Szentáldozás utáni pillanatok óriási jelentősége
A szentmise során különböző hálaadásokra kerül sor. Az egyik nagy lelki jelentőségű pillanat a szentáldozást követő hálaadás, amely annak gyümölcsözősége miatt valóban fontos. A hálaadás nélküli gyakori áldozás puszta szokássá válik. Az Egyház azt ajánlja, hogy a személyes hálaadást a szentáldozás után végezzük, mert ebben a pillanatban Jézus a hívő testében van, aki befogadta Őt. A katolikus teológia szerint az eucharisztikus színek a testben maradnak, amíg fel nem oldódnak, és a tudósok ezt tíz-tizenöt percre becsülik. Ezután Krisztus már nincs jelen szentségi értelemben a testben, de lelkileg továbbra is jelen van. Megérthetjük tehát, hogy mennyire igazán értékes az áldozás utáni idő, amikor egyfajta élő tabernákulum vagyunk. Meg kell becsülnünk ezeket a pillanatokat, az egész nap legbensőségesebb és legértékesebb pillanatait. Ezért ajánlott legalább tíz perc hálaadás a szentáldozás után. Ezáltal megtapasztalhatjuk az Úr szentáldozásban való vételének átformáló, vigasztaló és felüdítő erejét. Ha a hálaadást hűségesen gyakoroljuk, megtapasztaljuk a szentáldozás malasztjának hatását. Ha vendéget fogadnál otthonodban, de nem beszélnél vele, vagy elmennél, és magára hagynád, amíg ott van, az nem lenne sem helyes, sem jó. Természetesen lehetnek kivételek, olyan alkalmak, amikor a mise befejezése után azonnal el kell mennünk, de általános esetben hálát kell adnunk, hogy megfelelő gyümölcsöket nyerjünk.
[…]
Gihr atya a következő mély elmélkedéseket hagyta reánk a szentáldozás vétele utáni malasztos cselekedet egyedülálló lelki jelentőségéről. Azt írja:
„A szentáldozás vételét közvetlenül követő pillanatok rendkívül áldottak és drágák, malasztban és áhítatban gazdagok; mert az édes és irgalmas Jézus ekkor a menny minden kincsével együtt bámulatosan leereszkedik és a szegény emberi szív legrejtettebb szentélyében vesz lakást. Ilyenkor különösen szükséges, hogy elfeledjük a világot és annak örömeit, elkerüljünk minden könnyelműséget, hogy elmélkedésben és csendben a lélek minden erejét és képességét a mennyei vendégre irányítsuk, áhítattal és lángoló szeretettel ölelve Őt magunkhoz, hogy dicsőítsük, imádjuk és könyörögjünk Neki – egyszóval, hogy örömteli és szívből jövő hálaadást mondjunk a szentáldozás kimondhatatlanul csodálatos malasztjáért.”[1]
[1] N. Gihr, The Holy Sacrifice of the Mass, 789.
forrás: A katolikus szentmise – Athanasius Schneider püspök és Aurelio Porfiri beszélgetése
[…]
Ezt a hálaadást, amely által az eucharisztikus kegyelmi folyam nemcsak bőségesen ömlik a szívbe, hanem ráadásul gondosan meg is őrzi azt benne, az Egyház az egyén buzgóságára és odaadására bízza. Ezért a nyilvános istentiszteletre csak egy nagyon rövid és egyszerű rítust írt elő az áldozás után. Ezt a liturgikus ünneplést joggal tekintik és nevezik hálaadásnak.”[2]
A mise szertartásairól szóló magyarázatában Karthauzi Szent Dénes ezt a hasznos figyelmeztetést adja nekünk:
„Illő, hogy a hívek az áldozás után minden tekintetben szerényen őrizzék testüket és lelküket, és ne legyenek kevésbé figyelmesek a Krisztusnak való hálaadásban, mint ahogyan méltóképpen fogadták őt. Sokakat kell tehát szemrehányással illetni, akik áldozás után és a mise végén oly könnyen a külső dolgok felé fordulnak, és azokkal foglalkoznak, anélkül, hogy ezt a szükség megkívánná.”[3]
Máshol Szent Dénes ezt a lelki tanácsot adja:
„Az ünneplés után buzgó és áhítatos szívvel adjatok hálát, legyetek hálásak és figyelmesek minden beszélgetésetekben, hogy ne vétkezzetek: legyetek félelmesek és éberek, hogy ne veszítsétek el a kapott malasztot, ne veszítsétek el a megszerzett gyümölcsöt, és hogy egész életetek folyamatos előkészület legyen az [eljövendő] ünneplésre.”[4]
Eymard Szent Péter Julián csodálatra méltó elmélkedést hagyott reánk a szentáldozás vétele utáni hálaadás pillanatáról:
„Életed legünnepélyesebb pillanatai azok, amelyeket hálaadással töltesz, amikor a Menny és a Föld Királya, a Megváltód és a Bírád a tiéd, aki teljes mértékben hajlandó megadni mindent, amit tőle kérsz. … Nincs szentebb, nincs üdvösebb pillanat számodra, mint amikor Jézust testben és lélekben bírod.”
Gyakran kísértésbe esünk, hogy lerövidítsük a hálaadásunkat. Az ördög ismeri az értékét, és természetünk, önszeretetünk visszariad a hatásaitól. Határozzátok meg tehát, hogy mennyi legyen a hálaadásotok időtartama, és soha egy pillanatot se vonjatok le belőle nyomós ok nélkül.
A hálaadás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az áldozás szent cselekménye ne fajuljon puszta jámbor szokássá. »Legyetek meggyőződve arról – mondta De la Salle Szent János a híveknek -, hogy egész életetekben nincs értékesebb idő, mint a szentáldozás és az azt közvetlenül követő pillanatok, amelyek alatt abban a boldogságban van részetek, hogy szemtől szemben, szívtől szívig beszélhettek Jézussal.
A hálaadás idején tehát a lélek alkalmat talál arra, hogy örvendjen a Megváltónak, akit befogadott és birtokol, hogy hódoljon Neki szeretetéért, és egyúttal megízlelje e boldog birtoklás vigasztaló édességét. Ez a tevékenység, legyetek biztosak benne, nem lelki önzés, és nem is egy valamiféle misztikus érzékiségnek való hódolás, hanem egy kétszeres kötelesség teljesítése: egyrészt, amivel a szentáldozás isteni Házigazdájának tartozunk, aki bizonyosan megérdemli, hogy értékeljük és élvezzük jelenlétét, másrészt, amivel a lélek önmagának tartozik – hogy erőt, szent örömöt és boldogságot találjon a mennyei Király által számára megterített, gazdagon megrakott asztal örömeiben. …
Talán tiltakozni fogtok, hogy nem vagytok szemlélődő természetűek, és képtelenek vagytok a belső beszélgetésre. Értsetek meg jól! Ez a belső beszélgetés a szentáldozás után nem követel meg nagyon magas fokú szellemiséget. Ha van benned jóakarat, Jézus beszélni fog hozzád,és meg fogod érteni a szavait,mert Ő a szív nyelvén beszél, amelyet mindenki megért.”[5]
[2] Ez a szöveg csak N. Gihr egy korábbi kiadásában található meg: https://archive.org/details/holysacrificeofm00gihriala/page/750/mode/2up
[3] Expositio Missae, art. 38.
[4] Sacramento Eucharistiae, 3. prédikáció.
[5] How to Get More out of Holy Communion, Sophia Institute Press, Manchester NH 2013, 18. fejezet, „Légy hálás az Eucharisztia ajándékáért”, 133-34.
forrás: A katolikus szentmise – Athanasius Schneider püspök és Aurelio Porfiri beszélgetése
bretoni misztikusnak (Maria-Julie Jahenny) adott ígéret – 1000 bűnös megtérése
A mi Urunk 1925. szeptember 3-án Marie-Julie-nak egy nagyon egyszerű módszert adott, hogy 1000 bűnöst mentsünk meg minden alkalommal, amikor szentáldozásban részesülünk.”
„Mondd meg nekik, hogy pihenjenek öt percet a szeretettől lüktető Szívemen. Csak Rám gondoljanak ezzel az egyszerű szóval: „
„Köszönöm, Szerelmem, hogy Te bennem élsz, és én Benned élek.”
Meglátjátok, milyen édességet fogtok megízlelni, és hogyan fogtok Nekem vigaszt nyújtani. Kérd Tőlem az ötödik percben ezer bűnös megtérését. Nagy öröm lesz ez Mennyei Atyámnak, a Mennyországnak, (ugyan)ezt a szívességet kérem tőled.
Én ott leszek benned, a végtelen jóság, minden szépség ragyogása. Csak öt percig gondoljatok Rám, és az ötödik percben kérjétek Tőlem a lelkek megmentését. Isteni Szívem túlárad az örömtől e kegyelmi kérés miatt, és én meg is fogom adni.”
Közvetlenül a szentáldozás vétele után pihenjünk meg és elmélkedjünk öt percig Róla és az Ő Szent Szívéről, mondjuk el a kis imát, amit Ő adott, majd az ötödik percben kérjük 1000 bűnös megtérésének kegyelmét.
forrás: We are warned – The prophecies of Marie-Julie Jahenny – 396. oldal
IMÁDSÁGOK Szentáldozás előtt és után
SZENTMISE ELŐTT – AQUINÓI SZENT TAMÁS IMÁJA
Örök, mindenható Isten! Közeledem egyszülött Fiad, Jézus Krisztusnak szentségéhez, közeledem, mint beteg az élet orvosához, tisztátalan az irgalom forrásához, vak az örök dicsőség fényéhez, szegény és ügyefogyott az ég és föld Urához, végtelen irgalmadért könyörgök, kegyeskedj meggyógyítani, mosd le utálatosságom, világosítsd meg vakságom, gazdagítsd szegénységem, fedezd mezítelenségem, hogy az angyalok kenyerét, királyok királyát, uralkodók urát oly tisztelettel és alázattal, annyi töredelemmel és áhítattal, oly hittel, javulási feltétellel és szándékkal vegyem magamhoz, mint lelkem üdvének hasznos. Engedd, Uram, hogy ne csak látszatra vegyem magamhoz Krisztus szent testét és vérét, hanem úgy, hogy e szentség erejét és hatását is érezzem. Ó, jóságos Isten! Add, hogy egyszülött Fiadnak, Jézus Krisztusnak testét, melyet a Szűz Máriától vett magára, úgy vegyem magamhoz, hogy ez által misztikus testének élő tagja legyek. Ó, szerelmes Atyám, engedd, hogy a kenyér színe alatt rejlő kedves Fiadat, kit most magamhoz veszek, egykor színről-színre láthassam és az örökkévalóságban vele lehessek. Amen.
Szentáldozás előtti ima
AZ ÚR ÍGÉRETEI SZENT SEBEI ÉS VÉRE TISZTELŐINEK
„Aki szentáldozása előtt szívbéli bánattal felajánlja Sebeimet és Drága Véremet engesztelésül bűneiért, a tudatalattiakért is, biztos lehet, hogy nem méltatlanul áldozik, s boldog feltámadás vár rá.” Például így:
Mindenható Örök Atya! Íme, egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus asztalához járulok, hogy értünk feláldozott Testét és kiontott Vérét szentségi módon magamhoz véve Vele, az Ő legszentebb áldozatával egyesüljek és elnyerjem az örök életet. E Szent alkalommal felajánlom Neked az Ő bűneinkért való önfeláldozását, kínszenvedését a Kereszten, Szent Sebeit, átszúrt Szívét, Drágalátos Vérét életem minden bűnéért, azokért is, melyeket felismerni nem vagyok képes. Ó, Atyám! Légy hozzám irgalmas! Ámen.
Szentáldozás utáni ima – Szent Bonaventura imája
A szentáldozás utáni hálaadás egyik legszebb imája Szent Bonaventúra következő imája, amelyet az Egyház a Római Misekönyvben ajánl:
Sebesítsd meg, ó édes Jézusom, lelkemet és szívemet gyönyörűséges és üdvözítő szerelmed nyilával, igaz, szeplőtelen és apostoli szeretettel, hogy elaléljon és elolvadjon lelkem szerelmedtől és az utánad való epedéstől; téged óhajtson, tornácaid után epedjen, kívánjon elválni és veled lenni. Add, hogy lelkem csak téged éhezzen, az Angyalok Kenyerét, az istenes lelkek táplálékát, a mi mindennapi, természetfölötti, kenyerünket, amely minden gyönyörűséget és édességet magában foglal; téged, Uram, kire kívánva néznek az angyalok, éhezzen és veled táplálkozzék a szívem, és édességed ízével teljék meg a lelkem; téged szomjúhozzon, az élet kútfejét, a bölcsesség, tudomány és örökkévaló fény forrását, minden gyönyörűség bőven folyó árvizét, Isten háza bőségét. Téged kívánjon a lelkem, hozzád sóhajtson; téged keressen és meg is találjon; hozzád igyekezzék és elérjen; rólad elmélkedjék, rólad beszéljen; érted, a te neved dicséretére és dicsőségére cselekedjék mindent; alázatossággal és okossággal, szeretettel és örömmel, könnyűséggel és buzgósággal, és mindvégig való állhatatossággal. Csak te légy egyedül reményem, minden bátorságom, gazdagságom és gyönyörűségem, vigadozásom és örömöm, pihenésem és nyugalmam, békém, kellemetességem, illatom, édességem, táplálékom, üdülésem, menedékem, segítségem, bölcsességem, osztályrészem, birtokom, kincsem, akiben mindvégig állhatatos, erős, megingathatatlan gyökeret verve maradjon meg a szívem és lelkem. Ámen.*
forrás: A katolikus szentmise – Athanasius Schneider püspök és Aurelio Porfiri beszélgetése
* Missále, kétnyelvű, latin-magyar misekönyv, a római rítus hagyományos formája szerint, a Kiinda Pál-féle misszále 1932-es változatának hasonmás kiadása, Ős-Kép Kiadó, Budapest 2021,1262-1263.
Szentmise után – Aquinói Szent Tamás imádsága
Hálát adok neked, szentséges Uram, mindenható Atyám, örök Isten, hogy engem, méltatlan bűnös szolgádat, nem saját érdemeim szerint, hanem egyedül csak irgalmad jóvoltából, eltölteni kegyeskedtél Fiadnak, a mi Urunknak, Krisztus Jézusnak drága testével és vérével. Esedezem azért, hogy e szent áldozás ne legyen vétkem a büntetésre, hanem üdvös közbenjárás a bocsánatra. Szolgáljon ez nekem a hit fegyverzetéül, és a jó akarat pajzsául. Legyen vétkeimnek megsemmisítése, a rossz kívánságoknak és bujaságnak kiirtása, a szeretetnek és béketűrésnek, az alázatosságnak és engedelmességnek, és minden erénynek öregbítése; mind a látható, mind pedig a láthatatlan ellenségek incselkedései ellen erős védelem; mind testi, mind lelki indulataimnak tökéletes lecsendesítése; hozzád, egy és igaz Istenhez erős ragaszkodás, és kimúlásom boldog befejezése. És kérlek, hogy engem, bűnöst, azon kimondhatatlan vendégségbe vezetni méltóztassál, hol te, a te Fiaddal és a Szentlélekkel szenteidnek igazi fénye, teljes kielégülése, örök vígsága, legnagyobb gyönyörűsége és tökéletes boldogsága vagy. Amen.