A szentmise Isten műve
Minden jó cselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jó cselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve. Ehhez hasonlítva a vértanúság semmi. A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít az Istennek, a mise az Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.
Nagy-nagy dolog papnak lenni! Ha a pap ezt megértené, belehalna. Isten engedelmeskedik neki! Kimond öt szót, és Krisztus Urunk lejön az égből, és lakást vesz egy kicsiny ostyában. Amikor Isten az oltárra tekint, ezt mondja: „Ez itt az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik” (Mt 3,17) Semmit sem tud megtagadni, ha ennek az áldozatnak érdemeire hivatkozunk.
Ugye, ha azt mondanák nekünk: „Ebben és ebben az órában föl fognak támasztani egy halottat” – gyorsan futnánk megnézni! De nem jóval nagyobb csoda-e a halott-föltámasztásnál az átváltozás, amely a kenyeret s bort kicseréli Isten testével és vérével?
Legalább negyedórát kellene fordítanunk az előkészületre, hogy jól hallgassuk a szentmisét. Meg kellene semmisülnünk a jó Isten előtt az ő mélységes megsemmisülésének példájára, amelyet az Eucharisztiában látunk. Lelkiismeret-vizsgálatot kellene tartanunk, mert a jó misehallgatáshoz a kegyelem állapotában kell lenni.
Mindenható örök Atya, cseréljünk most
Gyermekeim, emlékezzetek csak vissza annak a szent papnak a történetére, amit egyszer el is mondtam már nektek. A barátjáért imádkozott. Isten tudtára adta neki, hogy a tisztítótűzben van. Azt gondolta erre, hogy jobbat nem tehet, mintha bemutatja érte a szentmiseáldozatot. Az átváltozás utáni pillanatban ujjai közé vette az Ostyát, és így szólt: „Mindenható örök Atya, cseréljünk most. Nálad van a tisztítótűzben szenvedő barátom lelke, én pedig Fiadnak a testét tartom kezemben. Te szabadítsd meg a barátomat, én viszont fölajánlom neked Fiadat halálának és szenvedésének minden érdemével együtt.” – És valóban. Úrfölmutatáskor látta barátjának dicsőségtől ragyogó lelkét, amint fölszállt a mennybe.
Tudjátok mit, gyermekeim?! Ha valamit meg akarunk kapni a jó Istentől, tegyük ugyanezt! A szentáldozás után ajánljuk fel neki szeretett Fiát, halálának és szenvedésének minden érdemével együtt. Semmit sem tagadhat meg tőlünk.