Részleges búcsú

Isten országában rend van és igazságosság: minden jótett jutalmat és minden rossz tett, azaz bűn, büntetést kap, vagy e földi életben, vagy a másvilágon. Miként a jutalom arányos a jótett érdemével, úgy a büntetés is arányos a bűn rosszaságával. A bocsánatos bűnökért ideig tartó, a halálos bűnökért örökké tartó büntetés, azaz kárhozat jár. Ha az ember bocsánatot nyer a bűneire, visszakapja az elvesztett kegyelmi életet, s újra kedvessé válik Isten szemében. Ez Isten irgalmának ajándéka. Isten azonban igazságos is, és igazságossága megköveteli, hogy az elkövetett bűnök büntetést kapjanak. Ezért marad vissza a bűnbocsánat, mind a halálos, mind a bocsánatos bűnök megbocsátása után bizonyos mennyiségű, azaz bizonyos ideig tartó büntetés, melyet az ember vagy leró, vagy elengedését külön ajándékként megkapja. Ez az ajándék a BÚCSÚ.

Ennek az ajándéknak a latin neve „indulgentia”, ami azt jelenti, hogy „elengedés”. A latin teológiai gondolkodás Isten vagy a pápa oldaláról nézi az ajándékot, és az elengedés gesztusát emeli ki. A magyar nyelv és gondolkodás inkább az ajándékot nyerő lélek oldaláról nézi a kérdést, és innen úgy látszik, hogy az ember búcsút vehet a különben reá váró büntetésektől, azaz megszabadul tőlük. E búcsúvétel alapján adták a nevet az elengedés ajándékának.

Az Egyháznak Krisztustól kapott oldó és kötő hatalma lehetőséget ad arra, hogy minden hátralevő büntetést elengedjen – ebben az esetben beszélünk teljes búcsúról. De hatalma van ahhoz is, hogy csak a büntetések egy részét engedje el – ekkor beszélünk részleges búcsúról.

Az Egyház hagyományos értékelése 1968-ig más volt, mint VI. Pál pápa 1968-ban kiadott rendelkezése óta.

Az idővel. Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jó cselekedet hány évi, hónapi vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve egy-, három- vagy ötévi búcsút.

Ez pedig azt jelentette, hogy e részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki.

A részleges búcsú elnyeréséhez a katolikus hívőnek:

1. a) Kegyelem állapotában kell lennie – azaz nem lehet halálos bűnben.
2. b) Akarnia kell a részleges búcsú elnyerését. De ehhez elegendő az általános jó szándék, hogy mindig el akarja nyerni a lehetséges részleges búcsúkat.

Búcsút bármelyik katolikus hívő nyerhet, aki lélekben felkészült a búcsú fogadására, és teljesítette a feltételeket, amelyekhez az Egyház a búcsút kötötte.

Pál pápa rendelkezése szerint a részleges búcsú mértéke a jótett érdeme, amely a búcsú feltétele. Mintha a Szentatya így szólna: „Édes fiam! Ha részleges búcsút akarsz nyerni, tedd meg ezt és ezt. Én pedig a Krisztustól kapott hatalmamnál fogva megkettőzöm jótetted értékét Isten színe előtt. S ha a jó cselekedettel te kiérdemelted egy évig tartó büntetés elengedését, most a búcsú révén kétévi büntetéstől búcsúzhatsz el.”

Arra, hogy felfigyeljünk jótetteink értékére. Mert nyilvánvaló, hogy a nagyobb hittel és szeretettel végzett jó cselekedet kedvesebb Isten előtt. Ez ösztökél arra, hogy nagyobb odaadással tegyük a jót, főleg a búcsúval járó jótetteket.

A Búcsúk Kézikönyve szerint a részleges búcsúnak van három általános nyerési lehetősége:

 I. „HA VALAKI HITTEL ÉS LELKIISMERETESEN VÉGZI ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEIT, ÉS VISELI ÉLETÉNEK TERHEIT, ÉS LEGALÁBB EGY FOHÁSZ EREJÉIG ISTENNEK AJÁNLJA A DOLGAIT, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Azaz, ha állapotbeli kötelességeinket – ki-ki a maga dolgát, amit tennie kell – nem haraggal és kelletlenül, hanem jó szívvel és Isten iránti engedelmességgel tesszük, és legalább egy fohásszal Istenhez emeljük a lelkünket napközben, a Szentatya megkettőzi cselekedeteink értékét, feltéve természetesen, hogy a részleges búcsú elnyerésére a szükséges lelki felkészültség (lásd a 13. kérdésnél) megvan bennünk.

 II. „HA VALAKI HITBŐL FAKADÓAN SEGÍT RÁSZORULÓ FELEBARÁTJÁN, AKÁR ANYAGI JAVAIVAL, AKÁR SZEMÉLYES SZOLGÁLATAIVAL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Azaz, ha valaki hittel gyakorolja az irgalmasság lelki vagy testi cselekedeteit felebarátaival szemben: nemcsak azoknak segít, akiktől a kétszeresét várhatja vissza, hanem a nyomorultaknak is, akiknek nincs miből visszaadniuk, a jó cselekedet Isten színe előtt a pápa jóvoltából kétszeres értékű.

III. „HA VALAKI ÖNKÉNT ÉS A BŰNBÁNAT SZELLEMÉBEN LEMOND SZÁMÁRA MEGENGEDETT ÉS KEDVES DOLOGRÓL, RÉSZLEGES BÚCSÚT NYERHET.”

Ennek megértéséhez meg kell gondolnunk a következőket: Isten törvényei bizonyos dolgokat előírnak, másokat megengednek, ismét másokat tiltanak. E törvényes rendnek ideális esetben a bennünk levő rend így válaszol: szeretem, amit a törvény előír; gyűlölöm, amit tilt; és kedvemet találom abban, amit megenged.

Elhomályosult értelmünk és rosszra hajló akaratunk azonban éppen fordítva reagál: szereti, amit a törvény tilt; gyűlöli, amit a törvény parancsol; és kelletlen abban, amit a törvény megenged.

Ez a búcsúengedély feltételezi a belső rendet, és az olyan lemondások és önmegtagadások értékét kettőzi meg, amelyekkel az ember számára megengedett és kedves dolgokról mond le. Ezért pl. ha valaki utálja a dohányfüstöt, számára nem jár búcsúval, ha nem gyújt rá. Vagy ha csak hiúsági meggondolásokból nem eszem valamit, nem nyerhetek vele búcsút. De ha bűnbánó lélekkel fenyíti magát az ember, az búcsúval jár.

Igen. A Búcsúk Kézikönyve felsorolása szerint különböző imádságok és áhítatgyakorlatok is járnak részleges búcsúval. Felsorolásukat megtalálod a III. részben.

a) Részleges búcsút sokszor, ahányszor csak sikerül olyan jót tenni, ami részleges búcsúval jár.

1. b) Teljes búcsút azonban, rendes körülmények között, napjában csak egyszer nyerhetünk.

Igen: ezt a kincset, bármilyen törékenyek vagyunk is, őriznünk kellene. Az volna jó, nekünk is, az Egyház egészének is, ha hozzászoknánk: el akarjuk nyerni az elnyerhető búcsúkat, s nem önmagunknak, hanem a tisztítótűzben szenvedő lelkek számára. Így az Egyház egységében és a szentek közösségében élhetnénk.