Barna skapuláré eredete

Stock Szent Simon a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Karmelita Rendet ne hagyja el, és anyai védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) Cambridge-ben Szűz Mária, és átnyújtotta neki a skapulárét ezekkel a szavakkal:

 „Fiam, fogadd rended e skapuláréját
jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg,
az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele,
védőruha a veszedelmekben,
különleges béke
és különleges védelem biztosítéka.”

 Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Karmelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Barna_skapul%C3%A1r%C3%A9)

 Barna skapuláré jelentősége

Mikor a fatimai látnokot, Lúcia nővért (aki maga is kármelita szerzetesnő lett) megkérdezték, miért jött Mária utolsó jelenésekor Kármelhegyi Boldogasszonyként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”

 A tiszteletreméltó XII. Piusz pápa így nyilatkozott róla: „Nem kis jelentőségű dologról van szó, hanem az örök élet megszerzéséről a Boldogságos Szűz hagyományos ígérete alapján. A legfontosabb vállalkozásról van tehát szó, és ennek elérésének legbiztosabb módjáról.”

Mit nyerhetünk el a Skapuláré viselése által?

Milyen kötelezettségekkel jár a Skapuláré viselése?

A SKAPULÁRÉ TÁRSULAT KÖTELMEI

1.  A szabályszerűen felvett szent vállruhát vagy skapuláré-érmet állandóan viselni kell.
2. Törekedni kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni (vagyis papok és szerzetesek az egyházi rendnek megfelelő, házasok a keresztény házasság erkölcsének megfelelő, és hajadonok illetve nőtlenek a nem-házasoknak előírt állapotban).
3. El kell imádkozni az úgynevezett máriás napi imákat, pl. a skapuláré imát, vagy tartózkodni kell szerdán, pénteken és szombaton a húsételektől (böjt), vagy egy rózsafüzért naponta el kell imádkozni.

[szerkesztő felhívása] Skapulárét szabályszerűen bármelyik pap feladhatja, mégis javasolt hagyományosan a kármelitáknál, Kármelhegyi Boldogasszony búcsúján (júl. 16.) felvenni a katolikus hívőknek.

[szerkesztő] Alábbiakban két idézetet hozok, az egyik Marcell atya (kármelita) kis füzetéből:

Mária ruhája a skapuláré, a másik

M. Louvet: A tisztítótűz c. könyvből a skapuláré viselésére vonatkozó rész.

[szerkesztő felhívása] A szentelményeket papnak kell megáldania, egyébként nem hatásosak!

Mária ruhája – Skapuláré

Összeállította-. P. Kovács Albert OCD

A kiadásért a Magyar Sarutlan Karmelita Rendtartomány provenciálisa és a Szent Gellért Kiadó és Nyomda igazgatói felelnek ❖ A szedés a Kiadóban készült ❖ Nyomás és kötés: Assisto Kft. ❖ ISBN 963 696 235 9 Ö ❖ ISBN 963 696 263 4

❖ QNT 286 / 427

Elmélkedjünk a Skapuláréról Marcell atya gondolataival:

A háborúhoz állítólag három dolog kell: pénz, pénz és pénz.

Mindkettő: a háború is, a pénz is az ördög hatalmát jelenti.

1. Piusz pápa szerint pedig, ezt a szerencsétlen, ördögtől megszállt világot már csak három dolog mentheti meg: 1. imádság, 2. imádság és 3. és csak az imádság.

Igen ám, de milyen legyen ez az ima? Először is legyen közös imádság, hiszen az Úr Jézus tanítása szerint ez sokkal hatékonyabb az egyéni imánál.

Másodszor pedig nyerjük meg hozzá a Boldogságos Szűz Máriát.

Hiszen elmondhatjuk: „Hol már ember nem se­gíthet, a Te imád nem törik meg…”

Ha égi Édesanyánk velünk imádkozik, akkor szent Fia bizonnyal meghallgatja kéréseinket.

S íme, előttünk áll a szent Skapuláré és a Skapuláré körmenet.

Mindez tartalmazza a közös ima hatékonyságát és a körmeneti imádság ősi erejét.

Találna-e körmenet könnyebben meghallgatásra, mint az, amelyen magának a jó Istennek Édesanyját hordozzuk, dicsőítve, áldva, köszöntve Őt?!…

2.

A Jelenések könyvében olvassuk: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1).

A Boldogságos Szűz Mária állandó harcban áll a sötétség erőivel, és diadalt akar aratni a világon, a sátánon és a testen.

S ehhez különböző eszközöket használ fel: pél­dául a jelenéseket, a véres könnyezéseket, a rózsa­füzért és nem utolsó sorban: a Szent Skapulárét, az Ö áldott ruháját.

Szent Péter Tamásnak, a híres kármelitának megígérte, hogy az utolsó esztendőben, a világ vé­gén a Kármelita rendet ki fogja emelni az összes rendek közül, hogy hathatósan kivegye részét a lel­kek megmentéséből. És Szent Teréziának is meg­ígérte Jézus, hogy a Kármelita rend fenn fog állni a világ végéig. Igen, Mária diadalt akar aratni, Mária gyűjti seregét a Sátán ellen, a Skapuláré által is.

A Boldogságos Szűz Mária azt akarja, hogy a Skapuláré védjen bennünket. S mi tudjuk, hogy Má­ria fia nem vész el.

Kövessük Őt és Ő elvezet bennünket Szent Fiá­hoz, a boldog örökkévalóságba!

3.

Sokan azért nem közelednek a Boldogságos Szűz Máriához, azért nem veszik fel a Skapulárét, mert félnek, hogy ezáltal megrövidítik az Úr Jézust, nem tudják kellőképpen szeretni Őt.

Pedig ez nem így van a kegyelem rendjében.

A boldog Szentháromság nagyon szereti a Szűz­anyát.

Ő az Atyaistennek kedves, szép Leánya, az Ő legszebb Teremtménye.

Ő Krisztus Jézus Édesanyja, páratlan kapcsolat­ban van a Megváltóval.

Ő a Szentlélek Mátkája, a kegyelemmel teljes.

Isten kiválasztotta Máriát, hogy rajta keresztül is működjék ebben a világban.

S a Szűzanya hivatása a Szentháromság szolgá­lata és megdicsőítése.

A Skapuláré által a Szűzanya erényeibe öltö­zünk, minket is kiválaszt az Isten és minket is elhal­moz kegyelmeivel.

A Skapuláré által a mi hivatásunk a Szenthárom­ság szolgálata és megdicsőítése lesz.

A Szűzanya és a Skapuláré nemcsak hogy nem választ el az Úr Istentől, hanem mégjobban hozzá­köt, egészen feléje fordítja életünket.

4.

Nem a ruha teszi az embert tartja a közmon­dás.

Ez igaz. Nem a külső, felszínes dolgokra kell helyeznünk a hangsúlyt, hanem a lényegre, a belső­re.

De az is igaz hogy a belső lényeg a külső felszí­nen is megmutatkozik. Az igazi lényeg, az igazi életszentség átragyog az emberen, kisugárzik a fel­színre és átragad másokra.

Élj úgy, ahogy gondolkodsz, mert előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz tartja egy má­sik közmondás. Vagyis a külső dolgainkat a belső lé­nyeghez, lelkülethez kell igazítanunk.

Nem a ruha teszi az embert, de a ruha mégis el­árulja, milyen ember van mögötte.

Ha felvesszük a Skapulárét, akkor nem egy kö­zönséges ruhát veszünk fel, hanem a Boldogságos Szűz Mária ruháját, vagyis azonosulunk az ő életé­vel és erényeivel.

Elkötelezettség ez a krisztusi úton. Minél jobban azonosulunk Mária ruhájával, annál szorosabban tudjuk követni Krisztust, annál több kegyelmet ka­punk.

Önátadásunk jele a Skapuláré. jelképe a legtisz­tább eseménynek és a legszorosabb Krisztus-köve­tésnek: Máriát követve, Krisztust követjük.

5.

Az Úr Jézus mondotta: „Ha nem lesztek olyanok mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek orszá­gába!” (Lk 18,17). A keresztények számára létfontos­ságú az alázat, a kicsiség, a gyermekké válás.

S ebben a legnagyszerűbb példaképünk maga az Úr Jézus: aki emberré, gyermekké lett, teljesen kiüresítette önmagát, vagyis végtelenül alázatos volt. Földi életében egy Édesanyát választott ki magának: a Boldogságos Szűz Máriát.

S az Ő Édesanyját a kereszten szenvedve ne­künk adta: íme a Te anyád – mondotta Jánosnak, aki az Egyházat, vagyis minket képviselt.

Máriában égi Édesanyánkat tiszteljük, aki való­ban anyai módon szeret bennünket.

A Mária-tiszteíet hatása, hogy így valóban gyer­mekké tudunk lenni. A Skapuláré pedig ebben a Mária-tiszteletben, a gyermekké válásban segít ben­nünket.

A Skapuláré Mária ruhája.

I

Égi Édesanyánk az, aki betakar bennünket ruhá­jával; oltalmaz, védelmez a földi élet viharai alatt. A Skapuláréval betakarva egyre jobban kisebbé vá­lunk, gyermekké leszünk, és ezáltal egyre kedveseb­bek leszünk Mennyei Atyánk előtt.

6.

Szent Bernét írja a Szűzanyáról: „Emlékezzél meg, ó legkegyesebb Szűzanya, Mária, hogy még sohasem lehetett hallani, hogy valakit gyámolítás nélkül hagytál volna, aki oltalmadat kérte és pártfo­gásért Hozzád folyamodott!”

A Lorettói litániában pedig így szólítjuk meg Égi Édesanyánkat: „Hűséges Szűz!”

Valóban Ő a legjobb Édesanya, aki sohasem hagyja el gyermekeit. Aki a legkisebb szolgálatot is tette Neki, az megtapasztalja hűséges szeretetét.

Hát még azok, aki fölveszik a Skapulárét, akik az Ö áldott ruháját viselik!

A Skapuláréhoz tartozik a Szűzanya öt ígérete, amelyben megtapasztaljuk az Ő hűségét.

Az első, hogy akik hordják a Skapulárét, azok nem jutnak az örök tűzre; a második: hamarosan ki­szabadulnak a tisztítóhelyről; a harmadik: nagyon sok kegyelemben részesülnek; a negyedik: részesül­nek a kármelita rendi család kegyelmi kincseiből;

végül az ötödik, hogy az Egyház által meghirdetett búcsú kegyelmeket is elnyerhetik.

Kármelhegyi Boldogságos, Hűséges Szűz, kö­nyörögj érettünk most és halálunk óráján!

7.

Márián át Jézushoz – vallják a Szűzanya buzgó tisztelői.

Ez nem üres jelmondat, hanem nagyon mély va­lóság és tapasztalat.

A kereszten az Úr Jézus reánk bízta Édesanyját: „íme a Te Fiad, íme a Te Anyád!”

Az Úristen így akarta végrendeletképpen az Ő Édesanyját nekünk adni anyául, hogy neveljen ben­nünket.

Azóta Máriának kettős feladata és szenvedélye van: királlyá tenni Krisztust a szívekben. Azóta a Szűzanya minden eszközt megragad, hogy elvezes­sen bennünket Szent Fiához, Jézus Krisztushoz.

Ezért van szüksége Máriának a Skapuláréra is. Saját ruháját adja ránk, elvezet bennünket názáreti otthonába, hogy megismertesse és nekünk adja Szent Fiát.

Ó, de nehéz közelférkőzni Mária nélkül Jézus­hoz! Nem adatott más név a földön, mint ez az egyetlen egy, amely előtt térdre borulnak, fejet hajtanak az égen és földön és föld alatt, amely előtt minden lény meghajol: Jézus.

Egyetlenegy név van számunkra, amely minden viszontagságon keresztülvisz bennünket, s ez a név: Mária.

Mária és Jézus. Márián át Jézushoz. Mária azért adatott nekünk, hogy Jézushoz jussunk.

8.

Az Ószövetségben, amikor a zsidó nép kivonult Egyiptomból és a pusztában vándorolt, több alka­lommal is Mózes járt közben Istennél népéért.

Imádkozott érettük és Isten megkönyörült rajtuk.

Közbenjárt értük és víz fakadt a sziklából. Egy másik alkalommal pedig kitárta karjait Isten felé és népe diadalmaskodott ellenségein.

Mi az élet pusztájában vándorlunk.

Milyen jó érzés tudni, hogy van valaki, aki gon­dol ránk, aki imádkozik értünk!

Milyen jó érzés tudni, hogy maga a Boldogságos Szűz Mária imádkozik érettünk!

Róla mondják az Evangéliumok, hogy a tanítvá­nyokkal együtt imádkozva várta a Szentleiket.

Ma is imádkozik velünk és érettünk. Különösen azokra visel gondot, akik az ő ruháját viselik.

Hiszen a Skapuláré a Vele kötött szövetségnek a jele.

Mi elköteleződünk, hogy az Ő életét folytatjuk itt a földön.

De Ő is ígéretet tesz, hogy támogatni fog min­ket az élet vándorútján, hogy imádkozik érettünk, most és különösen halálunk óráján.

A Skapuláré Mária imádságának és szeretetének biztosítéka.

9.

Mit szólt a legméltóságosabb Szentháromság a Mária-tisztelethez és a Skapuláréhoz?

A Boldogságos Szűzanya az Atyaistennek ked­ves szép Leánya, az Ö legszebb alkotása. Valóban méltó és igazságos, hogy Istent az Ő teremtményei­ben is megdicsőítsük.

Égi Édesanyánk Krisztus Jézus Anyja. S melyik gyermek nem szereti, ha mások is szeretik az Ő Édesanyját?

És végül Szűzanyánk a Szentlélek Mátkája, a ke­gyelemmel teljes. A Vigasztaló Szentlélek rajta ke­resztül is ki akar áradni az egész világra.

A Skapuláré által Mária életét folytatjuk ebben a világban.

Ezáltal pedig a Teremtő Istent dicsőítjük meg, aki Mária szépségét megalkotta.

A Skapuláré által Mária gyermekei leszünk, úgy tekintünk Reá, mint Égi Édesanyánkra. Ezáltal az el­sőszülöttnek: Jézus Krisztusnak okozunk örömet és dicsőséget.

Végül a Skapuláré, Márián keresztül nagyon sok kegyelemben részesít bennünket. S a Szentleiket ép­pen azzal dicsőítjük meg legjobban, ha felhasznál­juk kegyelmét.

Márián keresztül így jutunk közelebb a legméltóságosabb Szentháromsághoz.

10.

Bosco Szent Jánosnak volt egy látomása, amely­ben az Egyház hajóját látta a viharos tengeren. Ha­talmas hullámok tornyosultak a hajó körül és szám­talan irányból támadták, a Sátán mindenáron el akarta süllyeszteni. A hajó azonban elpusztíthatatlan volt, s ezt három „fehérségnek” köszönhette: amíg az Anyaszentegyház hajója ragaszkodik az Oltáriszentség fehérségéhez; Mária fehér, Szeplőtelen Szí­véhez és a pápaság fehér hatalmához, addig a pokol erői nem tudnak diadalmaskodni fölötte. Ha ezeket elhagynánk, akkor elsüllyednénk az élet tengerén.

Ennél a látomásnál, hasonlatnál maradva; a Boldogságos Szűz Máriának is van egy nagy, fehér ha­jója: és ez a Kármelita Rend.

Mária a birtokosa, Jézus a kormányosa, biztos az iránytű.

Mária jobb kezében a Szent Skapuláré.

Mennyi a tenger hullámaiban hánykódó ember! Mária odanyújtja nekik a Szent Skapulárét s beviszi

őket a Kármelita Rend köpönyege alá, azaz a fedél­zetre, hogy megmentse őket.

Mária fia nem vész el, a Skapuláré biztos olta­lom a veszélyben; ez a hajó – ez a lelkiség biztosan eléri az örök üdvösséget.

11.

A Kármel hegye különleges egy földrajzi hely: a termékeny félholdon, népek vándorútján, három vi­lágrész találkozásánál fekszik.

De a vallás szempontjából is különleges egy hely: nagyon sok nép szentnek tartotta – áldozato­kat mutattak be rajta, itt pillantotta meg Illés próféta a kis Felhőt, a Szűzanya előképét, amely oly sok ke­gyelmi záport zúdított a világra; ezen a hegyen min­dig éltek remeték, akik egészen az Istent szolgálták.

Jeremiás prófétánál olvassuk: „Bevezettelek tite­ket Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és leg­javát egyétek” (vö. Jer 50,19).

Ez a prófécia az Újszövetségben valóra vált.

Minket, kármelitákat a Kármelhegyi Boldogasszony Testvéreinek hívnak. Az ő szent ruhája, a Skapuláré által kiválasztott bennünket és bevezetett minket Kármel földjére. S azóta valóban a kegyel­mek gyümölcseivel és legjavával táplál bennünket.

Az egész világon nagyon sok helyen van kármelita templom és rendház. Ez a Szűzanya különleges

országa, birodalma, ahol teljes hatalmával uralko­dik.

S ebbe az országba nagyon könnyű megszerezni az útlevelet: a Skapuláré által mi is az Ő gyermekei és testvérei leszünk.

12.

A Kármelhegyi Boldogasszony teli kézzel szórja kincseit. Az az Ő tulajdonsága, ami a földi anyáé: gyermekének mindent! Mégpedig mindent a javá­ból!

Az első gyümölcs, amelyet megad nekünk a Szűzanya a Skapuláré által: a lélek békéje. Hiszen Ő a béke királynéja.

De nem úgy adja, ahogy a világ adja, hiszen az nem is béke.

A rómaiak szerint: ha békét akarsz, készülj a há­borúra. Vagyis a világ békéje csak látszat-béke, a zűrzavar és a félelem eltakarása. Égi Édesanyánk nem ezt a békét adja nekünk.

A Kármel békegyümölcse a Krisztus békéje, amelyet a világ nem adhat meg. Ezt csak a Szűzanya adhatja. Nála megtalálható. Hát nem Jézus adja? Dehogynem! De Őt leghamarabb Máriánál találjuk meg. „Aki engem megtalál – így mondja Ő maga – életet talál”, azaz Jézust, mert Ő az Élet. És aki a

Szűzanyát megtalálta, az már birtokába veszi Jézust is, s Vele az Ő békéjét.

Ahol Jézus, ott a béke. Ahol nincs Jézus, ott bé­ke sincs.

De ahol béke nincs, Jézus is távol van. Jézus pe­dig a Szűzanyánál van, s mindig Nála van.

Tehát a béke is ott van.

13.

A második ajándék, amelyet megad nekünk a Szűzanya a Skapuláré által: az a tiszta szív.

Csak a tiszta szívnek van békéje, tehát csak neki van boldogsága. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” – ígéri Jézus (Mt 5,8). Csak annyiban boldogok, amennyiben tiszta a szívük. Ha nagyon tiszta, nagyon boldogok. Béke és tiszta szív édestestvérek; mindig együtt vannak, együtt járnak, soha el nem válnak.

Az egész földi és másvilági boldog élet egyetlen kulcsa – a tiszta szív. A Példabeszédek könyvében olvassuk: „Minden őrizettel óvjad szívedet, mert az élet abból származik!” (Péld 4,23). Ha tiszta a szív, boldog az élet is. Ha nem tiszta, ha valaki nem óvja szívét, nem visel rá gondot; ha lelkiismerete vádol­ja, ha azon ott rág a féreg, vajon milyen lesz az az élet?!

Hányán szeretnénk a bűntől megszabadulni!

Menjünk a Szűzanyához, s általa Jézushoz! Ve­gyük fel a Skapulárét, fogadjuk be a kegyelmek zá­porát, ami megtisztíthatja a szívünket! Menjünk be Vele a Kármel földjére, s tiszta lesz a szívünk!

14.

Életünkben oly sokszor megtapasztaljuk a Sátán, a bűn jelenlétét. Üldöznek bennünket, megbántjuk egymást, szeretetlenek vagyunk egymáshoz, sőt gyűlölet és harag is oly sokszor él a szívünkben.

De Isten békéjét és szelídségét is oly sokszor megtapasztalhatjuk az imában. Például akkor, ami­kor a Boldogságos Szűz Mária kezét fogjuk, amikor az Ő ruháját, a Skapulárét öltjük magunkra.

Az Ószövetség elején az Úristen rámutatott Má­riára: ez az Asszony fogja összetörni, összezúzni a te fejedet – mondotta a Sátánnak. A világvégén en­nek az Asszonynak, ennek a napba öltözött, csillag­koszorús Asszonynak kell eljönnie, az Ő szelídségé­nek erejével kell tönkretennie a harag hatalmát. Mi­csoda rendkívüli szerep Mária számára! A szelídség­nek a szerepe.

A Skapuláréval ezt a szelídséget öltjük magunk­ra, erre a szelídségre kapunk hivatást. Ha rajtunk a Szent Skapuláré, moccanni sem mer a szenvedély, ha hiszed, hogy Mária veled van. S tudjuk az Úr Jé­zus ígéretéből, hogy nem a harag gyermekei, hanem a szelídek fogják majd örökölni ezt a Földet.

15.

A földi boldogság, szerencse, gazdagság és egészség még nem minden. Hiába volt Salamon bölcs és kiválasztott, hiába írta meg az Énekek éne­két – élete végén bálványimádó lett. Hiába volt Júdás kiválasztott apostol, hiába volt az Úr közelében a döntő pillanatban elárulta Mesterét.

Egy hiányzott, a legfontosabb, az egy, a szüksé­ges: az örök élet.

Ha örök élet nincs, akkor csak a másik van: az örök halál.

Mária Kármel birodalmában biztosítja számunk­ra az örök életet a Skapuláré által. Hiszen az egyik ígérete a Szűzanyának így hangzik: aki hűségesen hordja a Skapulárét és abban hal meg, az nem jut az örök tűzre.

Ezt olvashatjuk Sirák fiának könyvében: „Akik fényt derítenek reám, azok örök életet nyernek”.

Ezek a szavak ráillenek a Skapuláré Királynéjára.

Őt kell megszeretnünk, Őt kell megszerettet­nünk, és akkor eljutunk az örök életre, Jézus Krisz­tushoz.

Márián keresztül biztosan eljutunk Jézushoz, hi­szen Ő Jézushoz akar elvezetni bennünket.

A Skapuláré pedig nem más, mint Mária ruhája, Mária élete.

A Skapuláré biztos út: Márián át Jézushoz, az örök életre.

16.

A Kármelhegyi Boldogságos Szép Szűzanya jó­sága irányunkban kimeríthetetlen. Mindent megtesz a lelkekért, gyermekeiért, azokért, akik áldott ruhá­ját viselik.

Ráillenek a Szentírás szavai:

„Mindenkinek mindene lettem” (1 Kor 9,22).

Újból és újból kitalál valami újat, hogy meg­mentsen bennünket.

Nemcsak földi életünkben halmoz el kegyelmei­vel, hanem még az örök haláltól is megment minket a Skapuláré által, ha reá bízzuk az életünket.

Sőt még a tisztító tűzben is gondunkat viseli. Jó­ságosán betakar bennünket ruhájával és megrövidíti túlvilági szenvedéseinket.

Ez az úgynevezett szombati kiváltság, amit 1322-ben ígért meg a Szűzanya XXII. János pápá­nak.

1. Benedek pedig, a béke nagy pápája így buz­dít bennünket a Skapuláré fölvételére és hordására:

 „Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, közös fegyveretek pedig: a Kármelhegyi Szűz Skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kelle­ne, és amely éppen a halál utáni pártfogás egyedül­álló kiváltságának örvend.”

Kármelhegyi Boldogasszony, imádkozzál éret­tünk most, halálunk óráján és halálunk után!

17.

A Szűzanya szeretete velünk szemben nem kö­zönséges, nem átlagos szeretet.

Senki más nem tud úgy szeretni, sem angyal, sem ember, sem egyetlen szent, mint égi Édes­anyánk. Mert ő a Szépszeretet Anyja. Isten csak Ne­ki adta meg ezt a kiváltságot.

Ö az Egyetlen! Emberből, szentekből, angyalok­ból több van.

Szeplőtelen csak Egy fogantatott. Ez az Egy lett a Fölséges Isten Édesanyja. Tehát Ő az Irgalmasság, az isteni Kegyelem, az Üdvözítő, a Fiúisten Anyja.

És egyben a mi Édesanyánk is.

Ő, a Szépszeretet Anyja elhalmoz bennünket ajándékaival.

Szövetségre lép velünk, betakar bennünket az ő áldott ruhájával: a Skapuláréval.

Mennyire biztos ez a szövetség?

Olyan biztos, mint a halál, de még annál is biz­tosabb.

A halál minden földi kapcsolatot felbont, de a Szűzanyától, az Ó szeretetétől még a halál sem tud elválasztani bennünket. Csak a bűn, az Istentől való elfordulás szakíthat el minket égi Édesanyánktól. De ha mi el is hagyjuk őt, Ő akkor is tovább szeret bennünket, mint Édesanya a tékozló gyermekét.

Isten után csak a Szépszeretet Anyja az, akiben legjobban bízhatunk.

18.

A Skapuláré szövetséget jelent a Szűzanyával. S ennek a szövetségnek a következménye, gyümölcse a még odaadóbb Krisztus-követés.

Aki a Szűzanyát megtalálja, az az Életet is meg­találja, vagyis Jézust. A Szűzanyának nincs, nem is lehet más feladata, mint hogy hozza, adja és meg­tartsa számunkra Jézust. Ő Jézusért van.

Azért Édesanyánk, hogy mi Jézuséi legyünk.

A Skapuláré Mária ruhája, az Ő élete, az Ő sze­retető.

Ha felvesszük a Skapulárét, akkor már az Ő sze­rzetével szerethetjük Jézust.

Az Ő eszményeit, vágyait átvéve, mi is Istenért és Jézusért fogunk lelkesedni és élni.

Ne akárki legyen a példaképünk, ne kössünk akármilyen szövetséget, ne éljünk akármilyen életet!

A Szűzanya legyen a mi eszményünk a Krisztus követésben!

Mert Isten akarata az, hogy miként Mária által jött hozzánk jézus, úgy mi is Máriával menjünk Jé­

zushoz. Ez a legkönnyebb, leggyorsabb, legrövi­debb és legbiztosabb út Jézushoz.

A Skapuláré pedig a legnagyobb kegyelme a Szűzanyának, amellyel Jézushoz vezet bennünket.

19.

A királyok első könyvében olvassuk, hogy hatal­mas szárazság volt Izraelben. Illés próféta felment a Kármel hegyére és egy tenyérnyi kis felhőt pillantott meg (1 Kir 18,44). Nemsokára ebből a kis felhőből ha­talmas záporeső hullott. A keresztény hagyomány szerint az a kis felhő a Boldogságos Szűzanya volt, a hatalmas záporeső pedig a világ Megváltója: Jézus Krisztus.

A Boldogasszony nem birtokolja önző módon a kegyelmek teljességét, hanem továbbadja nekünk, hogy mi is minél több kegyelmet fogadjunk be.

A Szűzanyával való kapcsolat, a Skapuláré felvé­tele kegyelmi záport jelent a lelkekre nézve.

Minél bensőségesebb kapcsolatban vagyunk a Szűzanyával, annál több kegyelmet kapunk Általa és Vele.

Minél közelebb vagyunk a Boldogasszonyhoz, annál közelebb vagyunk Jézus Krisztushoz.

E kegyelmi zápor egyik legnagyobb hatása, hogy gyermekké tesz bennünket. Egyre kisebbé, alázato-

sabbá válunk Égi Édesanyánkat követve, hogy annál több kegyelmet fogadjunk be. S ez maga az Evangé­lium eszméje: „Ha olyanok nem lesztek, mint a gyerekek, nem juttok be a mennyek országába!”

Márián keresztül tehát, a Skapuláré segítségével az Evangéliumot valósítjuk meg, Jézus akarata sze­rint.

Részlet M. Louvet: A tisztítóhely c. művéből (1904)

Tudjuk, hogy a szent Szűz ajándékozta Stok szent Simonnak a skapulárét, hogy ezen jelről felismerhetők legyenek az ő őszinte tisztelői. De azt nagyon kevesen tudják, hogy mily becses kiváltságok vannak ahhoz kötve. Nem szólok azon számos teljes és részleges búcsúkról, melyeket a pápák a skapuláré társulatoknak engedélyeztek, melyek többé-kevésbé minden más társulatok tagjainak is engedélyezve vannak, csak azon különös két kiváltságról akarok szólani, melyek csupán csak a skapuláré társulat tagjainak vannak engedélyezve.

Az első kiváltság: a pokoltól való megmenekülés mindazok számára, kik halálukig buzgó lélekkel viselték e szent ruhadarabot. Az első tekintetre nagyon rendkívüli dolognak tűnhetik fel ez, de ha gondolkozunk felette, könnyen beláthatjuk, hogy ezen kiváltság legkevésbé sem összeférhetetlen a szenthittudomány tanításaival. Az bizonyos dolog, hogy a legszentebb Szűz senkinek sem ígérheti meg azok közül, kik a halálos bűn állapotában halnak meg, ha viselték is a skapulárét, hogy mentve lesznek a pokoli szenvedésektől; de mi sem gátol abban, hogy azt ne hihetnők el, hogy az ő irgalmas gyöngédsége úgy intézi a dolgokat, hogy mindazok, kik a skapuláréba be voltak öltöztetve, hathatós kegyelmet nyerjenek, hogy haláluk előtt méltóképpen meggyónhassák vétkeiket, vagy ha hirtelen halál lepi meg őket, arra mégis legyen idejük, hogy töredelmes bűnbánatot tarthassanak. Ez semmi esetre sem múlja felül a mi jó anyánknak tehetségét és hatalmát s azért ünnepélyesen megígérte boldog Simonnak, hogy ez így lesz; in hoc moriens, aeternum non patietur incendium, a ki ebben hal meg, nem fogja az örök tüzet szenvedni; — ezt szóról-szóra el kell hinni. Másrészt egész kötetet lehetne írni azon csodákról, melyek ezen ígéretek teljesülését bizonyítják. Csak egyet említek, mely nagyon alkalmas arra, hogy a megrögzött bűnösöket gondolkozóba ejtse, kik vissza akarnának élni Máriának ezen irgalmas ígéretével.

Egy szentéletű írónál olvastam, hogy egy ember, ki halálos bűnben élt, felvette a szent skapulárét s folyton viselte azt. Azoknak, kik őt megtérésre intették, nevetve felelé, hogy neki nem kell aggódnia, mert ő bizonyosan tudja, hogy skapuláréjával bizonyosan ki fogja kerülni az örök tüzet. Halálos ágyán lévén, a lelkész minden erejét megfeszítette, hogy a szerencsétlent őszinte megtérésre indítsa, de fáradtsága kárba veszett. — «Minek gyónjam én? —mondá — nekem útlevelem van az égbe, mely többet ér a papi feloldozásnál. »Szülei, barátai, kik a haldokló ágya körül gyülekeztek, megrettentek gonoszsága felett. Midőn a halál pillanata közeledett, a haldokló hirtelen félig felemelkedett párnájáról, szemei zavartan tekintettek körül, tagjai görcsösen rángatóztak. —«Az ördög! az ördög! nem látjátok az ördögöt, jön, hogy megfogjon engem? »Ekkor megragadta a skapulárét, melyet magán viselt, dühösen eldobta magáról s gyászos hahotával holtan hanyatlott vissza ágyára. Rettentő példa azoknak, kik a kegyelemmel visszaélni merészelnek. Hogy e nagy kiváltságot megnyerjük, elég ha a skapulárét oly pap kezéből vesszük, kinek a beöltöztetésre szükséges hatalma meg van s folytonosan viseljük azt.

A második kiváltság még figyelemreméltóbb. A szent Szűz megígérte XXII. János pápának, hogy a kik a mindjárt előadandó feltételeket megtartják, haláluk után mindjárt az első szombaton kiszabadulnak a tisztítóhelyről.

Hogy ezen kegyelmet megnyerjük:

1. meg kell óvni tisztaságunkat (castitas), azaz minden testi bűntől tartózkodni a hajadon, a házas s az özvegyi állapotban;
2. el kell imádkozni a szent Szűznek kis zsolozsmáját (officium parvum);azok azonban, kik nagy officium végzésére kötelezvék, ez által is eleget tesznek;
3. azok, kik nem tudnak olvasni, e zsolozsma helyett ne mulasszanak elegyet sem az egyház által előirt böjtök közül s böjtöljenek minden szerdán, pénteken és szombaton, kivéve karácsony napját, ha e három nap valamelyikére esik;
4. szükség esetében a zsolozsma és böjt átváltoztathatók más jámborcselekedetekre, de ehhez különös felhatalmazás szükséges, minővel rendesen el vannak látva azon papok, kik jogosítva vannak e szent ruha feladására. Ezek azon feltételek, melyeket könnyen megtarthat az, aki ki akar menekülni a tisztítóhelyről mindjárt a halála utáni első szombaton. Ha visszagondolunk azokra, miket a tisztítóhely kínjairól elmondottam, azokhoz képest ezen feltételeket nagyon enyhéknek fogjuk találni. Mindezekről biztosítanak bennünket a legszentebb Szűz szavai és igen sok lélekjelenés. Eszembe jut, amit szent Terézia mond egyik művében, hogy látott egy lelket, mely azért szabadult ki a tisztítóhelyről, mert így megtartotta a hármas feltételt. Nem adhatom itt elő mindazon eseteket, melyek ide vonatkoznának, mert tömérdek sok van olyan; csak egyet lássunk azok közül.

Egy igen szentéletű nő, ki Otrantéban lakott, a nápolyi királyságban, egykor hallott egy karmelita-atyát a skapuláré-ájtatosságról prédikálni, midőn az lelkesedés tüzével fejtegette azon két kiváltságot, melyet Mária nyújt az ő buzgó tisztelőinek. Ezen becses előnyök által elragadtatva, az a nő azonnal sietett felvenni a legszentebb Szűznek ezt a ruháját s a hozzá kötött feltételeket is híven teljesíté. Buzgósága még nagyobb lett s egyéb kegyelmek közt. azt kérte a legszentebb Szűztől, hogy szombati napon halhasson meg, hogy azonnal kiszabaduljon a tisztítóhelyről. Néhány évvel ezután súlyos betegségbe esett; a baj rohamosan növekedett; az orvosok egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy nem fog élni a jövő szerdáig sem. De ő remélve, mosolyogva mondá nekik, hogy neki a legszentebb Szűz megígérte, hogy szombati napon fog meghalni, tehát három nappal tovább fog élni, mint az orvosok remélik. A következmény neki adott igazat, mint remélte, szombaton halt meg. Leánya, ki szintén igen jámbor nő volt, nagyon vigasztalhatatlan volt anyjának elvesztése miatt. Midőn kápolnájában imádkozott kedves megholtjának lelki nyugalmáért, Istennek egy kedves szolgája, ki sokszor nyert természetfeletti kinyilatkoztatásokat, ott találván őt, mondá neki: «Ne szomorkodjék gyermekem! szomorúsága inkább változzék örömmé. Isten nevében biztosíthatom, hogy az ön anyja — a szent skapuláré tagjainak engedélyezett kiváltságnál fogva — ma szombaton az égbe ment. Örvendjen tehát; elvesztette ugyan anyját itt lenn, de egy sokkal hatalmasabb pártfogót talált ő benne oda fenn.» Ezek a szent skapuláré kiváltságai, melyek oly nagyoknak tűntek fel XXII. János pápa előtt, hogy eleinte vonakodott helyben hagyni azokat; de a következő éjjel legszentebb Szűz neki megjelenvén, neki is megújítá azon ígéreteket, melyeket boldog Stok Simonnak tett, ezért megerősítette s helyben hagyta azokat az úgynevezett «Bulla Sabbatina»-ban, mely a szombat napi ezen kiváltságtól nyerte elnevezését, melyről abban szó van. Tudom, hogy ez a bulla az idők folyamában elveszett s a bullatárban sem található fel, de a megszakítatlan hagyomány bizonyítja az abban foglaltaknak hitelességét.

Mivel sok kétely merült fel az iránt, vajon létezett-e bulla, a nagypápa, XIV. Benedek, kinek kiváló tudományossága s a hittani vélemények körülvaló óvatossága ismeretes, a bulla egykori létezése mellett nyilatkozott. Különben e kiváltságokról az egyház szintén tesz említést a papi zsolozsmában (breviarumban július 16-án), tehát legalább is vakmerőség volna azokat kétségbe vonni. Ne akarjunk nehezebben fogadni el valamit, mint az egyház. Ha jó dolog: megpróbálni minden lelket s nem bízni mindjárt az első kinyilatkoztatásban és jelenésben; akkor még inkább kell kerülni a szőrszálhasogatás szellemét, mely megbotránkozik mindenen és mindenben s nehézségeket talál mindenütt. Ez a szellem: a janzenista, a protestáns szellem; ez a szakadárság és eretnekségszelleme s még egy van, úgy nevezik, hogy: a gőgnek lelke. A katholikus lélek egészen más: midőn ez látja az üdvözítő Jézusnak övéi irányában tanúsított irgalmas gyöngédségét, e felett nem egy könnyen csudálkozik, mert tudja, hogy mi sohasem hatolhatunk szeretete csodás találmányainak mélyére. A skapuláré kiváltságai előtte természeteseknek tűnnek fel; az olvasó, a búcsúk, úgy tűnnek fel ő előtte, mint az üdvösség eszközei, melyeket ő vagy a maga, vagy a mások javára felhasználhat Oh! Isten! add meg ez órában mindnyájunknak, azoknak a gyermekeknek egyszerűségét, kiknek egykor megígérted a mennyek országát, mikor azt mondottad, hogy: ha csak olyanok nem lesztek, mint e kisdedek, nem mentek be a mennyek országába! nisi efficiamini sicut parvuli, non intrabitis inregnum coelorum!