Szent Fausztina nővér látomása a pokolról

2020. máj | pokol

Két út

(153) Az egyik nap két utat láttam: az egyik széles, homokkal és virágokkal teleszórva, tele örömmel, zenével, s más kellemes dolgokkal. Az emberek táncolva, szórakozva mentek ezen az úton – úgy értek az Út végére, hogy észre sem vették. De ott egy rémséges mélység tátongott előttük, nevezetesen a pokol torka. A lelkek vakon hullottak a mélységbe; ahogyan mentek, úgy estek is bele. Oly sokan voltak, hogy nem lehetett megszámlálni őket. Láttam egy másik utat is, vagy inkább ösvényt, mert keskeny volt. Tövisek és kövek borították, az emberek könnyes szemmel haladtak rajta, sok szenvedésben volt részük. Egyesek  megbotlottak a köveken, de rögtön felkeltek és tovább mentek. Az út végén csodás kert virult, mely a boldogság minden fajtájával volt beterítve. Minden ide igyekvő lélek bejutott a kertbe. Már az első pillanatban elfelejtették minden szenvedésüket.

A Sátán rútsága

540 (15) Este, amint írtam, egy hangot hallottam a cellámban: ,,Ne hagyd el a Kongregációt, könyörülj magadon, nagy szenvedések várnak rád!” Midőn a hang irányába néztem, nem láttam senkit. Így tovább írtam. Ekkor valami zajt hallottam s a következő szavakat: ,,Ha elmész, elpusztítunk. Ne kínozz bennünket!” – Amint felnéztem, sok szörnyet láttam. Gondolatban keresztet vetettem, s erre szétszóródtak. Mily szörnyen rút a sátán! Ó, szegény kárhozott lelkek, akiknek a sátán társaságában kell élniük! Már csak rája pillantani is undorítóbb, mint a pokol összes kínja. 541 Kis idő múlva e hangot hallottam lelkemben: ,,Ne félj semmitől. Akaratom nélkül semmi sem érhet.” Az Úr szavára sajátságos erő költözött belém. Kimondhatatlanul örülök Isten jóságának.

 

Látomás a pokolról

 (741) Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők:

  • az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elveszítése,
  • a második – a szüntelen lelkiismeret-furdalás,
  • a harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. (160)
  • A negyedik kín – a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra.
  • Az ötödik – az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát.
  • A hatodik fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága,
  • a hetedik – a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége.

Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át (161) az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én, Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Most nem beszélhetek róla, mert Istentől azt a parancsot kaptam, hogy írásban hagyjam hátra ezeket. Az ördögök nagyon gyűlöltek, de Isten parancsára engedelmeskedniük kellett nekem. Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel!

forrás: Szt. Fausztina nővér naplójából

 

„A kimerültségtől egyáltalán ne féljen. Ha Istenről van szó, érte mindent áldozzon fel!”

— Kézirat a Purgatóriumról

Címkék