Szentírási utalások a pokolra

2020. jún | pokol

Jud 16,17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak!
A mindenható Isten bosszút áll rajtuk,
az ítélet napján meglátogatja őket,
tüzet és férget ad testükbe,
hogy égjenek és kínlódjanak örökké.« (KNV)

Jób 10,22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.

Zsolt 9,17-18 Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg. Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!

Zsolt 111,10 A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik. (112,10)

Péld 7,24-27 Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira! Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre! Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt. Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.

Péld 9,17-18 Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek! És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.

Péld 15,24 Az értelmes ember útja fölfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje.

Péld 23,14 Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét.

Préd 11,3 Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől.

Bölcs 5,7-9 A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel. Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal? Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;

Iz 5,14-15 Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak. Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket.

Iz 5,20-24 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.
Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat.
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.
Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.
Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.

Iz 14,5-21 Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét, amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket. Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: „Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.” Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: „Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: „Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat? Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?” A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát. Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után. Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét.

Iz 30,33  Az Úr lehelete, mint egy kénköves folyam, fogja majd meggyújtani.

Iz 48,22 De nincs békéjük az istenteleneknek – mondja az Úr.

Iz 66,24 És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.

Jer 20,11 De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük.

Mt 5,22 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére. (KNV)

Mt 7,19 Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

Mt 8,11-12 Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Mt 10,28 Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! (SZIT)

Mt 13,41-43 Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg! (SZIT)

Mt 13,49-50 Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. (SZIT)

Mt 22,12-14 Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (SZIT)

Mt 23,32-33 Töltsétek csak be atyáitok mértékét! Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? (SZIT)

Mt 25,41 Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. (SZIT)

Mt 25,46 Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.

Mk 9,43-48 Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre. Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.

Lk 16,20-31 Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”

Jn 8,51 Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.

1Tessz 7-10 Nektek, üldözötteknek pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától, azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben.

1Tim 6,9 Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.

2Pét 2,4 Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre,

Júd 1,7 Ugyanígy Szodoma és Gomorra is, és a szomszédos városok, amelyek hasonlóképpen paráznák voltak, és más test után jártak, szenvedik az örök tűz büntetését, és intő példaként állnak előttünk.

Jel 14,11 Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.

Jel 19,20 De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba.

Jel 20,9-10 Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették – itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.

Jel 20,13-14 A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Jel 21,8 A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.

Schouppe Ferenc S.J.: A pokol

A pokol c. könyv A pokolról szóló könyv, Schouppe Ferenc S.J. francia jezsuita atya könyve. Az atya dogmatikus teológiát és szentírás tudományt tanított. Pdf letöltés „Van pokol és én benne vagyok! “— e szavak hangzottak annak ajkáról, aki már ott volt. (Részlet A...

Barsi Balázs atya – Megmenekülés a legnagyobb rossztól

Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik: »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem...

Katekizmus a pokolról

RÉSZLET A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSÁBÓL IV. A pokol 1033 Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: "Aki nem szeret, az a halálban...

Hogyan kerüljük el a poklot?

Már az egy nagy öröm, ha valakiben ez a kérdés felmerül (hogyan kerüljük el a poklot), mert akkor már hiszi hogy létezik ilyen hely/állapot. Sajnos az "instant happiness" világában egyszerűbb letagadni valami rosszat, mintsem valóban erőfeszítéseket tenni a lelkünk...

Szent Antonius elbeszélése egy kárhozottról

  „Szent Antonius flórenci érsek irataiban előad egy rettenetes eseményt, amely a XV. század közepe táján az egész észak Itáliát félelemmel töltötte el. Egy előkelő származású ifjú életének 17. évében szerencsétlenségére eltagadott a gyónásban egy halálos bűnt s...

Bosco Szent János látomása a pokolról

Bosco Szent János: "Leírhatatlan terror" 1868-ban Bosco Szent János azt állította, hogy volt egy álma a pokolról. Egy rövid részlet került lefordításra: [...] „Amint átléptem a küszöböt, leírhatatlan rettegést éreztem és nem mertem újabb lépést tenni. Előttem egy...

Avilai Szent Teréz látomása a pokolról

A pokol látomását így kezdi leírni: …egy napon imádság közben, anélkül hogy tudtam volna hogyan, úgy éreztem, mintha a pokolba helyeztek volna. (…) Rövid ideig tartott, de még ha sok évig élnék is, lehetetlen volna elfelejtenem. Úgy éreztem, mintha egy nagyon hosszú,...

Boldog Emmerich Anna K. látomása a pokolról

Végül láttam az Urat rendkívüli komolysággal a mélységek magjához: a pokolhoz közelíteni. A poklot egy beláthatatlanul nagy, borzalmas, fekete, ércfényű, szikla építménynek láttam, melynek bejáratát óriási, iszonytató, fekete, és reteszekkel, zárakkal ellátott kapuk...

Pokol és ördögök – Gloria Polo Ortiz tanúságtétele

Valóban van ördög és pokol Hallgassák csak, mi történt! Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházban, elképesztő rémület tört rám! Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok, akik most eljöttek, hogy magukkal vigyenek! A valóságban láttam magam...

Giuliani Szent Veronika látomása a Pokolról

“Hirtelen ott találtam magam egy sötét, mély, bűzös helyen, hallottam bikák hörgését, szamarak bőgését, oroszlánok üvöltését, kígyók sziszegését, sokféle hang borzalmas zűrzavarát, mennydörgést is, és mindez félelmet és rettegést váltott ki belőlem. Eközben...

„Ha az Oltáriszentség előtt vagy, egyik oldaladon ott áll a Szűzanya, aki súgja, hogy mit mondj az Úrnak, a másik oldaladon ott van az őrangyalod és figyelmetlenségeidet jegyzi.”

— Szent Bernadett

Címkék