E L Ő S Z Ó
A keresztút azon véres útra emlékeztet, melyet édes Üdvözítőnk Pilátus házától a Kálváriáig tett. A pápák e keresztúthoz búcsút kötöttek, s e búcsúk oly mértekben nyerhetők, mint a Jeruzsálemben felállított keresztút látogatása által.
Feltétlenül szükséges azonban, hogy Isten kegyelmében, mentes minden halálos bűntől, Krisztus Urunk kínszenvedéséről elmélkedjünk, magunkban ájtatos fohászokat ébresztgetve. Ha a közös ájtatoskodás alatt egyik állomástól a másikhoz nem mehetnénk, legalább tekintetünket irányítsuk az illető állomás felé.
Ami egyébként a keresztúti ájtatosság végzési módját illeti a szent Ferencieknél ősidőktől fogva meg van állapítva, s már XII. Kelemen és XIV. Benedek római pápák határozottan és világosan kimondták, hogy a keresztúti ájtatosság mindenütt egyformán végeztessék. Azon, ami a szent Ferenc rendben megtartatik, semmi se változtassék. – De mert ma már majdnem minden imakönyv szerző más és más imaformákat állít össze a keresztúti ájtatosság számára, idő- és szükségszerűnek találtuk úgy az eredetiség, mint az egyöntetűség kedvéért a szerzet ősrégi keresztúti ájtatosságát magyarra fordítva a hívek használatára kiadni.
SZENT KERESZTÚTI ÁJTATOSSÁG
A főoltár előtt
Vezető: Dicsértessék a Jézus Krisztus,
Felelők: Mindörökké! Ámen
Ének: Dicsértessél édes Jézusunk,
Szent nevedben útra indulunk.
Uram Jézus, segíts utunkban,
Szűz Mária végy oltalmadba!
Ima:
Uram, Jézus Krisztusom, megemlékezünk a Te keserves kínszenvedésedről és szentséges halálodról, melyet akkor éreztél és szenvedtél, midőn szentséges lelked, áldott testedből elvált. – Kérünk Téged, légy irgalmas és kegyelmes a mi szegény, bűnös lelkünk iránt, midőn gyarló testünkből elválik. Ámen
Ének: Jézus szenvedéséről bűnösök emlékezzünk,
Fájdalmas szent Anyjával halálán keseregjünk.
Szánakozva és zokogva, fohászkodva
Szent keresztútra menjünk!
Ima:
Ó végtelen irgalmasságú Jézus! Én szegény és bűnös teremtmény, földre borulva, a legmélyebb alázattal imádlak, mint Istenemet és Uramat. Tebenned hiszek, Téged szeretlek mindenek fölött. Szívem mélyéből bánom, hogy Téged, egyedüli legfőbb jót, valaha megbántottalak. Miért is ez ájtatosságot a Te tiszteletedre, a mi üdvösségünkre, és az engedélyezett búcsúk elnyeréséért kezdjük, – mely búcsúk közül egy teljeset önmagunkért, a többit pedig a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és a betegekért ajánljuk fel.
Ezen szent keresztutat a Te kesergő anyád oltalma alatt és példájára, őrzőangyalom kíséretében és szent kegyelmed támogatásával akarom végezni ó Jézusom.
I. ÁLLOMÁS.
Jézust halálra ítélik.
Ének: Halálra ítéltetik értünk az élet Ura,
Hogy számtalan bűnünkért mi ne essünk pokolra.
Egek Ura, magát kínra, rút halálra
Adja a keresztfára.
V: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
F: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Elmélkedés
Az ártatlan Jézus, ki soha sem követett, de nem is követhetett el bűnt, halálra ítéltetik, éspedig a kereszt gyalázatos halálára. Pilátus, hogy a császár kegyelmét el ne veszítse, átadja Jézust ellenségei kezébe. Ó, rettentő igazságtalanság! Hogy embernek tessék, halálra ítéli az ártatlanságot, nem retteg Istent megbántani.
Felbuzdulás
Ó ártatlan Jézus, én vétkeztem, én érdemeltem meg az örök halált, de hogy én éljek, Te örömmel fogadod halálítéletedet. Kinek éljek hát én ezután, ha nem csak Neked? Ha az emberek kedvét keresem, nem lehetek a Te szolgád. Azért nem bánom, gyűlöljön bár az egész világ, csak Neked tessem ó Jézusom!
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre feszített Jézus, könyörülj rajtunk!
F: Könyörülj rajtunk, és a tisztítóhelyen szenvedő lelkeken!
II. ÁLLOMÁS.
Jézus vállára veszi a keresztet.
Ének: Sebes, gyenge vállára nehéz keresztfát veszi.
Örvend, hogy bűn terhétől lelkünket megmentheti.
Ó enyhítsed, könnyebbítsed, ne terheljed
Bűnnel Jézus keresztjét!
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Midőn Jézus a keresztet meglátta, a legforróbb vággyal nyújtá ki feléje, vértől ázott kezeit: gyöngéden megölelé, édesen megcsókolá, sebes vállaira emelé, s jóllehet, már teljesen kimerült vala, mégis kész örömest – s mint egy hős – kezdi meg kínteljes útját.
Felbuzdulás
Vajon lehetek-e barátja Jézusnak, ha a keresztnek ellensége vagyok? Ó édes, ó áldott kereszt! Ölellek, csókollak, örömmel fogadlak el Isten kezéből. Távol legyen tőlem ezentúl mással dicsekedni, mint az én Jézusom keresztjével. Ez feszítse meg nekem a világot, és engem a világnak, hogy egyedül a Tied legyek ó Jézusom!
A Te kínszenvedésedben részesíts engem!
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
III. ÁLLOMÁS.
Jézus először esik el a kereszt alatt.
Ének: Sok kínzás alatt teste erőtől megfosztatik,
A nehéz kereszt alatt arccal a földre esik.
Jaj nem szánják, sőt kacagják, lábbal rúgják,
Mint barmot úgy rángatják.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Jézus, útjában a kereszt nehéz súlya alatt először esik a földre. A mi bűneink voltak azon nagy teher, melyhez képest maga a kereszt, irántunk való szeretetből könnyű és édes vala.
Felbuzdulás
Ó Jézusom! Te az én bűneim nehéz terhét viseléd. Gonoszságaim szörnyű súlyként nyomták szentséges vállaidat. Miért ne venném föl tehát én is a Te parancsolataid igáját, hogy egymás terhét viseljük? A Te igád édes, a Te terhed könnyű. Ezért szívesen és örömmel veszem föl azt, és hordozom, amíg csak élek.
Ó Jézusom, segíts a keresztviselésben, hogy soha többé ne vétkezzem!
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
IV. ÁLLOMÁS.
Jézus kesergő anyjával találkozik.
Ének: Jézus szíve gyötrelme nagyobb, hogy anyját látja.
Máriának hegyes tőr a szívét ált aljárja:
Hogy szent Fiát, szelíd bárányt taszigálják,
Ütik, verik, hurcolják.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Minő fájdalom foghatta el a Szűzanyának, Máriának szívét, midőn a keresztet vivő, sebekkel és vérrel borított szent Fiát meglátta, amint Őt a gonosz csőcselék kegyetlenül taszigálja, hurcolja! Mily nagy, égető kínokat érzett a jó Anya! Mily nagyon szeretett volna szent Fia helyett, vagy legalább Vele meghalni!
Felbuzdulás
Ó Jézus, ó Mária! Én vagyok az oka a ti egymást szerető, szétmarcangolt szívetek rettentő fájdalmának. Bárcsak az én szívemnek is jutna e fájdalomból!
Ó szeretetnek forrása, Édesanyám, Szűz Mária! Gyújtsd fel szívem, hogy érezzem, Amit a Te szent szíved érzett
Szent szülötted kínja felett,
S adjad kérlek, hogy míg élek, Jézusomat hőn szeressem, Hogy örömét lelje bennem.
Esdve kérlek ó Szűzanyám! Hogy majd ha halálom órája ütni fog, jöjj elém kegyesen, legszentebb Fiaddal légy segítségemre!
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
V. ÁLLOMÁS.
Cyrenei Simon segíti Jézusnak a keresztet vinni.
Ének: Látván a gonosz kínzók, hogy Jézus elfárada.
Keresztviselésére ereje már nem volna.
Simont kérik, kényszerítik, fenyegetik,
Hogy ő vinné keresztjét.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Cyrenei Simont kényszerítették a kínzók, hogy a mi bűneink miatt elgyötört, halálra bágyadt Jézusnak segítse a keresztet vinni, s Jézus elfogadja őt társul. Ó mily szívesen látott társa lett volna, ha kényszerítés nélkül önként vállalkozik. Téged is én lelkem örömest elfogadna, ha akarnád. Hív, szólogat: „Vedd föl a keresztet és kövess Engem!” De te vonakodol, és ó, szégyen, csak kényszerből fogadod el azt.
Felbuzdulás
Ó Jézusom, mily igazán mondád: „Aki nem veszi fel a keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.” Íme én, hogy méltó lehessek Hozzád, önként szegődöm melléd a keresztúton. Örömest tűröm a bajokat, szívesen hordozom a keresztet, melyet Te vállaimra teszel. Téged követve, egész életemen át békében akarom azt viselni.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
VI. ÁLLOMÁS.
Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak.
Ének: Szörnyen megmocskolt képét Veronika hogy látja,
Szíve rajta megesvén, a keszkenőjét nyújtja.
Képét reá Jézus nyomá, visszaadá,
Hogy szívében hordozná.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Veronika részvétből és áhítatból kendőjét nyújtá Jézusnak, hogy véres, megköpdösött arcát vele megtörölje. Jézus pedig belényomott képével adá azt vissza. Mily csekély a szolgálat, s mégis míly nagy a jutalom! De mivel hálálod meg Te én lelkem, Megváltód e nagy jótéteményeit? Gondolkozzál, buzdulj fel, fogadd jobbításodat.
Felbuzdulás
Ó Jézusom! Mivel fizessem meg Neked mindazt, amit értem tettél? Íme teljesen szolgálatodra szentelem magamat. Neked ajánlom szívemet, Te légy rajta a pecsét, hogy én Terólad, Te pedig énrólam soha meg ne feledkezzél.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
VII. ÁLLOMÁS.
Jézus másodszor esik el a kereszt alatt.
Ének: Másodszor földre esik arccal a szelíd bárány.
Szent képét összetörvén, foly a vér orrán, száján.
Szent személye teljes vérrel, kékségekkel,
Dagadozó sebekkel.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Az elkínzott Jézus a kereszt terhe alatt másodszor rogy össze, szentséges arcával a földre esve. – A pokoli kegyetlensegű hóhérok egy pillanatig sem hagyják pihenni, hanem botokkal és kötelekkel verve, hajtják tovább. Ezen esést pedig a mi ismételt bűneink okozták. Ezt látva, lehet-e még tovább vétkeznem?
Felbuzdulás
Ó Jézusom, könyörülj rajtam! Nyújtsd nekem jobbodat és tarts föl, hogy előbbi bűneimbe többé vissza ne essem. Vajon azt a bűnt, mely nekem oly kedves volt, ismételjem-e még? Távol legyen tőlem. Elhatároztam magamban, s most már meg is kezdem a javulást. E pillanattól komoly szándékom inkább meghalni, mintsem vétkezni.
Ó Jézusom, erősíts kegyelmeddel, mely nélkül semmi jót sem tehetek.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
VIII. ÁLLOMÁS.
Jézus a jeruzsálemi siránkozó asszonyokat
vigasztalja.
Ének: Jeruzsálem leányait vérbe borult szemekkel
Látván, hogy rajta sírnak, meginté ez igékkel:
„Ne sírjatok, hogy így láttok,
Magatokon, s fiaitokon sírjatok!”
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Az ájtatos asszonyok keservesen sírtak a Megváltó fölött. Ő pedig hozzájuk fordulva mondá: „Ne sírjatok énfölöttem, ki ártatlan vagyok, hanem magatok és fiaitok fölött, bűnötöket sirassátok, mely ezen fájdalom oka vala.” Sírj tehát én lelkem, mert semmi sem kedvesebb Jézusnak, és semmi sem hasznosabb neked, mint a bánatból eredő könnyek árja.
Felbuzdulás
Ó Jézusom! Ki ad fejemnek vizet, és szemeimnek könnyet, hogy bűneimet éjjel-nappal sirathassam. Keserű és véres könnyeidre kérlek, add nekem a bánat kegyelmét. Úgy lágyítsd, törd meg a szívemet, hogy szemeimből könnyforrás fakadjon bűneim igaz, töredelmességgel való megsiratására.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
IX. ÁLLOMÁS.
Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt.
Ének: Harmadszor földre esik az elestek gyámola.
Ki bűnt bűnre szaporít, az ennek oka vala.
Ó ne újítsd, ne szaporítsd, ne súlyosbítsd
Bűnnel Jézus kínjait!
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
A lenézett Jézus, a fájdalmak e legnagyobb férfia, ki gyengeségünk miatt szenvedett, – a Kálvária hegyéhez érvén, harmadszor esett a földre, egy az útban lévő kőbe ütődvén.
Ó mily szörnyű teher a bűn, mely Jézust annyiszor a földre nyomta. Engem is már régen az örök kárhozatba döntött volna, ha Jézus kínszenvedése, nagy érdemei föl nem tartanak.
Felbuzdulás
Ó kegyelmes Jézusom! Örökké hálás leszek Neked azért, hogy nem hagytál bűneimben meghalni, és mint érdemelném, a pokol mélyére alásüllyedni. Gyújts bennem új lángot, éleszd azt állandóan, tarts meg kegyelmedben, hogy többé bűnbe ne essem, hanem a jóban megerősödve, e gyarló élet után a választottak országába juthassak.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
X. ÁLLOMÁS.
Jézust ruháitól megfosztják.
Ének: Sebeihez ragadott ruháit lerángatják
Szolgák nagy dühösséggel sebeit megújítják.
Kékkel enyhült sebeiből minden felől
Vér foly egész testéből.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Jézusról lehúzzák, vagy inkább leszaggatják ruháját, mégpedig mily fájdalommal! Felszaggatják a bőrét is, melyet vére ruhájához ragaszt. Levetkőztetik, hogy mezítelenül haljon meg.
Ó mily boldogul, mily szerencsésen halnék meg én is, ha a régi embert rossz cselekedeteivel együtt levetkőzve, nyugodtan csukhatnám le szemeimet.
Felbuzdulás
Legyen meg ó Jézusom, legyen, hogy a régi embert levethessem, s újat, tetszésed és akaratod szerint valót öltsek fel. S ha bár nehezemre esik is, mégsem fogom testemet kímélni. Minden világi hiúságtól megtisztultan akarok meghalni, hogy Veled éljek örökké.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
XI. ÁLLOMÁS.
Jézust keresztre feszítik.
Ének: Sok kalapácsütéssel kereszthez szegeztetik.
Szörnyű nagy fájdalmával keze kiterjesztetik.
Ájul szíve, nincsen színe, szédül feje,
Vérbe borul szent teste.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
A ruháitól megfosztott Jézust a keresztre feszítik, kezeit és lábait iszonyú szögekkel rászegezvén. Ó kín, ó fájdalom! És Jézus hallgat, mert ez mennyei Atyjának így tetszik. Békével tűr el mindent, mert érettem szenved.
Ó én lelkem, hát te hogyan viseled magadat a szenvedések között? Hogyan tűröd keresztedet? Mily türelmetlenül, mily zúgolódva viseled azt.
Felbuzdulás
Ó, türelmes Jézusom, Te szelíd Bárány! Utálom és gyűlölöm türelmetlenségemet. Ó Uram, feszítsd meg testemet az ő kívánságaival és gonoszságaival együtt! Égess, vágj az életben, csak az örökkévalóságban kímélj meg! A Te karjaidba vetem magam. Mindenben a Te akaratod történjék. Csak szent kegyelmedet add meg nekem, és boldog leszek.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
XII. ÁLLOMÁS.
Jézus a kereszten haldoklik.
Ének: Függ már Jézus bűnünkért keresztre fölfeszítve. Ölelésedre mégis, keze ki van terjesztve.
Szíve eped, szava reked, jaj mint reszket,
Kínok közt meghal érted.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Nézd, a keresztfán függő, mezítelen, és sebekkel födött Jézust! Nézd a sebeket, melyet irántad való szeretetből fogadott el. Egész alakja a szeretet jelképe. Feje meghajolva, hogy megcsókoljon, karjai kitárván, hogy megöleljen. Ahány seb, annyi záloga az irántad való szeretetnek. Ó, mily szeretet ez! Jézus meghal, hogy a bűnös éljen, és az örök haláltól szabaduljon.
Fájdalom, – e szeretetet oly rosszul viszonozzuk.
Felbuzdulás
Ó szerelmes Jézusom! Ki ad nekem kegyelmet, hogy meghaljak irántad való szeretetből? Engedd, hogy érted legalább a világ hiúságainak haljak meg! Ó mennyire utálom a világot, ha Téged a keresztfán függni látlak! Fogadj be Jézusom átdöfött szívedbe, Tied legyek egészen, csak Veled kívánok élni és meghalni!
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
XIII. ÁLLOMÁS.
Jézus a keresztről levétetik.
Ének: Fájdalmak tengerébe Mária szíve merül,
Látván, hogy Jézus teste vér és seb mindenfelől.
Ölben tartja, csókolgatja, nagy zokogva
Halálán sír bánkódva.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Jézus nem akart a keresztről élve leszállani, hanem haláláig rajta maradni. Levétetvén pedig a keresztről, mint előbb élve, úgy most halva is Szűzanya ölében kívánt pihenni. Te is légy kitartó a jóban, s ne hagyd el a keresztedet, mert csak az üdvözül, aki mindvégig állhatatos marad.
Gondold meg egyszersmind, mily tisztának kell lenni azon szívnek, mely Jézus legszentebb testét az Oltáriszentségben magához fogadja!
Felbuzdulás
Ó Jézusom, kérlek, ne engedd, hogy keresztedet elhagyjam, mert vele akarok élni és meghalni. Teremts bennem Uram tiszta szívet, hogy a szentáldozásban legszentebb Testedet méltóképpen vehessem, Tebenned maradjak, Tőled soha el ne váljak.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
XIV. ÁLLOMÁS.
Jézus holtteste a sírba tétetik.
Ének: Nagy kínnak hegyes tőre sérti Mária szívét,
Midőn a koporsóba teszik szent Fia testét.
Hol a kincse, ott a szíve eltemetve,
Zokog és sír reszketve.
| V: Imádunk… |
| F: Mert… |
Elmélkedés
Krisztus holtteste idegen sírba téteték. Akinek a kereszten nem volt fejét hová lehajtani, nem vala tulajdon sírja sem, mert nem volt e világból való. Te, ki a világhoz annyira ragaszkodol, vajon e világból való vagy-e? Kerüld, és vesd meg, hogy vele együtt cl ne vessz!
Felbuzdulás
Ó Jézusom, Te engem kiválasztottál e világból. Mi közöm tehát hozzá?
Te engem az ég számára teremtettél, mit kívánjak tehát ezen a földön, melyhez fájdalom, oly sok ideig ragaszkodtam. Távozzál tőlem ó világ, hiúságaiddal együtt. Azon az úton akarok haladni, melyet Te megváltó Jézusom áldott lábnyomaiddal jelöltél meg. Azon vándorolni az égi haza felé, hol lakásom és nyugalmam lészen mindörökké.
Miatyánk… Üdvözlégy…
V: Keresztre…
F: Könyörülj…
Ének a főoltár előtt.
Értünk megfeszült Jézus, kérünk, hogy sebeidet
Mutasd be szent Atyádnak bűnünkért szenvedésed,
Hogy sebeid, vércseppjeid, szenvedésid
Legyenek örömünkre.
Befejező imádság
Legkegyelmesebb Jézusom, alázatos szívvel hálát adok Neked azon nagy irgalmasságodért, melyet irántam a keresztúton tanúsítottál.
Íme. újonnan felajánlom Neked e csekély ájtatosságomat, kínszenvedésednek és halálodnak tiszteletére, az elkövetett bűneim, és az azokért érdemelt büntetéseknek bocsánatára, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek segítségére, és vigasztalására, különösen pedig azért, akiért ezeket a búcsúkat nyerni óhajtottam.
Végre esdve kérlek ó drága Megváltóm, szentséges vérednek és halálodnak megbecsülhetetlen árát bennem elveszni, megváltott lelkemet elkárhozni ne engedd! Ámen
Vasárnap:
V: Áldjuk a legméltóságosabb Oltáriszentséget.
F: És Szűz Mária szeplőtelen fogantatását.
5 Miatyánk,
5 Üdvözlégy,
5 Dicsőség mondandó
Krisztus Urunk öt mélységes sebének tiszteletére,
a hatodik pedig a római pápa szándékára.
V: Égi kenyeret adtál nekik Uram,
F: Mely minden gyönyörűséggel teljes.
Könyörögjünk.
Úristen!
Ki nekünk a csodálatos Oltáriszentségben kínszenvedésed emlékét hagytad, adjad kérünk, testednek és vérednek szentséges titkait úgy tisztelnünk, hogy megváltásodnak gyümölcsét magunkban szüntelenül érezzük.
Ki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
BEFEJEZŐ ÉNEK:
- Megjártuk már a szent keresztutat,
Melyen a szenvedő Jézus haladt.
Ó bár mi is úgy járhattunk volna,
Jézus előtt, hogy ez kedves volna!
- E szent utat elsőbb is Ő járta.
Midőn vállán keresztjét hordozta,
Hogy felvitték a Kálváriára,
Felfeszíték Őt a keresztfára.
- Fájdalmas, szentséges Szűz Mária.
E szent utat gyakorta megjárta.
Hol szent Fia kínhelyét találta,
Letérdepelt, könnyekkel áztatta.
- Kérjük mi is a fájdalmas Anyát,
Kérje értünk szenvedő szent Fiát,
Hogy fogadja kedvesen imánkat.
Most elvégzett búcsújárásunkat,
- Az Ő keserves kínszenvedése,
Legyen lelkünknek üdvösségére,
Részeltesse a meghalt híveket,
Purgatóriumban szenvedőket.
- Dicsőség, imádás az Atyának,
Szentléleknek, s áldott szent Fiának.
Tisztelet adassék Máriának,
Fájdalmas szentséges Szűzanyának!