Mi az engesztelő áldozat?
Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli. Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki az Istent. „Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1 Jn 2,2). Amikor az ember Jézushoz hasonlóan testét „élő, szent, Istennek tetsző áldozatul” adja (Róm 12,1) önmagáért és embertársaiért, engesztelő munkát végez.
A Fatima-i angyal tanítása
Hogyan engeszteljünk? A fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália Őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: „Mit csináltok?” – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: „Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését.” Lucia megkérdezi: „Hogyan hozzunk áldozatot?” Az Angyal ezt válaszolja: „Mindent alakítsatok áldozattá… Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.” A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: „érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat” (1 Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyerekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: „Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.” Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról napra közelebb vitte őket Istenhez.
A Szent Szűz kérése
A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti:
„Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért.”
Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. aug. 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta:
„Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot, a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.”
Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát „a szegény bűnösök” megmentéséért. Még vezeklőövet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik.
Hogyan engeszteljünk?
A „hogyan engeszteljünk” kérdésre a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Az égiek hallatlan pedagógiáról tanúskodó útmutatását összefoglalva, a következőket mondhatjuk:
- A rózsafüzér napi imádkozása.
- A keresztek türelmes elfogadása.
- Áldozattá alakítani mindent, amire képesek vagyunk. (A megengedett jókról való lemondásnak gazdag lehetőségei vannak.) A Szent Szűz a harmadik jelenés alkalmával figyelmeztetett: „Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: ‘Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.”‘
- Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az Ő Szeplőtelen Szívének.
Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges, de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. Röviden szólva: kis közösségekben nagyon eredményesen tudunk a Szent Szűz munkatársaiként az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére törekedni. A társ, a közösség ebben a munkában rendkívül fontos, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, a készséges akarat, az elszántság, a meghatározott program és a hozzáértő vezető. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít, más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal, hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük.
Forrás: http://www.ppek.hu/konyvek/Antaloczi_Lajos_Jelenesek_uzenetek_es_a_jovo_1.pdf