Búcsú – Kérdés-válasz

Isten országában rend van és igazságosság: minden jótett jutalmat és minden rossz tett, azaz bűn, büntetést kap, vagy e földi életben, vagy a másvilágon. Miként a jutalom arányos a jótett érdemével, úgy a büntetés is arányos a bűn rosszaságával. A bocsánatos bűnökért ideig tartó, a halálos bűnökért örökké tartó büntetés, azaz kárhozat jár. Ha az ember bocsánatot nyer a bűneire, visszakapja az elvesztett kegyelmi életet, s újra kedvessé válik Isten szemében. Ez Isten irgalmának ajándéka. Isten azonban igazságos is, és igazságossága megköveteli, hogy az elkövetett bűnök büntetést kapjanak. Ezért marad vissza a bűnbocsánat, mind a halálos, mind a bocsánatos bűnök megbocsátása után bizonyos mennyiségű, azaz bizonyos ideig tartó büntetés, melyet az ember vagy leró, vagy elengedését külön ajándékként megkapja. Ez az ajándék a BÚCSÚ.

Ennek az ajándéknak a latin neve „indulgentia”, ami azt jelenti, hogy „elengedés”. A latin teológiai gondolkodás Isten vagy a pápa oldaláról nézi az ajándékot, és az elengedés gesztusát emeli ki. A magyar nyelv és gondolkodás inkább az ajándékot nyerő lélek oldaláról nézi a kérdést, és innen úgy látszik, hogy az ember búcsút vehet a különben reá váró büntetésektől, azaz megszabadul tőlük. E búcsúvétel alapján adták a nevet az elengedés ajándékának.

Az Egyháznak Krisztustól kapott oldó és kötő hatalma lehetőséget ad arra, hogy minden hátralevő büntetést elengedjen – ebben az esetben beszélünk teljes búcsúról. De hatalma van ahhoz is, hogy csak a büntetések egy részét engedje el – ekkor beszélünk részleges búcsúról.

Azért, mert megtért gyermekeit részesíti Krisztus és a szentek érdemeiben. Az örök kárhozatot csak a megtéréssel lehet elkerülni; ezt pedig az ember helyett senki meg nem teheti. Örök büntetését tehát senki más nem tudja helyette kikerülni.

Mert a búcsú kegyelmi ajándék, mely feltételezi, hogy a bűnbánat és a bűnbocsánat révén az ember a kegyelem állapotában van, és méltó ennek az ajándéknak a fogadására. Ellentmondást jelentene a kegyelem rendjében, ha bűnös külön kegyelmi ajándékot kérhetne és kapna.

Azt jelenti, hogy a búcsú nem a földi jogrendbe tartozik, hanem kegyelmi ajándék, amely Isten előtt hatályos, és az örök életre szól. Ebből következik, hogy búcsút csak azok engedélyezhetnek, akik az Egyházban az oldás és a kötés hatalmának birtokában vannak, s amit feloldanak a földön, „fel lesz oldva a mennyekben is”.

Olyan búcsút, amely az összes katolikus hívő számára elnyerhető, csak a pápa engedélyezhet, akár részleges, akár teljes búcsúról van szó.

Egyházmegyéjükben bizonyos alkalmakkor a püspökök is engedélyezhetnek a hívőknek részleges, olykor teljes búcsút is.

Búcsút bármelyik katolikus hívő nyerhet, aki lélekben felkészült a búcsú fogadására, és teljesítette a feltételeket, amelyekhez az Egyház a búcsút kötötte.

Igen, mivel a búcsú a Péternek, azaz a Pápának adott oldó és kötő hatalom ajándéka. Ezért aki nincs a hit, a szentségek és az egyházkormányzat közösségében a pápával – azaz nem katolikus –, az nem kaphatja meg a pápa közvetítésével a búcsú ajándékát sem.

A búcsú módján nem. De jótetteikkel ők is szerezhetnek érdemeket, amelyek beszámítanak a büntetések törlesztéseként.

A lélek bizonyos cselekedeteit és állapotát, mely más a részleges és más a teljes búcsú esetében.

A részleges búcsú elnyeréséhez a katolikus hívőnek:

1. a) Kegyelem állapotában kell lennie – azaz nem lehet halálos bűnben.
2. b) Akarnia kell a részleges búcsú elnyerését. De ehhez elegendő az általános jó szándék, hogy mindig el akarja nyerni a lehetséges részleges búcsúkat.

A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges:

a) A szentségi gyónás – annak kifejezéséül, hogy az Egyház bűnbocsátó hatalma által akar megbékélni a lélek Istennel.

b) A szentáldozás, lehetőleg a teljes búcsú elnyerésének napján – a Krisztussal való szentségi közösség megvalósításáért.

c) A teljes búcsú elnyerésének legalább általános szándéka.

d) Mentesség minden bűnhöz, még a bocsánatos bűnökhöz való ragaszkodástól is.

e) Imádság a Szentatya szándékára.

+ meghatározott vallásos cselekedet

Minden búcsú elnyeréséért valamit kell az embernek tennie. Hogy milyen cselekedet milyen búcsúval jár, azt lásd a III. részben.

Igen, de csak a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. A szenteknek nem ajándékozható, mert nekik már nincs rá szükségük. A földön élő embereknek pedig búcsú nem adható át.

Azért, mert ki-ki maga viseli tetteinek jó és rossz következményeit. Aki a földön él, annak magának is van módja a búcsú elnyerésére, s ha akarja, neki magának kell kérnie.

Akkor a megtéréséért és a hitért kell imádkozni, mert ahogy nem lehet más helyett üdvözülni, úgy helyette a földön adósságait sem törlesztheti más.

Azért, mert ők már nem tudnak segíteni magukon, de a kegyelem állapotában vannak, és a búcsú által megnyilvánul irántuk is az Egyház anyai szeretete.

Úgy, mint a földön élőket nem, mert a halállal kiléptek a pápa szorosan vett joghatósága alól. A felajánlott búcsúknak azonban közbenjáró értéke van Isten színe előtt.

Az Egyház hagyományos értékelése 1968-ig más volt, mint VI. Pál pápa 1968-ban kiadott rendelkezése óta, melyet a második részben olvashatunk teljes terjedelmében.

Az idővel. Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jó cselekedet hány évi, hónapi vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve egy-, három- vagy ötévi búcsút.

Ez pedig azt jelentette, hogy e részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki.

Pál pápa rendelkezése szerint a részleges búcsú mértéke a jótett érdeme, amely a búcsú feltétele. Mintha a Szentatya így szólna: „Édes fiam! Ha részleges búcsút akarsz nyerni, tedd meg ezt és ezt. Én pedig a Krisztustól kapott hatalmamnál fogva megkettőzöm jótetted értékét Isten színe előtt. S ha a jó cselekedettel te kiérdemelted egy évig tartó büntetés elengedését, most a búcsú révén kétévi büntetéstől búcsúzhatsz el.”

Arra, hogy felfigyeljünk jótetteink értékére. Mert nyilvánvaló, hogy a nagyobb hittel és szeretettel végzett jó cselekedet kedvesebb Isten előtt. Ez ösztökél arra, hogy nagyobb odaadással tegyük a jót, főleg a búcsúval járó jótetteket.

A Búcsúk Kézikönyve szerint a részleges búcsúnak van három általános nyerési lehetősége:

1. „HA VALAKI HITTEL ÉS LELKIISMERETESEN VÉGZI ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEIT, ÉS VISELI ÉLETÉNEK TERHEIT, ÉS LEGALÁBB EGY FOHÁSZ EREJÉIG ISTENNEK AJÁNLJA A DOLGAIT, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Azaz, ha állapotbeli kötelességeinket – ki-ki a maga dolgát, amit tennie kell – nem haraggal és kelletlenül, hanem jó szívvel és Isten iránti engedelmességgel tesszük, és legalább egy fohásszal Istenhez emeljük a lelkünket napközben, a Szentatya megkettőzi cselekedeteink értékét, feltéve természetesen, hogy a részleges búcsú elnyerésére a szükséges lelki felkészültség (lásd a 13. kérdésnél) megvan bennünk.

1. „HA VALAKI HITBŐL FAKADÓAN SEGÍT RÁSZORULÓ FELEBARÁTJÁN, AKÁR ANYAGI JAVAIVAL, AKÁR SZEMÉLYES SZOLGÁLATAIVAL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Azaz, ha valaki hittel gyakorolja az irgalmasság lelki vagy testi cselekedeteit felebarátaival szemben: nemcsak azoknak segít, akiktől a kétszeresét várhatja vissza, hanem a nyomorultaknak is, akiknek nincs miből visszaadniuk, a jó cselekedet Isten színe előtt a pápa jóvoltából kétszeres értékű.

III. „HA VALAKI ÖNKÉNT ÉS A BŰNBÁNAT SZELLEMÉBEN LEMOND SZÁMÁRA MEGENGEDETT ÉS KEDVES DOLOGRÓL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Ennek megértéséhez meg kell gondolnunk a következőket: Isten törvényei bizonyos dolgokat előírnak, másokat megengednek, ismét másokat tiltanak. E törvényes rendnek ideális esetben a bennünk levő rend így válaszol: szeretem, amit a törvény előír; gyűlölöm, amit tilt; és kedvemet találom abban, amit megenged.

Elhomályosult értelmünk és rosszra hajló akaratunk azonban éppen fordítva reagál: szereti, amit a törvény tilt; gyűlöli, amit a törvény parancsol; és kelletlen abban, amit a törvény megenged.

Ez a búcsúengedély feltételezi a belső rendet, és az olyan lemondások és önmegtagadások értékét kettőzi meg, amelyekkel az ember számára megengedett és kedves dolgokról mond le. Ezért pl. ha valaki utálja a dohányfüstöt, számára nem jár búcsúval, ha nem gyújt rá. Vagy ha csak hiúsági meggondolásokból nem eszem valamit, nem nyerhetek vele búcsút. De ha bűnbánó lélekkel fenyíti magát az ember, az búcsúval jár.

Pontosan! És éppen ezzel akar a jóra serkenteni a pápa, hogy ne hagyjuk üresen futni az időt. Olyan ez, mintha valakinek felkínálják, hogy ha akarja, munkája gyümölcsét valutáért átveszik tőle. Oktalan volna az az ember, aki ilyen lehetőség mellett aludni kezdene a műhelyben, ahol milliós értékeket is létrehozhatna.

1. „HA VALAKI HITTEL ÉS LELKIISMERETESEN VÉGZI ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEIT, ÉS VISELI ÉLETÉNEK TERHEIT, ÉS LEGALÁBB EGY FOHÁSZ EREJÉIG ISTENNEK AJÁNLJA A DOLGAIT, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Azaz, ha állapotbeli kötelességeinket – ki-ki a maga dolgát, amit tennie kell – nem haraggal és kelletlenül, hanem jó szívvel és Isten iránti engedelmességgel tesszük, és legalább egy fohásszal Istenhez emeljük a lelkünket napközben, a Szentatya megkettőzi cselekedeteink értékét, feltéve természetesen, hogy a részleges búcsú elnyerésére a szükséges lelki felkészültség (lásd a 13. kérdésnél) megvan bennünk.

1. „HA VALAKI HITBŐL FAKADÓAN SEGÍT RÁSZORULÓ FELEBARÁTJÁN, AKÁR ANYAGI JAVAIVAL, AKÁR SZEMÉLYES SZOLGÁLATAIVAL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Azaz, ha valaki hittel gyakorolja az irgalmasság lelki vagy testi cselekedeteit felebarátaival szemben: nemcsak azoknak segít, akiktől a kétszeresét várhatja vissza, hanem a nyomorultaknak is, akiknek nincs miből visszaadniuk, a jó cselekedet Isten színe előtt a pápa jóvoltából kétszeres értékű.

III. „HA VALAKI ÖNKÉNT ÉS A BŰNBÁNAT SZELLEMÉBEN LEMOND SZÁMÁRA MEGENGEDETT ÉS KEDVES DOLOGRÓL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Ennek megértéséhez meg kell gondolnunk a következőket: Isten törvényei bizonyos dolgokat előírnak, másokat megengednek, ismét másokat tiltanak. E törvényes rendnek ideális esetben a bennünk levő rend így válaszol: szeretem, amit a törvény előír; gyűlölöm, amit tilt; és kedvemet találom abban, amit megenged.

Elhomályosult értelmünk és rosszra hajló akaratunk azonban éppen fordítva reagál: szereti, amit a törvény tilt; gyűlöli, amit a törvény parancsol; és kelletlen abban, amit a törvény megenged.

Ez a búcsúengedély feltételezi a belső rendet, és az olyan lemondások és önmegtagadások értékét kettőzi meg, amelyekkel az ember számára megengedett és kedves dolgokról mond le. Ezért pl. ha valaki utálja a dohányfüstöt, számára nem jár búcsúval, ha nem gyújt rá. Vagy ha csak hiúsági meggondolásokból nem eszem valamit, nem nyerhetek vele búcsút. De ha bűnbánó lélekkel fenyíti magát az ember, az búcsúval jár.

Igen. A Búcsúk Kézikönyve felsorolása szerint különböző imádságok és áhítatgyakorlatok is járnak részleges búcsúval. Felsorolásukat megtalálod a III. részben.

a) Részleges búcsút sokszor, ahányszor csak sikerül olyan jót tenni, ami részleges búcsúval jár.

1. b) Teljes búcsút azonban, rendes körülmények között, napjában csak egyszer nyerhetünk.

Azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az ember a következő napot is megkapja Istentől ajándékba. Mert akinek földi élete befejeződik, az halála napján két teljes búcsút is nyerhet.

Úgy, hogy a pápa a haláluk pillanatához érkező hívőknek teljes búcsút engedélyez akkor is, ha nincs módjuk papot hívni, gyónni, áldozni, fogadni a szentkenetet és a teljes búcsúval járó pápai áldást. Ha valakinek a szívében van bűnbánat, és életében szokott imádkozni, a Szentatya megajándékozza a teljes búcsúval, hogy adósságok nélkül léphessen Krisztus elé.

Nem azt jelenti, hanem hogy büntetésszerűen nem kell a tisztítótűzben szenvednie. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tökéletességéhez hiányzó természetfeletti szépségért ne kelljen még szenvednie a vágy tüzében, mielőtt beléphetne a mennyek országába.

Bizony, mert olyan kegyelmi segítségek birtokában vagyunk, amiket a többiek, még ha meg is vannak keresztelve, nélkülöznek.

Feltételezve a 13. kérdésben mondottakat, teljes búcsú nyerhető:

1. a) A szentévben.
2. b) Félórás jámbor szentírásolvasással.
3. c) Félórás szentségimádással.
4. d) A keresztút elvégzésével.
5. e) Templomi vagy családi közösségben legalább öt tized Rózsafüzér elimádkozásával.
6. f) Bizonyos időpontokban:

– Halottak napján és nyolcadában.

– Nagypénteken a Kereszt imádásakor.

–  Urbi et orbi áldás vételekor.

Bizony, mert így a perceink többet érnek, mint a drágagyöngyök, s egész életünk a Rózsafüzérhez válik hasonlóvá: azaz vannak benne nagy pillanatok: teljes búcsúk, és sok apró gyöngy: a részleges búcsúk, és az egész Istennek szóló hála és imádás lehet!

Legalább egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget.

Igen, a szentévi bullában pontosan megmondta: Azt kéri Krisztustól, adja meg, hogy a világon mindenütt szabadon hirdethessék az evangéliumot, ahol pedig már él az Egyház, ott a hívők teljes szabadsággal gyakorolhassák vallásukat.

A Szentatya rájuk külön is gondolt, és úgy rendelkezett, hogy ha valaki nem tud elzarándokolni a kijelölt templomba, az a plébániatemplomába menjen el;

ha valaki még erre sem képes, akkor lélekben csatlakozzék egy olyan családtaghoz, aki elmegy, hogy a szentévi búcsút elnyerje, és a beteg jó cselekedete az legyen, hogy gyengeségét és szenvedését ajánlja fel az Egyházért.

Az, hogy az egész Egyházat ébreszti, és minden hívőnek egyszerre ajánlja fel a pápa a megújulás lehetőségét. Erre vonatkozóan tanácsos elolvasni az Aperite portas kezdetű szentévi bullát.

Igen: ezt a kincset, bármilyen törékenyek vagyunk is, őriznünk kellene. Az volna jó, nekünk is, az Egyház egészének is, ha hozzászoknánk: el akarjuk nyerni az elnyerhető búcsúkat, s nem önmagunknak, hanem a tisztítótűzben szenvedő lelkek számára. Így az Egyház egységében és a szentek közösségében élhetnénk.

Meg lehet tenni azt, hogy a szentévi búcsút először az ember önmagáért ajánlja fel, aztán törekedve a kegyelemben való megmaradásra, megfeledkezhetünk magunkról. Bízhatunk abban, hogy miként most mi támogatjuk a szenvedő lelkeket, úgy, ha meghaltunk, velünk is törődni fog az Egyház.