Egy tisztítótűzben szenvedő nővér elbeszélése alapján:
1890. November 2. – Emlék. A rózsafüzér hónapjának utolsó áldása
Megpróbálom elmagyarázni önnek, már amennyire a földön felfogható, hogy mi a mennyország. Újabb és újabb ünnepek követik egymást szüntelenül, mindig újabb és – úgy tűnik – azelőtt sohasem élvezett boldogság. Az öröm folyama, amely egyfolytában árad a választottakra… A mennyország mindenekfelett Isten: Isten szeretete, ízlelése, élvezete; vagyis Istennel való teljes, ám véget nem érő betöltekezés. Minél jobban szerette Istent a lélek a földön, minél közelebb jutott a tökéletesség csúcsához, annál jobban szereti és annál teljesebben fogja fel Istent a mennyben is! Jézus az igazi boldogság a földön és az örök boldogság a mennyben!
1874
Oly gyönyörű a mennyország! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor megpillanthatjuk mintegy visszfényét annak a boldogságnak, amit a menny áldottai élveznek; ám ez csaknem büntetés, mivel hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium mély sötétség.
1878
Amikor ott leszek, majd elmondom; de úgy vélem, a mennyországi nagy ünneplések egyre növekvő elragadtatás, csodálat, hálaadás, főként pedig szeretet közepette zajlanak.
1879/1
A mennyben egyedül a szeretet nyer jutalmat. Mindaz, amit más indítékból tesznek, mit sem fog számítani, tehát elvész. Szeresse hát végre Jézust, ahogy kívánja. Számomra is nagy enyhülést hozna.
forrás: Kézirat a purgatóriumról