Hogyan kerüljük el a poklot?

2020. jún | pokol

Már az egy nagy öröm, ha valakiben ez a kérdés felmerül (hogyan kerüljük el a poklot), mert akkor már hiszi hogy létezik ilyen hely/állapot. Sajnos az “instant happiness” világában egyszerűbb letagadni valami rosszat, mintsem valóban erőfeszítéseket tenni a lelkünk üdvösségéért.

Alapelvként azt kell mondanom, hogy nem azon kell görcsölnünk, hogyan kerüljük el a poklot, hanem hogy szeressük minél jobban az Úr Jézust, azaz ne bántsuk meg bűneinkkel, vagy ha bűnt követtünk el megalkuvás nélkül bánjuk meg, gyónjuk meg. Ha ezen az úton haladunk nem kell rettegnünk a pokoltól. Az üdvösségünk az utolsó perctől függ, nem a 40 évvel ezelőtti naptól (Natália nővér), tehát folytonos bűnbánatban kell élnünk és lelkünket sokszor kell Jézusnak ajánlanunk.

A bűnbánat nem önmarcangolást jelent! Hanem azt, hogy belátjuk, hogy vétkeztünk és akarati döntést hozunk, hogy többet ezt nem követjük el. Ettől még más bűnöket valószínűleg elkövetünk, de gyónásról gyónásra tökéletesednünk kell. Hívni kell a Szentlélek Úristent hogy világosítson meg!

Mi a pokol?

A pokol az az állapot/hely ahol már teljesen és véglegesen elszakadt a lélek Istentől (KEK1035) egy egész örökkévalóságra, visszavonhatatlanul. (Hittétel 710) Ez egy istentagadónak nem tűnik nagy  veszteségnek. Csak épp azzal nincs tisztában, hogy a földi létben még a megátalkodott bűnösök is Isten ‘atmoszférájában’ vannak, s érezhetnek örömet, anyagi jólétben élhetnek, egészségnek örvendhetnek, élvezhetik a világ szépségeit, ez mind Isten jelenlétének hatása. (Fölkelti napját jókra és gonoszakra egyaránt. Mt 5,45) A pokolban azonban már nincs szeretet, nincs öröm, nincs jólét, nincs szépség. Ezért nagyon megtévesztő a gazdagok állandó vigyorgása. Ne legyenek illúzióink! Nyomorúságos az a lét, mely a vagyonban való bővelkedésért él! (Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! Mt6,19) Folytonos rettegés, hogy megőrizze azt, hogy el ne veszítse. Folytonos vágy arra, hogy dicsérjék és tiszteljék, elismerjék őt! Töménytelen munka egy álomért, melyet soha nem kaphatnak meg ezen az úton. Azonban a pokol előízét a kárhozat útján járók már ezen életben megízlelik. Semmi sem lesz elég jó nekik. Mindenért zúgolódnak, átkozódnak,  gyors érzelmi vigasz után rohannak, ám ez gyorsan elillan. Újabb és újabb élménnyel, pótszerrel (pl. vagyongyűjtés, drogok, hatalomvágy, szexuális élvezetek, luxus utazások) igyekszenek elnyomni lelkiismeretük hangját. Isten helyére bálványt tesznek és azt imádják, ami múlandó. Időről időre azonban Isten figyelmezteti őket, azzal hogy megengedi, hogy valamilyen anyagi kárt szenvedjenek, figyelmeztetéseket kapjanak lelkiismeretük által. Mindezt azért, hogy ne szeressék ezt a világot, mert ez a világ elmúlik. Ha ennek ellenére nem szállnak magukba, hanem továbbra is átkozzák Istent, nem keresik szenvedésük értelmét, hanem csak halandó életüknek élnek, és utolsó akarati döntésükkel is Isten ellen mondanak, akkor az Isten elengedi őket, nem kényszeríti senkire országát és akaratát. És azoknak akiket eddig kezében tartott, de el akarnak szakadni, megengedi, hogy elmeneküljenek tőle az örök sötétségbe, ami a pokol. És azért van ott sírás és fogcsikorgatás, mert Isten jelenléte nem tapasztalható. Nincs éltető levegő, egy örökkévalóságon át fuldokolnak, mert teremtett lényük alapvető működésével, azaz a szeretettel ellentétes utat választották önszántukból. Ezen felül további szenvedések is gyötrik őket, mégis ez a legnagyobb.

Isten, azt szeretné ha önként és szabadon döntenénk mellette, nem azért mert rettegünk a pokoltól, vagy rettegünk a Mindenhatóságától, hanem mert szeretjük Őt, olyannak amilyen.

Mit kell tehát tennünk, hogy elkerüljük a poklot?

„Hogy megmeneküljünk a pokoltól, el kell hagynunk az oda vezető utat, meg kell szüntetnünk az elkárhozás okát: a bűnt. Különböző gonoszságok, hol ilyenek, hol olyanok visznek a pokolba”[…] „Aki gyakran gondol a pokolra, nem jut oda, mert a kísértések alatt a reá való emlékezés megtartja őt a kötelesség határai közt.” (Shouppe Ferenc S.J.: A pokol)
Egyszóval meg kell térnünk. (Ha bűnbánatot nem tartotok, mindannyian ugyanígy elvesztek Lk13,5; Apcsel 3,19)

Mit jelent megtérni?

Ez egy folyamat, ami az Istenhez vezet, mely először egy erős vággyal kezdődik, mely minden emberben ott van, ha mélyen is. Örökkévaló boldogságra vágyunk. Fel kell ismernünk hogy nem tudjuk önmagunkat üdvözíteni, nem tudjuk elérni magunktól az örök boldogságot, még azt a felszínes örömérzetet is nagyon hamar elveszítjük, ami világi javakból származik. Vágyni a mennyországra, vágyni Istenre, aki minket alkotott. Ezt a szent vágyat kell egyre tudatosabban megélnünk. A véges dolgok helyett a Végtelenre vágyjunk!

Hogy induljak el?

Ismerjük be hogy vétettünk Isten ellen és a magunk erejéből senkik vagyunk. Adjunk hálát az Istennek, hogy megadta a létet. Legyen életünk egy elfogadott ajándék, melyet megköszönünk minden nap, nap közben is. Ezután kérjük Tőle a hit kegyelmét, akár zokogva afölött, hogy szeretnénk hinni, de önerőből nem vagyunk képesek erre.

Ki az aki segít ebben?

Aki által a kegyelem a világba jött. Mária, Isten Anyja.

De a gyakorlatban mit tegyek?

Viseljünk Mária érmét (csodás érem) és imádkozzunk el 3 Üdvözlégy Máriát a megtérésünkért, minden nap! Ennek a gyakorlatnak csodás ereje van! Márián keresztül vezet a legrövidebb út Istenhez.
Térdeljünk le a megfeszített Krisztus előtt, menjünk be egy katolikus templomba vagy utcai kőkereszthez vagy otthoni feszület előtt és valljuk meg Őt Megváltó Istenünknek! (Én Uram, én Istenem!) Kérjük tőle a hit kegyelmét, minden nap!

Ez most komoly?!

Indulásnak megteszi, kövessük a belső indíttatásokat! Olvassuk a Szentírást! De ha a világ másik végébe, a legmagasabb hegyet kellene megmászni, vagy életed végéig a legnagyobb kínokat kiállni, azt is meg kellene tenni az örök üdvösségért! Hiszen ez a világ elmúlik! De lelked örökkévaló! Mire mész a parázna kapcsolatokkal, vasárnapi munkával és szentmise mulasztással, mások kibeszélésével, gyalázásával, megkárosításával, hazudozással, önfényezéssel, tobzódással? Hiszen mindjárt számot kell adni egész életedről! Vagyonod és hatalmad cserbenhagy majd amint levetetted a porhüvelyt.

Mikor kezdjem el a megtérést?

Halálunk idejét nem tudjuk. (Nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát. Mt 25,13) TEHÁT NE HALOGASD A MEGTÉRÉSEDET! TEGYÉL ÉRTE MOST AZONNAL!

Milyen veszély leselkedik ránk?

Az, hogy nem bánjuk meg igazán bűneinket, félünk a pokoltól, Istentől és mindenféle bűnbánati cselekedetet végzünk teljes megtérés helyett. Azt mondjuk, hogy majd a jócselekedeteim ellensúlyozzák bűneimet! Mert azért ‘jó’ emberek vagyunk! Ne áltassuk magunk csak az a ‘jó’ ami Isten szemében is az! A sátán szüntelen vissza akar majd vezetni a kényelmes útra, mely az örök rabságba vezet, ahonnan nincs visszatérés! Nincs harmadik út! Nem lehet Isten iránti közönnyel elkerülni a poklot, mintha az csak a  gyilkosoknak lenne fenntartva! Egy bűnbánó gyilkos a mennybe jut (még ha előtte a tiszítótűz kínjait is kell végigszenvednie). Egy bűnbánat nélküli, szomszédját gyűlölő ember a pokolra. Lucifer egyetlen bűn miatt került a pokolra, de Jézus ezernyi bűnt is megbocsát, ha bűnbánó a lélek. Ne éljünk vissza Isten irgalmával, használjuk ki az időt, amíg lehet! Kérjük Mária oltalmát és legyünk biztosak benne, hogy megoltalmaz! (honlap alján található ima)

És azután?

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.”-mondja Jézus. (Mt 16,24) Minden nap egyre teljesebben Jézushoz tartani, Őérte élni, mindent Őérte tenni. (Egyre mélyebben imádság, önmegtagadás, egyre több bűnre vezető hibánk elhagyása, egyre többször szentségekhez való járulás) Ez az út, melyre mindannyiunkat hívott. Erre lettünk teremtve. Ez teljesül a mennyországban! Ezen a világon szenvedések várnak ránk, először azért, mert még akaratunk földi dolgokhoz tapadt, és ez a leválás fájdalmas, de örömteli fájdalom. Szülési fájdalom ez, ami mennyországra való születésünket jelzi. Ne riadjunk meg ettől! Örömteli szenvedés, mert tudjuk hogy új emberré leszünk általa. Minden erőnkkel törekedni a Krisztusi életre! Ha elestünk nem baj! Keljünk fel siessünk vissza a Mi Urunkhoz és Szent Anyjához kik annyira epedve várják a tékozló gyermekeiket!

És ha mindezt megtettem akkor vége? Akkor biztonságban vagyok és tehetek amit akarok?

Ha megszentelő kegyelemben élsz, gyere segíts lelkeket menteni az örök kárhozat útjáról! Ki az, aki kibírja ép ésszel, hogy egy embertársa halhatatlan lelke örökké gyötrődni fog?! Segítsünk Máriának és az Úr Jézusnak, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! 

 

Schouppe Ferenc S.J.: A pokol

A pokol c. könyv A pokolról szóló könyv, Schouppe Ferenc S.J. francia jezsuita atya könyve. Az atya dogmatikus teológiát és szentírás tudományt tanított. Pdf letöltés „Van pokol és én benne vagyok! “— e szavak hangzottak annak ajkáról, aki már ott volt. (Részlet A...

Barsi Balázs atya – Megmenekülés a legnagyobb rossztól

Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik: »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem...

Katekizmus a pokolról

RÉSZLET A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSÁBÓL IV. A pokol 1033 Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: "Aki nem szeret, az a halálban...

Szent Antonius elbeszélése egy kárhozottról

  „Szent Antonius flórenci érsek irataiban előad egy rettenetes eseményt, amely a XV. század közepe táján az egész észak Itáliát félelemmel töltötte el. Egy előkelő származású ifjú életének 17. évében szerencsétlenségére eltagadott a gyónásban egy halálos bűnt s...

Szentírási utalások a pokolra

Jud 16,17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.« (KNV) Jób 10,22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a...

Bosco Szent János látomása a pokolról

Bosco Szent János: "Leírhatatlan terror" 1868-ban Bosco Szent János azt állította, hogy volt egy álma a pokolról. Egy rövid részlet került lefordításra: [...] „Amint átléptem a küszöböt, leírhatatlan rettegést éreztem és nem mertem újabb lépést tenni. Előttem egy...

Avilai Szent Teréz látomása a pokolról

A pokol látomását így kezdi leírni: …egy napon imádság közben, anélkül hogy tudtam volna hogyan, úgy éreztem, mintha a pokolba helyeztek volna. (…) Rövid ideig tartott, de még ha sok évig élnék is, lehetetlen volna elfelejtenem. Úgy éreztem, mintha egy nagyon hosszú,...

Boldog Emmerich Anna K. látomása a pokolról

Végül láttam az Urat rendkívüli komolysággal a mélységek magjához: a pokolhoz közelíteni. A poklot egy beláthatatlanul nagy, borzalmas, fekete, ércfényű, szikla építménynek láttam, melynek bejáratát óriási, iszonytató, fekete, és reteszekkel, zárakkal ellátott kapuk...

Pokol és ördögök – Gloria Polo Ortiz tanúságtétele

Valóban van ördög és pokol Hallgassák csak, mi történt! Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban láttam magam...

Giuliani Szent Veronika látomása a Pokolról

“Hirtelen ott találtam magam egy sötét, mély, bűzös helyen, hallottam bikák hörgését, szamarak bőgését, oroszlánok üvöltését, kígyók sziszegését, sokféle hang borzalmas zűrzavarát, mennydörgést is, és mindez félelmet és rettegést váltott ki belőlem. Eközben...

„Jézus azt akarja, hogy minden teremtett dolog fölé emelkedjék, hogy semmiféle kötelék, egy cérnaszál se kösse a földhöz. Már [itt] a választottak életét élje, akik nem tesznek mást, mint élvezik és szeretik Istent, és egészen elveszítik benne önmagukat!”

— Kézirat a Purgatóriumról

Címkék