag elismert üzeneteket és a még kivizsgálásra váró eseményeket. Nagyon lényeges, hogy felhívja figyelmünket néhány tennivalóra is. Ezek közül kiemelkedik az engesztelés fontossága. Erről így ír:
„Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelésen túl mások lelki üdvösségére fordít; más szóval: amikor áldozatot, imádságot vállal, hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, NÉPIES SZÓHASZNÁLAT SZERINT engesztelésnek nevezzük.
Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, ami helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, ami a bűnt eltörli.
Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki az Istent. „Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nem csak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1 Jn 2,2).
AMIKOR AZ EMBER JÉZUSHOZ HASONLÓAN CSELEKSZIK; AMIKOR UTÁNOZZA ŐT A LÉLEKMENTÉSBEN, AZ IMÁBAN, A BÖJTBEN; AMIKOR TESTÉT „élő, szent, Istennek tetsző ÁLDOZATUL” (Róm 12,1) adja önmagáért és embertársaiért, ENGESZTELŐ MUNKÁT VÉGEZ.
A Mária-jelenésekben a Boldogasszony újra és újra felszólít minden embert az engesztelésre.,,
Úgy tűnik, hogy a Szent Szűz üdvtörténeti hivatásának megfelelően anyai elszántsággal száll szembe a bűn okozta pusztulással, és mindenre kiterjedő munkával készíti elő a világot a harcra és a nagy megtisztulásra.
Édesanyái szívvel harcol valamennyiünkért a Sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és édesanya módjára jár közben értünk Isten trónusa előtt.
Ezért kéri, amit Mária Natália nővér közvetítéséből tudunk: „Jöjjetek, kedves gyermekeim! Jöjjetek, Velem együtt engeszteljétek a súlyosan megbántott Istent!”
Horváth Mária és Magyar Pál atya tanítása az ENGESZTELÉSRŐL
4. Most pedig véssük szívünkbe Horváth Mária és Magyar Pál atya tanítását az ENGESZTELÉSRŐL! Arról tanítanak, hogy a súlyosan megbántott Istent Jézus és Mária segítségével hogyan engesztelhetjük ki az iránta és a felebarát iránt érzett áldozatos szerétéiből. Más szóval: Hogyan állhat helyre az életközösség Isten és ember között?
Jézus és Mária ma is szenvednek miattunk. Minél jobb egy szülő, minél teljesebben szereti gyermekét, annál mélyebben érinti gyermekének esetleges bukása, bűnös élete vagy halála. A szülő ilyen esetben kész akár fel is áldozni életét, fájdalmait felajánlani, csak azért, hogy megmentse gyermekét. Hát akkor hogyne érintené mindez a Mennyei Atyát, Aki megteremtett bennünket, Akinek gyermekei vagyunk?
A szentek életéből ismerjük, hogy különleges empátiával rendelkeztek, hogy mélyen átérezték, átélték Jézus szenvedéseit. Átélték, mennyit szenved Jézus a bűnök miatt, ezért meg akarták őt vigasztalni: fájdalmaikat felajánlották a bűnben élő lelkekért. Minden szent automatikus módon engesztelővé válik: szentség nincsen engesztelés nélkül.
Fatimában arra kéri a Szent Szűz a gyermekeket, hogy engeszteljenek sokat a világ bűneiért, hogy vezekeljenek más bűneiért. Hogyan tegyük meg ezt és miért, amikor Jézus már szenvedett értünk, meghalt értünk, megváltott bűneinkből? S vajon megszűntek-e a bűnök? Szó sincs erről. Az emberiség roskadozik a bűnök terhe alatt.
Jézus volt a tökéletes engesztelő Áldozat, engesztelő Bárány. Ő egyértelműen megkér bennünket, hogy vegyük fel a keresztet, és kövessük Őt. Ezzel a kéréssel megmutatja az utat az engesztelés felé.
Ha Pál apostol leveleit olvassuk, megismerjük belőle másokért engesztelő életét: beteges ember volt, rosszul látott, emiatt nagy betűkkel írt, és „tövis adatott testébe.” Szenvedéseit – mint írja – felajánlotta kiegészítésként: „Krisztus testének, az Egyháznak javára.”
Fatima az engesztelő élet központja; ennek előcsarnoka: Lourdes. Négy gyermeken keresztül hirdeti meg első ízben Isten Anyja az engesztelés fontosságát. Lourdes-ban azt kéri Bernadettétől, hogy: „Csókolja meg a földet vezeklésül a bűnösökért. ” Megnevezi jövetelének egyik fő célját: „Bűnbánat!” Majd hozzáteszi: „Imádkozzatok Istenhez a bűnösök megtéréséért.”
Szent Bernadetté örökre megjegyzi és szívébe vési ezeket a kéréseket. Nagyon sokat szenved élete folyamán, fizikailag és lelkileg is, de mindent felajánl a bűnösökért. „Úgy meg vagyok őrölve, mint egy búzaszem” – mondja halálos ágyán fájdalmainak tetőfokán.
Fatimában a Rózsafüzér Királynője már kibontja és megismerteti a gyermekekkel az engesztelés teljes célját, mellyel meghatározza feladatukat. Megkérdezi a gyermekeket:
„Akarjátok-e felajánlani magatokat Istennek? Elfogadjátok-e kezéből a szenvedést, amit majd küld nektek azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyekkel megbántják és a bűnösök megtéréséért?”
Majd ezt kéri tőlük:
„Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük. ”
Miután a Szűzanya június 13-án megmutatta a három gyermeknek a poklot, ők minden fájdalmukat, nehézségüket mindig a következő imádságban ajánlották fel:
„Jézusom, irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, engesztelésül a bűnökért, amelyekkel Mária Szeplőtelen Szívét megbántják.”
Az angyal rámutat a „hogyan”-ra is:
«… Mindent, amit tudtok,ajánljátok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel megbántják az Istent, és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért… Mindenekelőtt fogadjátok megadással azokat a szenvedéseket, melyeket Isten küld nektek és viseljétek el türelemmel.”
S ezek a kis gyermekek életre váltják a tanítást, hősies módon vállalnak el minden szenvedést, betegséget, korai halált valóban türelmesen, zúgolódás nélkül viselve a fájdalmakat.
Az engesztelő élet jellemzői:
Alázatosság, engedelmesség, kiengesztelődés mindenkivel, irgalmasság-részvét-együttérzés, egyszerűség, hűség-kitartás, hálás lelkület-derűsség.
Az engesztelő élet pontjai:
Felajánlott élet, imaélet, áldozatos élet.
Az engesztelő életmód eszközei:
Áldozatos imádság, vezeklés (böjt, önkéntes vállalások).
Az engesztelő élet nem mozgalmi élet. Egyetlen engesztelő szent sem indított mozgalmat, még a legtekintélyesebb személy: a fatimai jelenések látnoka, Lucia nővér sem. Egyszerűen csak példát mutatott a csendes imádságra egyéni vagy közösségi szinten és az áldozatra kész életmódra. Az engesztelő lélek mély és bensőséges szeretet-kapcsolatba kerül Istennel.
Felismeri, hogy bár senki és semmi mégis segíthet Istennek a lelkek megmentésében.
(Részletek, források: Horváth Mária: „Békesség nektek!” 1991.
Magyar Pál – Horváth Mária: „Az engesztelés” II. könyv. 2006)
„A Golgota valójában nem végállomás az engesztelésben. Jézus áldozata ott teljesedett be, s ugyanakkor ott, a Kereszt alatt született és indult útjára az a közös mű, amelynek résztvevői Mária, az engesztelés Anyja és az ún. »engesztelők«, akiket János apostol képvisel.”
„Mi az engesztelés? Jézus iránti, odaadó, önfeláldozó szeretet. A Titokzatos Test tagjai vagyunk. Elő közösség, kegyelmi, természetfeletti egység Krisztussal a keresztségünk óta. Ez a közösség azt jelenti, hogy nemcsak a Főt, Jézust szeretjük, hanem a Titokzatos Test többi tagját is. Úgy, ahogy Jézus szereti őket. Ezt parancsként hagyta ránk. Ez a szeretet azt jelenti, hogy az Egyház minden egyes tagjához, sőt a kívülállókhoz is Krisztus szeretetével fordulunk. Akár szimpatikus az illető, akár nem. Aki pedig bajbán van, ahhoz irgalommal fordulunk. A Titokzatos Test beteg tagjai azok, akik nemigen élik a lelki életet; halott tagjai pedig azok, akik már évek óta nem gyóntak és bűnben élnek. Az Irgalmas Szeretet arra készteti Jézus barátját, hogy tegyen valamit őértük. Hiszen az igazi barát magáévá teszi Jézus szívügyét, megmenti a lelkeket a kárhozattól. Az igazi barát kész ezért minden áldozatra, mert szereti Mesterét és szereti testvéreit. Ezt nevezzük engesztelésnek.”
(Magyar Pál: „Az engesztelés” I. könyv. 2006).
+ Balázs Gergely piarista atya
Köszönetét mondok Horváth Máriának és Magyar Pál atyának, hogy az engesztelésről szóló gondolataikat rendelkezésemre bocsátották.
Köszönöm dr. Jeney Gábor plébános atya ajánló szavait, valamint Holczer József rendtársam nyelvi lektorálását.
Az ő segítségükkel indulhat útjára e kiadvány. A kápolna teljes történetének a megírása már másnak szóló feladat.
Kecskemét, 2011. június 24.