Kis Szent Teréz teológiája megélt teológia, a tapasztalat teológiája. Otthon és a plébánián, valamint Lisieux-ben, a bencés nővérek kolostori iskolájában is igazi katolikus nevelést kapott, így a tisztítótűzben való hit sem volt ismeretlen számára. De az a nyitottság, amellyel e téma felé fordult, túlment a megszokott mértéken.
Az évek folyamán a Szentlélek vezetésével formálódtak meg benne azok a gondolatok, sejtések és eszmék, amelyeket később „A kis Teréz tanítása a tisztítótűzről” címen foglaltak össze.
a tisztítótüzet aligha kerülheti el bárki is?
Az Egyházban az az uralkodó felfogás, hogy a tisztítótüzet aligha kerülheti el bárki is. Ezzel kapcsolatban a későbbi szent már novícia korában ezt a megjegyzést tette az egyik társnőjének, M. Philomena nővérnek, aki az általános felfogásnak megfelelően gondolkodott:
„Maga túlságosan fél a jó Istentől, nem bízik benne eléggé. Biztos vagyok abban, hogy Ő ezért nagyon szomorú. Nem kellene félnie a tisztítótűztől a szenvedések miatt, hanem kívánni kell, hogy ne kerüljünk oda: ezzel is megörvendeztethetnénk Istent, akinek olyan nehezére esik, hogy megbüntessen bennünket. Amint megpróbál mindenben az Ő tetszésére cselekedni, és ha töretlen lesz a bizalma, Ő majd minden pillanatban körülveszi megtisztító szeretetével, és nem hagyja, hogy bűn száradjon a lelkén. És biztos lehet abban, hogy nem kerül a tisztítótűzbe!” (Annales de Sainte Thérese, Lisieux, Nr.610, Febr.1982)
megsértjük Istent, ha hiányzik bizalmunk
Azt is hozzátette, hogy egyenesen megsértjük Istent, ha hiányzik bizalmunk abban, hogy halálunk után közvetlenül a mennybe jutunk. Amikor meghallotta, hogy a nővérek néha arról beszéltek, hogy a tisztítótűztől ők sem menekülhetnek meg, kijavította őket: „Ó, sajnállak titeket! Megsértitek a jó Istent, ha azt hiszitek, hogy a tisztítótűzbe kell kerülnötök. Ha az ember szeret, nincs tisztítótűz!” (Vö. Marie de l’Eucharistie nővér 1897. július 8-án kelt levele. Dokumentation, Karmel von Lisieux.)
„Ha az ember szeret, nincs tisztítótűz!”
Ez tehát új tanítás, de csak azoknak új, akik nem ismerik Istent, akikben nincs gyermeki bizalom. Pedig mennyire helyes így szemlélni a dolgokat! Isten ugyan ítéletet ül felettünk egyszer, de Ő elsősorban az Atyánk, aki szenved ha gyermekét meg kell büntetnie, és ha azt szenvedni látja. A gyermeknek már csak az iránta érzett gyermeki szeretetből is cselekednie kellene az Ő akaratát, nem pedig a büntetéstől való félelmében. Alapjában véve tehát ez azt jelenti, hogy Isten nem akarja a tisztítótüzet! Megengedi gyermekei szenvedését, de közben legszívesebben másfele nézne.
Ha Szent Teréznek igaza van abban, hogy az embernek nem kell szükségszerűen a tisztítótűzbe kerülnie, mert maga Isten ezt nem akarja, és bizonyára szívesen segít nekünk, már nem is olyan merész az a gondolat, hogy a tisztítótűz elkerülhető. De hát még mindig ott van a fent nevezett felfogás problémája, amely szerint csak igen kevesen kerülhetik és a purgatóriumot. Ezt vallják olyan nagy szentek és misztikusok is, mint Kersztes Szent János, aki „A sötét éjszaka” című műve 2. könyvének 20. fejezetében így ír: „Csak igen kevés ember képes életében tökéletes szeretetre” (ez szükséges ahhoz, hogy azonnal a mennybe jussunk). Avilai nagy Szent Teréz is azt tapasztalta meg, hogy csak kevesen kerülik el a purgatóriumot (vö. Ferdinand Holböck: A tisztítótűz. Salzburg, 1977. 94. o.) Ars Szent Plébánosa ezt írja: „Biztos, hogy csak néhány kiválasztott az, aki nem kerül a tisztítótűzbe, és a szenvedések, amelyeket ott el kell viselnünk, kimondhatatlanok” (vö. La Doctrine, o.c 22.o.).
Ehhez jön még az a buzgó keresztények között is elterjedt nézet, hogy a rendes, sőt szent életű hívek is ki lesznek téve a halál után a tisztítótűz megpróbáltatásainak. És emellett mindig ezt az egy érvet halljuk: „ A tisztítótüzet nehéz elkerülni. Senki sem szent, és biztos nekem is ott kell töltenem valamennyi időt.” Néha nagyvonalúan hozzáfűzik: „Hiszen Isten igazságos” vagy: „Meg is érdemeljük.”
Annál különösebb kis Szent Terézia véleménye. Amikor egyszer növendékét, M. de la Trinité nővért arra biztatta, hogy merjen hinni abban: számára is lehetséges a halál után rögtön a mennybe kerülni, ez megkérdezte tőle:
„Ha rendszeresen enyhébb vétkeket követek el, remélhetem attól még, hogy kerülő út nélkül a mennybe jutok?”
Terézia nővér, aki jól ismerte a novícia gyengéit, így felelt: „Hát persze! Isten olyan jó. Tudja, hogyan lehet magát megigazítani. De próbáljon meg ennek ellenére hű lenni hozzá, hogy ne kelljen Neki hiába várnia a szeretetére!”
Isten inkább atya, mint bíró
Szent Teréznek támadt egyszer egy konfliktusa a 67 éves M. Febronia nővérrel, aki az apácafőnöknő helyettese volt. A nővér megtudta, hogy Teréz arra bátorítja a novíciákat: higgyenek abban, hogy haláluk után közvetlenül a mennyekbe juthatnak. Ez nem tetszett neki, mert túl vakmerőnek tartotta ezt az elképzelést, és szemrehányást tett ezért Teréz nővérnek. Ő megpróbálta higgadtan és jóságosan megmagyarázni az álláspontját, de eredménytelenül. M. Febronia nővér ragaszkodott az egyházban még ma is általánosan elterjedt és elfogadott felfogáshoz Isten igazságosságával kapcsolatban. Ám Teréz számára Isten inkább szerető atya volt, mint bíró.
Egy év sem telt bele, és M. Febronia nővér több társával együtt áldozatul esett egy 1892-ben dúló járványnak. Három hónappal később Teréz nővérnek volt egy álma, melyet elmesélt a zárda főnöknőnek. Ezt a szentté-avatás aktáiban is olvashatjuk:
„Anyám, ma meglátogatott álmomban Febronia nővér, és arra kért imádkozzunk érte. A tisztítótűzbe került, valószínűleg azért mert túl kevéssé bízott Isten irgalmában. Esedező testtartásával és mélyreható pillantásával, ahogy a szemembe nézett mintha azt akarta volna mondani: Igaza volt, én most megtapasztalom Isten igazságosságát, de ez az én hibám. Ha hallgattam volna magára, most nem lennék itt.”