A keresztény misztikában gyakran előforduló felhívás, hogy egyesítsük napi cselekedeteinket, imáinkat Jézus érdemeivel és áldozatával és így ajánljuk fel azt Szűzanyán keresztül a mennyei Atyának, mert csakis ebben a formában lesz engesztelő értéke és így szerezhetünk magasabb rendű érdemeket. Ezzel kapcsolatban idézek pár forrást. – a szerkesztő
Egy Tisztítőtűzben szenvedő lélek tanácsa P. atya részére
Kérdezte, P. atya kedves-e a Jóisten előtt.
Ezt mondja meg neki: ha továbbra is úgy él, mint eddig, akkor kedves a Jóisten előtt. Nagyon tiszta szándékát, lelkiekre irányultságát és a lelkek iránti jóságát szereti benne legjobban a Jóisten. Mondja meg neki, hogy továbbra is egyre jobban egyesüljön Jézus Szívével. Minél bensőségesebbé válik egységük, annál érdemszerzőbbek lesznek cselekedetei és egész élete a mennyország számára, és annál nagyobb hasznára lesz a lelkeknek. Nem átlagos tökéletességet várnak tőle.
Lelkigyakorlatain és misszióin ajánlja, hogy [hallgatói] mindennap ajánlják fel tetteiket Istennek. Az emberek ugyanis nem mindig gondolnak erre eleget sem a világban, sem a szerzetesközösségekben; így aztán sok, önmagában véve jó cselekedet nem nyer majd jutalmat a végső napon, mivel végrehajtásuk előtt nem ajánlották fel azokat a Jóistennek. forrás: Kézirat a Purgatóriumról
JÉZUS ÁLDOZATÁVAL VALÓ EGYESÜLÉS – EMMERICK ANNA KATALIN
Láttam, hogy mindaz, aki, ahhoz, hogy a Szentlelket általában megkaphassa, szeretettel és buzgón szeretné pótolni, amit elmulasztott, ha Jézus kedvéért viseli a szenvedéseket, és az ő érdemeivel egyesítve ajánlja föl azokat az Egyházért, mindenki leesdheti a Szentlélek áradását, ha szeretete és önfeláldozása egyesül Jézus áldozatával. forrás: Emmerick Anna Katalin: A feltámadás és az ó- és újszövetség misztériumai 325. o
***
Amit aranybetűkkel írtak fel, az azok imádságai, akik jótetteiket egyszer s mindenkorra egyesítették Jézus Krisztus érdemeivel, és ezt az egyesítést gyakran megújítják, ugyanakkor nagyon törekszenek az ő parancsainak megtartására és példájának követésére.
Az ezüstösen csillogó írás azok imádságai, akik nem gondolnak erre a Jézus Krisztus érdemeivel való egyesítésre, de jámborak és a szív egyszerűségével imádkoznak.
forrás: Emmerick Anna Katalin: A feltámadás és az ó- és újszövetség misztériumai 408. o
Pio atya válaszol
– Reggelente Istennek ajánlom a nap cselekedeteit. Meg kell ismételnem felajánlásomat a nap folyamán?
– Elegendő a reggeli szándék. A felajánlás megismétlése azonban mindenképpen hasznos.
Forrás: Cleonice Morcaldi: Életem Pio atya közelében 163. o
Szent Gertrúd misztikája
A jócselekedetek följegyzése. Hogyan kell azokat Krisztus szenvedéseivel egyenesíteni.
A következő éjjel megjelent Gertrúdnak dicsőségének trónján az Úr Jézus s vele Szent János evangélista, amint lábánál ült és írt. Gertrúd ekkor megkérdezte, hogy mit ír. Az Úr így válaszolt neki: «minden egyes szolgálatot, melyet a szerzet nekem tegnap tett s a következő két napon még tenni fog. Gondosan föliratom evangélistámmal azért, hogy minden egyes szerzetes nővéred halála után, mivel az Atya nekem adott át minden ítéletet, jó mértéket adjak vissza nekik jócselekedeteik fáradalmaiért. ezenfelül: üdvösséget adó szenvedésemnek és halálomnak gyümölcséből tömött mértéket teszek még hozzá, amellyel minden emberi érdem csodálatosan megnemesül. Akkor majd ezzel az írott lappal Atyámhoz vezetem őket, hogy atyai jóságának mindenhatóságan megrázott és kifolyó mértéket juttasson nekik azokért a jótéteményekért, melyeket abban az üldözésben nyújtottak nekem, mellyel a világ fiai most szorongatnak. Én a leghűségesebb vagyok, azért a legnagyobb jóval fizetek vissza jótevőimnek. Gondolj csak Dávid királyra, aki bár egész életében fejedelmien jutalmazta meg jótevőit, mégis mikor halála órája elközeledett s az uralmat fiának, Salamonnak kezébe adta, így szólt hozzá: «a gálaádi Berzelláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absálom bátyád színe elől menekültem.» És folytatta ahogy mindenki többre becsüli a szerencsétlenségében, mint a szerencsében nyújtott jótéteményt, úgy én is szívesebben veszem azt a hűséget, melyet valaki oly időben tanúsít irántam, mikor a világ bűneivel nagyobb mértékben üldöz.»
Ekkor úgy látszott, hogy Szent János, aki az Úr lábainál ült és írt, tollát néha egy szaruba mártotta, melyet kezében tartott s akkor fekete betűket írt vele. Néha pedig Jézus oldalának szeretetsebébe mártotta írótollát, mely nyitva volt előtte és akkor rózsaszínű betűket írt vele. Majd ezt a piros írást ismét részint fekete, részint aranyszínnel választotta szét. Gertrúd megértette, hogy a fekete színnel írt betűk a szerzeteseknek megszokásból végzett cselekedeteit jelképezik, mint a böjt, melyet ezen a héten közösen megkezdtek és más hasonló dolgok. A rózsaszínnel írottak pedig azokat a cselekedeteket jelzik, melyeket az emberek Jézus Krisztus szenvedésének emlékére az Egyházzal való engesztelésül különös szeretettel végeznek. Annak pedig, hogy a piros írást fekete és aranyszín választotta szét, a következő jelentősége volt: azok a cselekedetek, melyeket valaki az Úr kínszenvedésének emlékezetére azzal a szándékkal végez, hogy neki magának váljanak üdvösségére, fekete színnel vannak megkülönböztetve. Azok pedig, melyek Krisztus szenvedésével egyesítve, tisztán Isten dicsőségére s minden ember javára történnek úgy, hogy az illető a maga részéről lemond minden érdemről, jutalomról és kegyelemről, egyedül az Úr Istent akarja dicsőíteni és iránta való szeretetét megmutatni, – az ilyenek aranyszínnel vannak megkülönböztetve. Bár az előbbiek is bőséges jutalmat nyernek Istentől, mégis azoknak, melyeknek indítóoka tisztán az Úristen dicsősége iránt való szeretet, azoknak sokkal nagyobb az érdemük, méltóságuk és az örök üdvösség végtelenül nagyobb gyarapodását szerzik meg az embernek. Gertrúd észrevette azt is, hogy a két elválasztás után következő, hely egészen üres. Mikor megkérdezte az Úrtól, hogy mit jelent ez, a következő választ kapta:« mivel nálatok az a szokás, hogy ebben az időben szenvedésem emlékezetére buzgó vágyakkal és imádságokkal vagytok mellettem, azért fölirattam minden egyes gondolatot és szót mellyel nekem szolgáltok. Az üres hely pedig azt jelenti, hogy cselekedeteiteket nem szoktátok kínszenvedésem emlékezetére végezni. »Erre Gertrúd igy szólt:« hogyan tehetnők ezt szerelmes Istenem a te dicsőítésedre?
Az Úr ezt felelte:« akként, hogy böjtjeiteket, virrasztásaitokat s a rendszabály parancsolta egyéb gyakorlataitokat mind az én szenvedésemmel egyesítve végezzétek. Amikor megtagadjátok magatokat nézésben, hallásban, szóban vagy más hasonlóban, ajánljátok föl nekem mindezt azzal a szeretettel való egyességben, amellyel én szenvedésemben minden érzékemen uralkodtam. Mert ámbár egyetlen tekintettel megrémíthettem volna összes ellenségeimet s egyetlen szóval elhallgattathattam volna összes vádlóimat, mégis mint a bárány, melyet áldozatra visznek, alázatosan lehajtott fejjel és földre sütött szemmel nem nyitottam meg a bíró előtt ajkamat, hogy akár csak egy mentegetődző szót is szóljak oly sok hamis vádaskodással szemben ». Ekkor Gertrúd így szólt:« Taníts meg, jóságos Mesterem, legalább egy dologra, amit különösen a te szenvedésed emlékezetére végezhetnénk! » Az Úr így felelt: « Tegyétek hát a következőt: mikor imádkoztok, kiterjesztett karjaitokkal mutassátok Atyámnak szenvedésem alakját, elégtételül az egész Egyházért. Igy egyesüljetek azzal a szeretettel, amellyel én a kereszten kezeimet kiterjesztettem«. Gertrúd erre viszonzá: «ha valaki meg akarná ezt tenni, akkor rejtekhelyeket kellene fölkeresnie, mert az imádkozásnak ez a formája nálunk nincs szokásban». Az Úr ezt felelte: »éppen az a törekvés, mellyel rejtekhelyeket keresnétek föl, szolgálna nekem tetszésemre. Ha pedig valaki szokásba hozná azt, hogy nyilvánosan kiterjesztett kezekkel imádkozna, nem kellene félni semmiféle ellentmondástól, az illető olyan tiszteletet mutatna irántam, mint aminőt mutat a király iránt az, aki őt ünnepélyesen trónra emeli.
Az Úr igy folytatta: minden írásnál, mely a szándékokat és imádságokat foglalta magában, oda volt jegyezve az is, aki figyelmeztetéseivel vagy példájával az illetőt serkentette. …
forrás: Dombi Márk : Szent Gertrúd Az isteni szeretet követe: 369-363. o.
http://ppek.hu/szit-pdf/Dombi_Mark_Szent_Gertrud_facsimile.pdf
Kapcsolódó imádságok:
Szeretetláng Lelki Napló – Az Úrral való egység imája
Napi felajánló ima