Bosco Szent János látomása a pokolról

2020. jún | pokol

Bosco Szent János: „Leírhatatlan terror”

1868-ban Bosco Szent János azt állította, hogy volt egy álma a pokolról.

Egy rövid részlet került lefordításra:

[…] „Amint átléptem a küszöböt, leírhatatlan rettegést éreztem és nem mertem újabb lépést tenni. Előttem egy hatalmas barlanghoz hasonlót láttam, amely fokozatosan mélyedésekbe veszett egészen a hegy gyomráig.

Az egész lángokban állt, de ez nem földi tűz volt, táncoló lángnyelvekkel. Az egész barlang – falak, mennyezet, padló, vas, kő, fa, és szén – minden fehéren izzott több ezer fokos hőmérsékleten. A tűz azonban nem égette, nem fogyasztotta el. Egyszerűen nem találok szavakat a barlang rettenetének leírására.” […]

[…] „Ne félj!” – mondta nekem a [vezetőm] „Tégy egy próbát, érintsd meg a falat!” Nem tudtam elég bátorságot gyűjteni és próbáltam szabadulni, de ő visszatartott. „Próbáld ki!”- ragaszkodott hozzá. „Csak egy érintés.” – parancsolta így elmondhatod, hogy láttad és érintetted az örök szenvedés falait és megértheted, hogy ha az első ilyen elviselhetetlen, milyennek kell lennie akkor az utolsónak?! „Nézd ezt a falat!” Ezt kínkeservesen megtettem. Hihetetlen vastagnak tűnt. „Ezer fal van ez és a pokol valódi tüze között.” – folytatta vezetőm. Ezer fal veszi körül, mindegyik fal ezer egység vastag és ugyanolyan távol van a következőtől. Minden egység 1000 mérföld. Ez a fal tehát millió és millió mérföldre van a pokol igazi tüzétől. Ez csupán a pokol távoli pereme.

„[A vezetőm] megragadta a kezem, kényszerítette, hogy kinyissam, és nekinyomta az ezer fal közül az elsőnek. Az érzés annyira kínzó volt, hogy üvöltve ugrottam vissza és az ágyban ülve találtam magamat.

A kezemet szorítottam és dörzsöltem hogy enyhítsem a fájdalmat. Ma reggel felkelve vettem észre, hogy be van dagadva. Amikor a kezem a falnak nyomódott, bár csak álomban, annyira valóságos volt, hogy később a tényeremen lévő bőr is lehámlott.”

„Ó, nagyon szeresse Jézust! Bármi elképzelhetőnél erősebben ragaszkodjék hozzá. Ragaszkodjék szíve minden erejével, hogy egyedül az ő szent szerelméért éljen! Jézus szeretetéért szeressen mindenkit, akivel együtt él és akivel kapcsolatban áll. Merje magát odaadni értük kedvességben, imádságban, önmegtagadásban, figyelmességben. Minél jobban szereti egy lélek Jézust, annál jobban szereti embertársait.”

— Kézirat a Purgatóriumról

Címkék