Hét bűnbánati zsoltár

2022. márc | bűnbánat, imádság

bűnbánati zsoltár

bűnbánati zsoltárok (lat. septem psalmi poenitentiales): a 6., 31., 37., 50., 101., 129. és 142. zsoltár, melyek központi gondolata a →bűnbánat és a bocsánatért könyörögés. Legismertebb közülük az 50. (Miserere), mely nagyböjti időben a →zsolozsma napi imádsága. – A bűnbánati zsoltárokat a Mindenszentek litániájával együtt is imádkozzák. forrás: katolikus lexikon

 

Történetek

Egy Bristano nevű szent püspöknek az a szokása volt, hogy éjjelenként felkelvén, a temetőbe ment s ott e hét bűnbánati zsoltárt imádkozta a megholtak sírja felett. A történeti feljegyzések beszélik, hogy egy ily alkalommal, midőn az egyes zsoltárokat befejező «Requiescat in pace» szavakat monda, a föld méhéből sok hang felelé: «Amen.»

***

Szent Bernátnak, midőn Citeaux-ban még újoncz volt, azon szent szokása volt, hogy minden este szintén elimádkozta e hét bűnbánati zsoltárt anyjának lelki nyugalmáért. Egy este vagy restségből, vagy lelki feledékenységből elmulasztá e buzgó ájtatosságát. De az apát szent István, ki Isten előtt kedves ember volt, kinyilatkoztatásából megtudta a mulasztást, melyben kedves tanítványa hibásnak találtatott s őt reggel magához hívatván, mondá: «Testvér! miért hagytad el tegnap bűnbánati zsoltáraid imádkozását, vagy kit bíztál meg ezzel?» — Szent Bernát mivel ő senkinek sem mondta el, hogy ezen ájtatossági gyakorlatot szokta végezni, meg volt lepetve, midőn látta, hogy az apát nem csak ezt, de még mulasztását is tudja s térdre esvén, megígéré, hogy ezentúl híven fogja azt teljesíteni. Ebből megtudta, hogy mily kedves Isten előtt ezen imádság.

forrás: M. Louvet: A tisztítóhely 213.oldal

Hét bűnbánati zsoltár

 

 (1.) VI. zsoltár

Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

 2 Uram, ne büntess haragodban, * felindulásodban ne sújts engem!
3 Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, * minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
4 A lelkem is mélyen megrendült, * és te, Uram, még meddig késel?
5 Fordulj felém, Uram, ments meg, * szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
6 A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, * a holtak országában ki dicsőít téged?
7 Elfáradtam a sóhajtozásban, + éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, * könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
8 Szemem a bánattól elhomályosult, * sok ellenségem miatt őszülök.
9 Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, * hangos sírásomat az Úr meghallotta.
10 Meghallgatta az Úr könyörgésemet, * és imádságomat elfogadta.
11 Megzavarodva piruljanak ellenségeim; * és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

 

  (2.) XXXI. zsoltár

Már Dávid király is boldognak mondja azt az embert, akit az Isten igazzá tesz érdemei nélkül 
(Róm 4, 6).

 1 Boldog, akinek gonoszsága megbocsátva, * és akinek bűnét eltörölték.
2 Boldog az, akinek az Úr nem számítja be vétkét, * és akinek lelke hamisság nélkül való.
3 Elhallgattam, csontjaim is kiszáradtak, * míg egész nap kiáltoztam.
4 Éjjel-nappal érzem kezed súlyát, * életerőm kiszáradt, mintha forró nyár heve tikkasztana.
5 Bűnömet eléd tártam, * nem rejtettem el vétkemet előled.
Így szóltam: „Megvallom az Úrnak gonoszságomat!” * És te megbocsátottad vétkemet.
6 Ezért fohászkodik hozzád az igaz ember* a megpróbáltatás idején.
Ha nagy vizek áradnak is, * őt el nem érik.
7 Te vagy menedékem, megóvsz engem a gyötrelemtől, * a szabadulás ujjongásával veszel körül.
8 „Értelmet adok neked, és megtanítalak a helyes útra, * szemem rajtad nyugszik.
9 Ne úgy élj, mint a ló vagy az öszvér, * azokban nincs értelem, fék és kantár kell nekik;
különben, ha be akarnád fogni őket, * még csak nem is közelítenének hozzád.”
10 Sok szenvedés vár a gonoszokra, * de aki az Úrban bízik, azt ő szeretettel veszi körül.
11 Igazak, vigadjatok és ujjongjatok az Úrban, * és örvendjen minden tiszta szívű!

(3.) XXXVII. Zsoltár

Jézus ismerősei távolabb álltak (Lk 23, 49).

2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, * és ne büntess haragodban,
3 mert nyilaid belém hatoltak, * és rám nehezedett kezed.
4 Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, * nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
5 Gonoszságaim fejemre gyűltek, * súlyos teherként nehezednek rám.
6 Üszkösödnek gennyedt sebeim * oktalanságom miatt.
7 Nyomorúságomban meggörnyedtem, * naphosszat szomorúan járok-kelek.
8 Ágyékomat gyulladás gyötri, * nincs testemben semmi épség.
9 Elgyöngültem, és levert vagyok, * keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
10 Uram, előtted van minden kívánságom, * nincs elrejtve előtted sóhajom.
11 Reszket a szívem, elhagy az erőm, * elhomályosul szemem világa.
12 Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, * rokonaim messze maradnak.
13 Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, † rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
14 Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, * mint egy néma, nem nyitom föl számat.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, * mint aki nem tud válaszolni.
16 Mert, Uram, én benned remélek, * meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
17 Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, * és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
18 Mert már a bukás küszöbén állok, * a szenvedés nem marad el tőlem.
19 Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, * és bánkódom bűneim miatt.
20 Ellenségeim azonban erősebbek nálam, * és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
21 Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, * mivel mindig a jót akarom.
22 Ne hagyj magamra, én Uram, * Istenem, ne távozz el tőlem!
23 Siess, oltalmazz engem, * Uram, én menedékem!

(4.) L. Zsoltár

Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert! (Ef 4, 23-24)

3 Könyörülj rajtam, Istenem, * szerető jóságod szerint, és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, * gonoszságomat töröld le rólam!
4 Mosd le bűnömet teljesen, * és vétkemtől tisztíts meg engem!
5 Gonoszságomat belátom, * bűnöm előttem lebeg szüntelen.
6 Egyedül csak ellened vétkeztem, * ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
Te feddhetetlen vagy döntéseidben, * és igazságos, amikor ítélsz.
7 Íme, én bűnben születtem, * anyám már vétekben fogant engem.
8 Te pedig a szívben élő hűséget kedveled, * és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.
9 Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, * moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó!
10 Add, hogy vidámságot és örömet halljak, * hadd örvendezzenek megtört csontjaim!
11 Fordítsd el bűneimtől arcodat, * és töröld el minden vétkem.
12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, * új és erős lelket önts belém!
13 Ne taszíts el színed elől, * és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
14 Add meg újra az üdvösség örömét, * a készséges lelkületet erősítsd bennem!
15 A vétkeseknek megmutatom utadat, * és a bűnösök hozzád térnek.
16 Ments meg a vérontástól, Isten, szabadító Istenem, * igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
17 Nyisd meg, Uram, ajkamat, * hogy dicséretedet hirdesse szavam!
18 Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled, * s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen.
19 Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, * te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.
20 Jóságodban, Uram, tégy jót Sionnal, * építsd fel újra Jeruzsálem falait!
21 Akkor majd neked tetsző áldozatot hoznak eléd, * és oltárodon fiatal tulkokat áldoznak.

(5.) CI. Zsoltár

Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).

 2 Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
3 Ne rejtsd el előlem arcodat;  + megpróbáltatásom napján * fordítsd felém füledet!
Amikor csak segítségül hívlak, * sietve hallgass meg engem!
4 Napjaim elenyésznek, mint a füst, * csontjaim, mint a parázs, izzanak.
5 Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, * kenyeremet megenni is elfelejtem.
6 Hangos sóhajtozásom közben * húsom csontomra sorvadt.
7 Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, * olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.
8 És úgy virrasztok, * mint a magányos veréb a háztetőn.
9 Ellenségeim egész nap gyaláznak, * akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.
10 Kenyér helyett hamut eszem, * és italomat könnyel vegyítem
11 haragod és neheztelésed miatt, * mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, * és én, mint a fű, elszáradok.
13 De te, Uram, örökre megmaradsz, * és emléked is él nemzedékről nemzedékre.
14 Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, * mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.
15 Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, * romjain is szánakoznak.
16 A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, * és minden király vallja dicsőségedet;
17 mert felépíti az Úr Siont, * és megjelenik dicsőségben.
18 A szegények imádságát meghallgatja, * és nem veti meg könyörgésüket.
19 Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, * a születendő nép is magasztalja az Urat:
20 Mert letekint szentélyének magasából, * az Úr az égből földünkre tekintett,
21 hogy meghallja a rabok sóhaját, * és megmentse a halálra szántakat;
22 hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, * és Jeruzsálemben dicsőségét,
23 mikor majd a népek egybegyűlnek, * és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24 Erőm megtört az úton, * megrövidültek napjaim. De így fohászkodom: „Istenem,  +
25 ne ragadj el életem delén, * a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.
26 Kezdetben te alkottad a földet, * és az ég is a te kezed műve.
27 Ezek elenyésznek, de te megmaradsz,  + elavulnak, mint a ruha, * változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.
28 Te azonban ugyanaz maradsz, * és éveid el nem fogynak.
29 Szolgáid fiai itt lakhatnak, * és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

(6.) CXXIX. Zsoltár

Ő szabadítja meg népét bűneitől (Mt 1, 21).

 A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * Istenem, figyelj a szómra!
Fordulj felém, és hallgass figyelmesen * könyörgésem hangos szavára!
Ha bűneinket, Uram, felrovod, * Uram, ki az, aki előtted megállhat?
De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.
Remélek az Úrban, benne remél a lelkem, * és bízom ígéretében.
Lelkem várja az Urat, *jobban, mint éji őr a hajnalt.
Bizony, jobban, mint éji őr a hajnalt, * várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.
Választott népét ő váltja meg * minden bűnétől.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak * és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, * most és mindörökké. Ámen.

(7.) CXLII. zsoltár

Az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit (Gal 2, 16).

1 Hallgasd meg, Uram, imádságomat, + te hűséges vagy, figyelj könyörgő szavamra, * igazságos vagy, hallgass meg engem!
2 Ne szállj perbe szolgáddal, * színed előtt egy élő sem mondható igaznak.
3 Az ellenség üldözőbe vett, + életemet a földre tiporja, *
sötétségbe taszít, mint a régen megholtakat.
4 Egészen elcsügged a lelkem, * és a szívem is megdermed bennem.
5 A régmúlt napokra emlékezem, + végiggondolom minden tettedet, *
elmélkedem azon, amit kezed művelt.
6 Kezemet feléd tárom, * mint a kiszikkadt föld, lelkem utánad eped.
7 Siess, hallgass meg, Uram, * már a lelkem is eleped.
Ne rejtsd el előlem arcodat, * nehogy olyan legyek, mint akik a sírba szállnak.
8 Hadd halljam minden reggel, hogy jóságos vagy, * mert csak benned bízom.
Mutasd meg, melyik úton járjak, * mert hozzád vágyódik a lelkem.
9 Ellenségeimtől ments meg, Uram, * nálad keresek oltalmat.
10 Taníts meg akaratod teljesítésére,  + mert te vagy az én Istenem. *
Jó lelked vezessen az egyenes úton.
11 Neved miatt, Uram, életemet tartsd meg, * gyötrelmeimből a te igazságod szerint vezess ki engem!

forrás: Imaórák liturgiája

pl. a 6. zsoltár szövege:
https://lh.kbs.sk/include_hu/z6.htm

„Aki gyakran gondol a pokolra, nem jut oda, mert a kísértések alatt a reá való emlékezés megtartja őt a kötelesség határai közt.”

— Shouppe Ferenc S.J.: A pokol

Címkék