Boldog Emmerich Anna Katalin: A Boldogságos Szűz Mária élete c. könyvből (282. oldal)
Személyes.
Az aprószentek meggyilkolásának évszakára vonatkozó imatevékenység
Kedd, február 27.
Ma este, alkonyat idején a beteg elszundított, s néhány perc múlva külső ösztönzés nélkül, nagy örömmel mondta: „Ezer köszönet Istennek, ó, de jókor jöttem, ó, milyen jó, hogy ott voltam! A szegény gyermek megmenekült, imádkoztam, hogy áldja meg és csókolja meg ez után nem tudta már a mocsárba dobni.”
Az író e meglepő kijelentésre megkérdezte:
-„Ki?” – s ő folytatta
-„Egy elcsábított leány, aki az újszülött gyermekét vízbe akarta fojtani. Nincs nagyon messze. Ezekben a napokban oly sürgetően fohászkodtam Istenhez, hogy ne halhasson meg egyetlen szegény, ártatlan gyermek sem keresztség s áldás nélkül. Azért imádkoztam így, mert most közeledik az aprószentek vértanúságának az évszakasza. Könyörögtem a jó Istenhez ezeknek az első vértanúknak a vérére hivatkozva.
Ó, hasznot kell húznunk abból az időszakból, amikor a kis rózsák a mennyei egyház kertjében évente virágoznak, s a földön le kell szakítanunk azokat. Isten meghallgatott, és meg tudtam segíteni az anyát és gyermekét. Talán még látni fogom egykor ezt a gyermeket.”
A következő reggel ezt mondta el: „A vezetőnk gyorsan elvezetett M.-be. Elcsábított lányt láttam, úgy vélem, M. előtt. A környék úgy tűnik nekem, hogy T-től balra van, el K. felé. A gyermeke valami cserjés mögött jött a világra, s ő vele együtt mély mocsárhoz közeledett, amin valami zöld dolog úszott. A gyermekét a vízbe akarta dobni, a kötényében vitte őt. – Nagy, sötét alakot láttam mellette, ami mégis egyfajta visszataszító fényt árasztott magából. Azt gondolom, a gonosz ellenség volt. Hozzá igyekeztem, és teljes szívemből imádkoztam. Láttam, hogy a sötét alak távozott. Ekkor fogta a gyermekét, megáldotta és még egyszer megcsókolta. De amikor ezt megtette, nem volt képes többé a vízbe fojtani. Leült, és borzasztóan sírt, s egyáltalán nem tudott segíteni magán. – Vigasztaltam őt, s azt mondtam neki, hogy menjen a gyóntatóatyjához, és könyörögjön hozzá segítségért. Nem látott engem, de az őrzőangyala megmondta ezt neki. Úgy gondolom, a szülei nincsenek ott, és úgy tűnik, hogy a középosztályból való.