Szent Antonius elbeszélése egy kárhozottról

2020. jún | pokol

 

„Szent Antonius flórenci érsek irataiban előad egy rettenetes eseményt, amely a XV. század közepe táján az egész észak Itáliát félelemmel töltötte el. Egy előkelő származású ifjú életének 17. évében szerencsétlenségére eltagadott a gyónásban egy halálos bűnt s ilyen állapotban járult a szent áldozáshoz. Minthogy pedig az ilyen szentségtörés bevallása mindig nehezebb, halogatta azt napról napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra.

Bűnbánat helyett vezeklő cselekedetek

Lelki furdalásaitól kínozva ahelyett, hogy egyenesen bevallotta volna a szerencsétlenséget, bűnbánati cselekményekben keresett megnyugvást. De hiába. Miután semmi sem használt, végül kolostorba lépett. „Ott legalább mindent be fogok vallani” – mondta magában –, „és jóváteszem szörnyű hibámat.” Azonban vesztére a kolostor elöljárói, akik őt ismerték, mint istenfélő fiút fogadták, aminek folytán az álszégyen még inkább növekedett benne. Így halasztgatta a beismerést későbbre. Egy, két, három év is eltelt ily szomorú állapotban. Az ifjú sohasem merte bevallani bűnét.

Végre betegségbe esett, amely alkalmul szolgálhatott a feladat megkönnyítésére. Akkor azt mondta magában: „Most mindent bevallok s halálom előtt általános gyónást végzek.” De akkor is ahelyett, hogy őszintén és egyenesen kimondotta volna fajtalan tettét, úgy kicsavarta a dolgot, hogy a pap semmit sem értett meg. Azt remélte az ifjú, hogy másnap erőt vesz magán, azonban elvesztette eszméletét és meghalt.

Rettenetes látomás

A rend tagjai nem tudtak a szomorú valóról, nagy tisztelettel voltak az elhunyt iránt. Testét ünnepélyesen átvitték a kolostor templomába, ahol a karban másnapig ki volt terítve, mert akkor kellett érte gyászmisét tartani. Néhány pillanattal a szertartás megkezdése előtt egy szerzetes, akinek harangoznia kellett az isteni tiszteletre, maga előtt látta a halottat tüzes bilincsekben, és a halott személye is olyan volt, mintha égne. A megrémült szerzetes térdre esett, szemei a rémes látványra meredtek. Ekkor az elkárhozott így szólt hozzá: „Ne imádkozzatok értem, örök időkre pokolra vagyok ítélve.” Aztán elmondotta álszégyenének és szentségtörésének szomorú történetét. Midőn eltűnt, a templomban kiállhatatlan bűzt hagyott, amely szétáradt az egész kolostorban annak megerősítéséül, amit a szerzetes látott és hallott. Az elöljárók, mihelyt tudomásukra jutott az eset, azonnal megparancsolták, hogy a testet vigyék ki, mint olyan emberét, aki nem méltó arra, hogy keresztény módon temessék el.”

(Forrás: Schouppe Ferenc SJ: A pokol. Ismertetés a szentek életéből és a világi történetből vett események alapján. Fordította: Jankovics Sándor. 3. kiadás. Rozsnyó, 1941. Sajó-Vidék Könyvkiadóvállalat. 16-17. old.)

Elhuny valaki, s az őt temető pap is hányszor, de hányszor úgy beszél róla, mint aki már egyenesen a mennyországban van, mint aki automatikusan szent. Holott egyáltalán nem biztos ez. Lehet, hogy pont a pokolban sínylődik (s érte hiába is imádkoznánk, rajta nem segíthetünk már), vagy a tisztítótűzben (amelynek szenvedései, szemben a pokoléival, véget érnek ugyan (pláne érette való imádságainkkal), de óriásiak: Aquinói Szent Tamás szerint a tisztítótűz legkisebb szenvedése nagyobb a földi lét legnagyobb szenvedésénél!).

Schouppe Ferenc S.J.: A pokol

A pokol c. könyv A pokolról szóló könyv, Schouppe Ferenc S.J. francia jezsuita atya könyve. Az atya dogmatikus teológiát és szentírás tudományt tanított. Pdf letöltés „Van pokol és én benne vagyok! “— e szavak hangzottak annak ajkáról, aki már ott volt. (Részlet A...

Barsi Balázs atya – Megmenekülés a legnagyobb rossztól

Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik: »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem...

Katekizmus a pokolról

RÉSZLET A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSÁBÓL IV. A pokol 1033 Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: "Aki nem szeret, az a halálban...

Hogyan kerüljük el a poklot?

Már az egy nagy öröm, ha valakiben ez a kérdés felmerül (hogyan kerüljük el a poklot), mert akkor már hiszi hogy létezik ilyen hely/állapot. Sajnos az "instant happiness" világában egyszerűbb letagadni valami rosszat, mintsem valóban erőfeszítéseket tenni a lelkünk...

Szentírási utalások a pokolra

Jud 16,17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.« (KNV) Jób 10,22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a...

Bosco Szent János látomása a pokolról

Bosco Szent János: "Leírhatatlan terror" 1868-ban Bosco Szent János azt állította, hogy volt egy álma a pokolról. Egy rövid részlet került lefordításra: [...] „Amint átléptem a küszöböt, leírhatatlan rettegést éreztem és nem mertem újabb lépést tenni. Előttem egy...

Avilai Szent Teréz látomása a pokolról

A pokol látomását így kezdi leírni: …egy napon imádság közben, anélkül hogy tudtam volna hogyan, úgy éreztem, mintha a pokolba helyeztek volna. (…) Rövid ideig tartott, de még ha sok évig élnék is, lehetetlen volna elfelejtenem. Úgy éreztem, mintha egy nagyon hosszú,...

Boldog Emmerich Anna K. látomása a pokolról

Végül láttam az Urat rendkívüli komolysággal a mélységek magjához: a pokolhoz közelíteni. A poklot egy beláthatatlanul nagy, borzalmas, fekete, ércfényű, szikla építménynek láttam, melynek bejáratát óriási, iszonytató, fekete, és reteszekkel, zárakkal ellátott kapuk...

Pokol és ördögök – Gloria Polo Ortiz tanúságtétele

Valóban van ördög és pokol Hallgassák csak, mi történt! Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban láttam magam...

Giuliani Szent Veronika látomása a Pokolról

“Hirtelen ott találtam magam egy sötét, mély, bűzös helyen, hallottam bikák hörgését, szamarak bőgését, oroszlánok üvöltését, kígyók sziszegését, sokféle hang borzalmas zűrzavarát, mennydörgést is, és mindez félelmet és rettegést váltott ki belőlem. Eközben...

„Igen, a Jóistennek kedvére volna, ha reggelinél nem tenne vajat a kenyérre.”

— Kézirat a Purgatóriumról

Címkék