Conchita naplója – Garabandal

2020. okt | lelki napló

Conchita naplója

BEVEZETÉS

Egy spanyol gyermeklány naplóját adjuk át olvasóinknak. Ez az írás nem mese. Sőt még csak nem is “szenzációs” események elbeszélése. Valójában ez a most nyilvánosság elé kerülő lelki napló nem akar bezárkózni egy cella rideg falai közé, sem pedig foglya lenni egy eleve megszabott műfajú kategóriának.
Szándékunk, hogy a maga valóságában szólaltassuk meg Conchita naplóját. Ez a lelki vallomás egy kis spanyol parasztlány élmény- és tapasztalati világát mutatja be, amely korunkat tekintve egyedülállóan bensőséges megnyilatkozás. Ez az írás arról győz meg bennünket, hogy annak gyermeki írója az egész emberiségnek szóló égi üzenetet kapott. A történet Garabandalban kezdődik, Észak-Spanyolország santanderi egyházmegyéjének piciny falujában, szinte felfüggesztve a cantábriai hegyek szikláira, — és amelynek nem volt sem autóútja, sem vasútja, sem telefonja, — 1961. június 18-ig csakis nyugodalmas napokat ismert. Ettől az időponttól kezdve azonban a cantábriai hegyek e kicsiny zugában egyszerre minden megváltozott. Mindegy, hogy a kíváncsiság, az áhítat vagy a reménykedés hajtotta-e az idelátogatók sokaságát, ettől kezdve megszakítatlan folyamatban hömpölygött az emberáradat e szerény hegyi falucska felé, amelyet egy navarrai spanyol napilap “spanyol Lourdesnak” kiáltott ki.

RÉSZLETEK CONCHITA NAPLÓJÁBÓL-1

Azonban alighogy nekiestünk a falatozásnak, hirtelen mennydörgésszerű különös zajt hallottunk. Valaki megjegyezte közülünk:
— Úgy hangzott, mint a mennydörgés (5.oldal)

RÉSZLETEK CONCHITA NAPLÓJÁBÓL-2

Az Angyal ezen a napon azt mondta nekünk, hogy a Szent Szűz vasárnap — mint a Kármelhegyi Boldogasszony jelenik meg. Az Angyal lábánál elhelyezett feliratról még mindig nem tudtuk, mit jelent.
Ezen a napon is minden úgy történt, mint a megelőzőkön. Minket ismét a sekrestyébe vittek, hogy újabb kérdéseket adjanak fel nekünk. A falu fiatal legényei nyújtottak nekünk védelmet, hogy a tapintatlan tömeglelkesedés veszélyeitől megóvjanak minket. (12. oldal)

RÉSZLETEK CONCHITA NAPLÓJÁBÓL (1961 . október 18.)

Akkor így folytatta a Szent Szűz: 
— Üzenet az, amit most veletek közlök és ti majd ezt ez év október 18-án a világ tudomására hozzátok.
Íme, ezeket mondta:
— Sok áldozatot kell hozni.
Sokat kell vezekelni.
Sokat kell látogatni a Legméltóságosabb Oltáriszentséget.
Mindenekelőtt nagyon jónak kell lennünk.
Ha nem tesszük meg, büntetés ér bennünket.
Íme, most betelik a kehely.
Ha nem változunk meg, igen nagy büntetés ér majd bennünket.

Mind Conchita, mind társai gyakran ismételik, hogy mindenekelőtt a Szűzanya üzenetét kell teljesítenünk.
Semmit sem használ, ha elhisszük e jelenések valódiságát, de nem teljesítjük azt, amit a Szűzanya az üzenetben kér; jobban mondva, ha nem követjük az Egyház tanítását. Conchitának a Barcelonában élő Páter Albához 1965. december 15-én kelt levele.) Conchita a fenti üzenet lejegyzésekor, 1963-ban még nem tudta, hogy 1964 december 8-án a Szűzanya egy második üzenetet is beígért az emberiség számára; ennek szövegét Conchita 1965. június 18-án kapta meg. A szöveg fényképe a napló 1967-es párizsi kiadásában jelent meg. A garabandali eseményeknek egyetemes jelentőséget és prófétai rendeltetést adnak az üzenetek. Tartalmuk valóban az egész emberiséghez szól. Az 1965. június 18-i második üzenetben foglaltak azonban nemcsak általános felhívást tartalmaznak, hanem egyes csoportokat is (pl. a papságot) érintenek.
Ha szabad párhuzamot vonnunk a Szűzanya garabandali tanítása és a Mária-korszak korábbi megnyilvánulásai között (1830. Rue du Bac, 1846. La Salette, 1858. Lourdes, 1917. Fatima, 1958. Syracusa, stb.), akkor megállapíthatjuk, hogy a Szűzanya felhívásai mindvégig azonos tartalmúak: a bűnbánat és imádság által gyökerében kell megváltoznunk (magánéleti és közéleti erkölcs, életforma-változás, stb.).Ez volt a hangja Keresztelő Szent Jánosnak is. Erre az életforma-változásra hívott fel maga Krisztus is az evangéliumban, s ezt nyilatkoztatja ki az Egyház tanítóhivatalában is.

Az 1961. október 18-i üzenet lényegében négy részből áll:

1.) bűnbánatra felhívás,

2.) hitre és oltáriszentségi életre felhívás,

3.) a szívbeli, erkölcsi megjavulásra, az Isten és a felebarát szeretetére való felhívás,

4.) a büntetések feltételes közlése.

 Részletek Conchita naplójából – 1964. június 18-án

Az Angyal szólt:

Mivel nem teljesítették és nem hozták a világ tudomására az 1961. október 19-i üzenetemet, közlöm veletek, hogy ez az utolsó üzenet.
Előbb a kehely már-már megtelt, most túlcsordult. Sok pap jár a kárhozat útján és számos lelket visz magával.
Mindegyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak az Oltáriszentségnek.
Törekednetek kell Isten haragjának elfordítására.
Ha őszintén kéritek bocsánatát, bizonyosan megbocsát nektek.
Én, aki Anyátok vagyok, Szent Mihály főangyal közbenjárásával kérlek titeket, javuljatok meg.
Már az utolsó figyelmeztetéseket kapjátok.
Nagyon szeretlek titeket s nem akarom kárhozatotokat.
Imádkozzatok hozzánk őszintén, és teljesítjük kívánságtokat.
Az eddiginél jóval több áldozatot hozzatok. Gondoljatok Jézus szenvedésére.

1964. június 18-án Aláírás: Gonzalez Conchita

Nincs találat

A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.

Gyakran tanácsolta, hogy bocsássunk meg.

— Szent Bernadett

Címkék