Avilai Szent Teréz látomása a pokolról

2020. máj | pokol

A pokol látomását így kezdi leírni:

…egy napon imádság közben, anélkül hogy tudtam volna hogyan, úgy éreztem, mintha a pokolba helyeztek volna. (…) Rövid ideig tartott, de még ha sok évig élnék is, lehetetlen volna elfelejtenem. Úgy éreztem, mintha egy nagyon hosszú, keskeny bejárata lenne, mint egy alacsony, hosszú és szűk kemence; a talajt mintha nagyon piszkos és pestises szagú víz borítaná, benne sok kígyóval; a végén egy mélyedés volt a falban, mint egy faliszekrény, s ott láttam magamat beszorítva. (Ö 32,1)

Szent Teréz ekkorra már sok szenvedést megért az életében, mind testében, mind lelkében. Igazi vértanúságot élt át betegségeiben. Négy napon át kómában feküdt, és már a temetését készítették elő. Azután három évig bénultan ágyhoz volt kötve. S ezek mellett a testi szenvedések mellett legalább annyira kínozták a lelki gyötrelmek is. A pokol látomásában tapasztaltakhoz képest azonban mindezek semmiségnek tűnnek előtte.

De [a pokol látványa] még élvezetes volt ahhoz képest, amit [ott] éreztem. (…) Olyan tüzet éreztem a lelkemben, hogy nem is tudom, hogyan mondhatnám el. Testi fájdalmaim annyira elviselhetetlenek voltak, hogy noha nagyon súlyos fájdalmakat éltem át életemben, s az orvosok szerint a legnagyobbakat, amit itt elviselhet az ember (…), mindez semmi ahhoz képest, amit ott [a pokolban] éreztem s láttam, hogy így kell lennie (…) anélkül, hogy valaha is megszűnne. És mindez semmi a lélek haldoklásához képest, amely olyan éles szorongás, fuldoklás, szomorúság, és olyan reménytelenséggel és keserű elégedetlenséggel jár együtt, hogy nem is tudom, miként írjam le. (…) itt a lélek az, aki széttépi önmagát. Az a helyzet, hogy nem is tudom, miként írjam le azt a belső tüzet és azt az elkeseredést ilyen súlyos gyötrelem és fájdalom fölött. Nem láttam, ki okozza ezt nekem, de olyat éreztem, hogy elégetnek és darabokra vágnak; hozzáteszem, ez a tűz és e belső elkeseredés még rosszabb volt. (Ö 32,2)

Az Isten nélküli lét választása maga a pokol

Szent Teréz mégis az egyik legnagyobb kegyelemnek tartja ezt a látomást. Ha körülnézünk a mai világban, megláthatjuk, hogy a sok bűn mivé teszi az embert, és olyannyira állati sorba süllyeszti, hogy emiatt sokszor a pokol reménytelenségével kénytelen szembenézni. Van mégis egy lényeges különbség: amíg a földön él, addig a bűnbánattal és a jóvátétellel képes jóra fordulni az ember, a kegyelem segítségével, de ha a halál pillanatában szabad akaratával tudatosan elfordul Istentől, és a rosszat választja, akkor igent mond mindarra, ami nem Isten, és önmagát taszítja a gyötrelembe. Bármennyire is lehetetlennek tűnhet, de vannak olyanok, akik a rosszat önmagáért a rosszért akarják. Megmagyarázhatatlan és a józanésznek teljesen ellentmond, hogyan lelheti valaki örömét a rosszban, abban, hogy rosszat tesz másoknak. Ám a világosság angyala, Lucifer is a maga akaratából bukott le a mennyből az alvilágba. Saját gőgje taszította le.

Ezen a pestises helyen, ahol ennyire nem lehet reménykedni semmilyen vigasztalásban, nem lehet leülni vagy lefeküdni, hely sincs rá, mintha a fal egy repedésébe préseltek volna bele; mert ezek a félelmetes falak maguk is összeszorítanak, és minden fojtogat. Nincs fény, hanem csak a legsötétebb sötétség. Nem értem, miként lehet ez, mert miközben nincs fény, minden látszik, ami a szemnek fájdalmat okozhat. (Ö 32,3)

…ebben a látomásban azt akarta az Úr, hogy valóban érezzem lelkemben ezeket a gyötrelmeket és fájdalmakat, mintha egész testem szenvedné el őket. (…) ha ideát [a földön] elég az ember, az sem fogható az ottani tűzhöz. (Ö 32,4)

A Büntetés, a bűn következménye

Nem Isten bünteti az embert a pokol gyötrelmeivel, hanem az ember tetteinek következményeként szenvedi el azokat. Isten válasza az ember bűnére, hogy Ő, a Teremtő emberré lesz. „…miattad lettem fiaddá” – mondja az Úr Ádámnak, az első embernek, amikor halálát követően alászáll a poklokra, helyesebben a pokol tornácára, hogy mint új teremtés, a második Ádám újra megnyissa a paradicsom kapuját az első Ádám és ivadékai előtt.[1] Isten válasza az ember bűnére: az irgalom pazarló szeretete. Éljen bár valaki a legnagyobb bűnökben földi életében, hogyha halála pillanatában Istenhez fordul: „Bocsáss meg!” – örök élete lesz Istenben. „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43) – mondja Jézus a kereszten a jobb latornak, aki földi életében bűnöző volt. Az ember saját magát bünteti a megátalkodottság bűnében a pokol gyötrelmeivel, amikor elutasítja a jót és tudatosan a rossz mellett dönt. Az Atya azonban az utolsó pillanatig is kitárt karokkal várja, hogy magához ölelje. Az Atya az utolsó pillanatban is várja, atyai szeretettől lángolva várja haza tékozló fiát. – „…nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek” (Lk 15,21) – mondja a megtérő ember. Ám a mi Atyánk lakomát rendez tékozló fiának, ünnepet ül az egész mennyországgal, hogy végre megérkezett, akit oly sokáig vágyva várt. A poklot az ember választja a maga számára, nem Isten küldi oda.

*

 

Bepillantás a pokolba

Milyen Istentől elszakítottan élni? Ebbe kap bepillantást Szent Teréz a pokol látomásában.

Annyira megrémültem, s még most, írás közben is ezt érzem – pedig már szinte hat éve történt –, hogy a félelemtől teljesen elhagy az élet melege. Nem emlékszem semmi olyan szenvedésre vagy fájdalomra, hogy ne tűnjék semminek mindaz, ami ideát megtörténhet velünk; így azt gondolom, hogy jórészt ok nélkül panaszkodunk. Ezért ismét mondom, ez volt az egyik legnagyobb kegyelem, amelyet az Úrtól kaptam, mert nagyon-nagyon sokat használt nekem. Megszüntette félelmeimet e világ szenvedéseitől és ellenségességétől, megerősített ezek elviselésében, és hálára indított az Úr iránt, aki (…) megszabadított az ilyen örökös és rettenetes rosszaktól.

Azóta (…) minden könnyűnek tűnik itt [a földön], összehasonlítva annak egyetlen percével is, amit ott láttam. (…) Hogy találhattam [korábban] pihenést azokban a dolgokban, amelyek következtében ilyen rettenetes helyre jutottam volna? Áldott légy, Istenem, mindörökké. Mennyire megmutattad, hogy sokkal jobban szeretsz engem, mint ahogy én szeretem magamat! Hányszor megmentettél engem, Uram, ettől a sötét börtöntől, és hányszor visszatértem én oda a Te akaratod ellenére! (Ö 32,5)

A pokol látomásának további hatása: a szívbéli töredelem, az őszinte bűnbánat, amelyben fölismeri Szentünk Isten irgalmas szeretetének csodáját. Ő jobban szeret bennünket, embereket, mint mi saját magunkat. Jobban, mint ahogy bármelyik ember szerethet ezen a földön. Nem Isten készítette az embernek a poklot és nem Ő taszítja oda az embert. Ő a szeretet Istene, sőt maga a Szeretet. Az emberre tékozolja szeretetét, vagyis Önmagát. Nem valamit ad teremtményének, fiainak, hanem Önmagát adja. Mindent megtesz, hogy az ember jó döntést hozzon.

*

A pokol látomása után Szent Terézben erősebben föllángol az apostoli buzgóság, hogy segítse felebarátait a jó melletti döntésben.

Innen van bennem a nagy fájdalom is, amelyet a sok elkárhozó lélek fölött érzek (…), s a heves vágy, hogy segítsek a lelkeken, mert valóban így van, hogy számos halált szívesen elszenvednék érte, ha akár csak egyet is megszabadíthatnék ezektől a rettenetes gyötrelmektől. (Ö 32,7)

A pokol léte a szeretet bizonyítéka

Szent Teréz soha nem követett el súlyos bűnt, és sok testi-lelki szenvedést zúgolódás nélkül viselt el. Mégis szembesül a pokol lehetőségével, ami számára is nyitva állt. A pokol léte a szeretet bizonyítéka. Miért? Azért, mert a szeretet feltételezi a döntés szabadságát. Isten senkit nem kötelez arra, hogy Ő mellette döntsön. „Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” (MTörv 30,15) – mondta Mózes által Isten a választott népnek. Józsue által pedig választás elé állítja őket: „Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni… Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15) Az ember egész életét a döntés szabadságában éli. Mivel ő maga dönt, mit tesz, és mit nem tesz, ezért nem okolhat senki mást döntésének következményéért. Életünk kis és nagy döntéseiben a halálunk pillanatára készülünk. Ha nem gyakoroljuk be a jó melletti döntést életünkben, akkor vajon a halálunk pillanatában tudunk-e majd a jó mellett dönteni?

…veszélyes dolog lenne, ha önelégültek lennénk, vagy ha a lélek, amely minden lépésnél halálos bűnbe esik, megnyugodna vagy elégedett lenne; (…) Isten szerelméért kerüljük el a bűnre vivő alkalmakat, mert az Úr úgy megsegít majd minket, ahogy velem is tette. (Ö 32,7)

Veszélyes dolog lenne, ha arra számítana valaki, hogy majd a halál pillanatában megtér Istenhez, most azonban még éli világát a bűnben. Bűneinek következményeit el kell szenvednie akkor is, ha Isten irgalma folytán nem kárhozik el. A halál után a tisztulás állapotában az egyik legnagyobb szenvedés látni a tettek vagy mulasztások következményét. Látni például a rábízottak életét, akikkel nem ismertette meg, vagy rosszul ismertette meg az Igazságot, aki maga az Úr Jézus Krisztus. Vagy látni azoknak az embereknek az életét, akiket tönkre tett cselekedetével vagy mulasztásával. Nemcsak a rossz cselekedet a bűn, hanem ha valami jót megtehetett volna, de nem tette. Amikor valaki a bűn mellett dönt, akkor a szeretetet utasítja el.

*

Miután tehát láttam ezeket és más nagy dolgokat és titkokat, amelyeket az Úr az Ő jóvoltából meg akart mutatni nekem (…), én vágyni kezdtem rá, hogy megtaláljam a módját, miként végezhetnék elégtételt annyi rosszért… Lelkem nem nyugodott meg, de nyugtalansága nem volt felkavaró, hanem örömteli; jól láttam, hogy Istentől ered, és hogy Ő Felsége adott meleget a lelkemnek, hogy a szokásosnál durvább ételeket is megemészthessek. (Ö 32,8)

Forrás: https://www.karmelitakolostor.hu/news/latomas-a-pokolrol-avilai-szent-terez-19-resz/

Schouppe Ferenc S.J.: A pokol

A pokol c. könyv A pokolról szóló könyv, Schouppe Ferenc S.J. francia jezsuita atya könyve. Az atya dogmatikus teológiát és szentírás tudományt tanított. Pdf letöltés „Van pokol és én benne vagyok! “— e szavak hangzottak annak ajkáról, aki már ott volt. (Részlet A...

Barsi Balázs atya – Megmenekülés a legnagyobb rossztól

Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik: »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem...

Katekizmus a pokolról

RÉSZLET A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSÁBÓL IV. A pokol 1033 Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: "Aki nem szeret, az a halálban...

Hogyan kerüljük el a poklot?

Már az egy nagy öröm, ha valakiben ez a kérdés felmerül (hogyan kerüljük el a poklot), mert akkor már hiszi hogy létezik ilyen hely/állapot. Sajnos az "instant happiness" világában egyszerűbb letagadni valami rosszat, mintsem valóban erőfeszítéseket tenni a lelkünk...

Szent Antonius elbeszélése egy kárhozottról

  „Szent Antonius flórenci érsek irataiban előad egy rettenetes eseményt, amely a XV. század közepe táján az egész észak Itáliát félelemmel töltötte el. Egy előkelő származású ifjú életének 17. évében szerencsétlenségére eltagadott a gyónásban egy halálos bűnt s...

Szentírási utalások a pokolra

Jud 16,17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.« (KNV) Jób 10,22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a...

Bosco Szent János látomása a pokolról

Bosco Szent János: "Leírhatatlan terror" 1868-ban Bosco Szent János azt állította, hogy volt egy álma a pokolról. Egy rövid részlet került lefordításra: [...] „Amint átléptem a küszöböt, leírhatatlan rettegést éreztem és nem mertem újabb lépést tenni. Előttem egy...

Boldog Emmerich Anna K. látomása a pokolról

Végül láttam az Urat rendkívüli komolysággal a mélységek magjához: a pokolhoz közelíteni. A poklot egy beláthatatlanul nagy, borzalmas, fekete, ércfényű, szikla építménynek láttam, melynek bejáratát óriási, iszonytató, fekete, és reteszekkel, zárakkal ellátott kapuk...

Pokol és ördögök – Gloria Polo Ortiz tanúságtétele

Valóban van ördög és pokol Hallgassák csak, mi történt! Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban láttam magam...

Giuliani Szent Veronika látomása a Pokolról

“Hirtelen ott találtam magam egy sötét, mély, bűzös helyen, hallottam bikák hörgését, szamarak bőgését, oroszlánok üvöltését, kígyók sziszegését, sokféle hang borzalmas zűrzavarát, mennydörgést is, és mindez félelmet és rettegést váltott ki belőlem. Eközben...

„Amikor szenved, ne panaszkodjék mindenkinek! Nem vigasztalódik meg tőle. Elsőként Jézusnak kellene beszélnie róla, mégis sokszor neki mondja el utoljára.”

— Kézirat a Purgatóriumról

Címkék