A fenyítés az atyai szeretet jele (Zsid 12,4-12)
Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban,
és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól:
»Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,
és ne csüggedj el, ha büntet,
és megostorozza minden fiát,
akit magához fogad« (Péld 3,11-12G)
Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak! Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk. A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.
A szenvedés értelme Jób 36,15
Megmenti a szenvedőt szenvedése által,
és megnyitja fülét a szorongatással.
Téged is kiragad a szorongatás torkából;
tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül,
s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
A lemondás jutalma. Mk10,28
Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”
***
A te kereszted
Szalézi Szent Ferenctől :
Ha minden angyal, a világ minden lángelméje
tanulmányozta volna,
mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben,
miféle szenvedés,
kísértés vagy fájdalmas veszteség,
nem találhattak volna hozzád illőbbet,
mint azt, ami ért.
Isten örök Gondviselése
kezdettől fogva kigondolta,
hogy ezt a keresztet saját Szívéből
értékes ajándékként neked adja.
Mielőtt elküldötte volna,
mindentudó szemével megszemlélte,
isteni értelmével átgondolta,
bölcs igazságosságával megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte,
hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így most egyenesen az égből jön feléd,
mint Istennek hívása,s könyörülő szeretetének ajándéka,
hogy egészen önmagaddá légy,
és Istenben megtaláld beteljesülésedet.
***
Részlet Kempis T.: Krisztus Követése c. műből
Igazságos és mindenkor dicséretre méltó Atya: eljött az óra, hogy próbára vettessék a te szolgád. Szeretni való Atya, méltó, hogy ebben az órában valamit szenvedjen érted a te szolgád. Örökké tisztelendő Atya, ütött az óra, amelynek elérkezését öröktől fogva eltervezted, hogy egy kis időre külsőképpen elbukjék a te szolgád, de belsőleg mindig veled éljen. Valameddig semmibe vegyék, megalázzák és megfogyatkozzék az emberek előtt, szenvedés, betegség törje meg, hogy az új nap hajnalán újra föltámadjon veled, és mennyei dicsőségbe öltözzék. Szent Atya, te rendelted és akartad így, az lett, amit kiszabtál. Mert kegyelem az a te barátod számára, hogy a világban szenvedhet és zaklattatást állhat ki teérted: bárakárhányszor, bárakárki kezétől engeded, hogy az megessék. A te elhatározásod, a te gondviselésed nélkül s ok nélkül semmi sincs a földön. Jó nekem, Uram, hogy megaláztál, hadd tanuljam rendeléseidet, és elvessem magamtól szívemnek minden fölfuvalkodását és kevélységét. Hasznomra van az, hogy szégyen borítja arcomat, így inkább nálad keresek majd vigasztalást, mint az emberek között. Mert megtanultam ebből a te kifürkészhetetlen ítéletedtől való félelmet, ki az igaz embert együtt ostorozod a hamissal, de nem méltányosság és igazság nélkül. Hála neked, hogy nem könyörültél azon, ami rossz bennem, hanem keserves csapásokkal sújtottál, megsebesítve, falak közé zárva kívül és belül. Nincs, aki megvigasztaljon, mind azok között, akik az ég alatt vannak, csak te, Uram, Istenem, lelkek mennyei orvosa, aki megsebesítesz és meggyógyítasz, az alvilágba vezetsz és visszahozol. Fegyelmező kezed rajtam, és még a vessződ is okulásom. Íme, kedves Atyám, kezedben vagyok én, javító vessződ alatt meghajolok, üsd a hátamat és a nyakamat, hogy görcsös akaratom akaratodhoz hajlítsam. Tégy kezes és alázatos tanítványoddá, amint tenni szoktad, hogy mindenben kívánságod szerint járjak-keljek. Magamat s mindenemet megjavításra neked ajánlom, jobb itt dorgáltatnom, mint a másvilágon. Te mindent tudsz és számon tartasz, semmi sem marad rejtve előtted az ember lelkiismeretében. A jövendő dolgokat tudod, mielőtt megvalósulnak, nincs szükséged rá, hogy valaki tanítson vagy figyelmeztessen arra, ami a világban történik. Te tudod, mi szolgál előmenetelemre, és mekkora zaklatásra van szükségem, hogy a bűnök rozsdája letisztuljon rólam. Tégy velem a te kedves jó akaratod szerint, és ne utáld meg bűnös életemet, senki jobban és világosabban nem ismeri azt, mint egyedül te. Add meg nekem Uram, hogy tudjam, amit tudnom kell, azt szeressem, amit szeretnem kell, azt dicsérjem, ami neked leginkább tetszik, azt becsüljem, ami előtted drága, s vessem meg azt, amit a te szemed szennyesnek lát. Ne engedd, hogy a szemnek külső látása szerint ítéljek, sem hogy az avatatlan emberek fülének hallása szerint nyilatkozzam, hanem igaz ítélettel tegyek különbséget láthatók és szellemiek között, s a te tetszésedet, akaratodat keressem mindig mindenek fölött. Az emberek szimata gyakran megcsalódik, amikor ítéletet kell mondani, evilág barátai is csalódnak, amikor annyira szeretik azt, ami látható. Miben lesz attól jobb az ember, ha a másik ember nagyobbnak tartja? Csalatkozó a másik csalatkozót, hiú a hiút, vak a vakot, tökéletlen a tökéletlent csapja be, ha dicsőíti, s ha alaptalanul dicséri, igazat szólva, inkább meggyalázza. Mert azt mondja az alázatos Szent Ferenc: ki-ki annyi, és nem több amennyit a te szemedben ér.
***
1531-ben, amikor a súlyos gondokkal küzdő Juan Diegóhoz így szólt a Szűzanya: „Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Hát nem vagyok-e én a te Anyád? Nem állsz-e az én árnyékomban, a védelmemben? Nem tártam-e ki föléd eddig is védelmező palástomat?”
***
Vianney Szent János írásából
Ó, milyen édeset ízlelnek a szenvedésben azok a lelkek, akik egészen Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint az ecetes-víz, amelybe sok olajat öntenek. Az ecet mindig ecet marad, de az olaj enyhíti az erejét, szinte alig lehet érezni már. Nem messze innen, egy szomszédos plébánián élt egy kisfiú, aki teljesen ágyhoz volt kötve, annyira beteg és elesett volt. Azt kérdeztem tőle: „Kedves kicsikém, nagyon sokat szenvedsz?” Ezt válaszolta: „Nem, plébános úr, ma már semmit sem érzek a tegnapi szenvedéseimből, és holnap semmit sem fogok már érezni a mai fájdalmaimból.” „Ugye szeretnél egészséges lenni?” „Nem, mert, mielőtt beteg lettem, gonosz voltam, s újra az lehetnék. Ezért olyannak akarok maradni, amilyen most vagyok.” Ennek a kisfiúnak a szenvedése biztosan ecet volt, de az olaj felemelte őt. Ezt mi nem tudjuk megérteni, mert túlságosan földhözragadtak vagyunk. Azok a gyerekek, akikben Isten szelleme lakozik, megszégyenítenek bennünket. Ha a Jóisten keresztet küld nekünk, engedetlenek leszünk, panaszkodunk és morgunk. Olyan érzékenyek vagyunk mindazzal szemben, ami éppen csak érint bennünket, hogy legszívesebben mindig vattába csomagolva szeretnénk élni. Arsi plébános
***
Galgóczy Erzsébet: A nagy titok
A beteg arcán béke, nyugalom,
És feje felett a falon
Selyemre hímzett, különös szavak.
Középütt nagy betűkkel ez: “SZENVEDNI”,
És körötte virágok közé rejtve:
“KELL…. TUDOK… SZABAD”.
Elmondja, ha értelmét kérdezed,
A szíve mennyit lázadt, vétkezett,
Míg csak azt tudta, hogy szenvedni ,,kell”.
Elébe állt az elkerülhetetlen,
És látta, hogy nem menekülhet el,
Nem használ könny és keserű miért,
Hogyha “szenvedni kell, szenvedni kell”.
Azután lassan elcsendesedett,
S megtanulta, hogy szenvedni lehet
Békén a keresztfára feltekintve,
Nem úgy , mint eleinte.
Hisz a tövisek áldást rejtegetnek,
Halálba hullt mag gyümölcsöt terem.
S mint akit szent szó erősített meg,
Vallotta már merészen,mosolyogva:
Tudok, tudok szenvedni Mesterem!
Ma már többet tud:”Szenvedni szabad”.
Ma már énekel a kereszt alatt.
Mert földi vak szemek ha nem is látják,
Az övé látja: szenvedni kiváltság
Krisztussal, Krisztusért! És ma már tudja,
Hogy a tövises út a Krisztus útja.
Nem is kíván mást,csak menni,amerre
Mestere lábnyomai látszanak
Szívében zeng a diadalmas ének,
Hogy szenvedni szabad, szabad!
Nincs gát, nincs akadály, nincs tilalom!
Ezért ragyog a különös írás,
A nagy titok fölötte a falon.
Amíg szemem csodálja csendesen,
Szívem mélyén egyért esedezem.
Hisz a tövisek senkit sem kímélnek,
Előbb,vagy utóbb tűzbe veti a Mester,
Úgy akarja hitünket edzeni.
“SZENVEDNI KELL… TUDOK… SZABAD!”
Nehéz órákban kipróbált szavak…
Oh Mesterem,
Úgy szeretném …a végén kezdeni!
Szeretlek Jézusom, szeretlek Tégedet,
Szeretni nem szűnöm jóságos Szívedet,
Soha nem múlik el egyetlen percem,
Melyben feledném, hogy szeretlek Téged.
Hajnal hasadtakor, szemem ha felnyitom,
Szám első sóhaja: Szeretlek Jézusom!
(Szolnok, 1935.ápr.28)
***
Részletek Marie de la Croix: Kézirat a purgatóriumból
Mi az élet ahhoz a naphoz képest, amelynek nem lesz alkonya a választottak számára, vagy ahhoz az éjhez képest, amelynek nem lesz hajnala a kárhozottak számára?!
1874. június Jegyezze meg: a vihar, amely feltámad, hogy megtépázza a lelket, hamar el is múlik.
Ha viszont öröme van, főleg olyan öröme, amit az ember időnként Isten szolgálatában ízlel, fogadja alázattal és hálával, és gondoljon arra, hogy a föld nem a nyugalom hazája, hanem a számkivetés, a fáradozás és mindenféle szenvedés helye. Marie de la Croix 1880/3
A testi és lelki szenvedés Jézus barátainak osztályrésze, míg a földön tartózkodnak. Minél jobban szeret Jézus egy lelket, annál inkább részesíti a fájdalmakból, amelyeket irántunk való szeretetből elviselt. Boldog az ily kiváltságos lélek! Mennyi érdemet szerezhet! Ez a legrövidebb út a mennybe. Ne féljen hát a szenvedéstől; ellenkezőleg, szeresse, hiszen közelebb viszi ahhoz, akit szeret. Nem mondtam-e már, hogy a szeretet megédesíti azt, ami – mivel nem szeret eléggé – nagyon keserűnek tűnik? Annak, hogy a lélek hamar bensőségesen egyesülhessen Jézussal, a biztos eszköze a szeretet, de a szenvedéssel párosult szeretet. Marie de la Croix 1881
***
Pio atyától:
Pio atyától: 11. állomás: Jézust a keresztre szegezik. – „A Kálvária hegyén azok a szívek laknak, akiket az égi Vőlegény kedvel. Ó, mennyire boldognak kell tartanod magadat, ha erőfeszítéseket tehetsz azért, hogy mindig ott időzzél, hűségesen és szerelmesen ott lakozzál, hogy imádhasd ezen a hegyen a megfeszített Krisztust már ebben az életben, mert így biztosíthatod teljes bizonyossággal azt, hogy a másik életben is imádhatod a megdicsőült Jézust!”
***
Életfelajánlás lelki naplóból idézve:
Jézus: Életáldozatot hozó gyermekeim! Minél több megaláztatás ér egy lelket ezen a földön, annál inkább növekedik az eljövendő élet dicsősége.
***
Szent Fausztina nővér lelki naplójából idézve:
,,Ha sokat szenvedünk, sok alkalmunk van bebizonyítani Istennek, mennyire szeretjük Őt. Ha kevesebb a szenvedés, kevesebb alkalmunk van erre. Ha pedig egyáltalán nem szenvedünk szeretetünk se nem nagy, se nem tiszta. Isten kegyelmével eljuthatunk aztán odáig, hogy a szenvedés gyönyörré változik részünkre, mert a szeretet előidézheti ezt a tiszta lelkekben.’
Egyetlen ár van, amiért megvehetjük a lelkeket – ez az ár: az én kereszthalálom szenvedéseivel egyesített szenvedés.
351 (147) Ó, Istenem, mily édes Érted szenvedni. Szenvedni a szív legtitkosabb zugában, a legrejtettebb helyen. Rejtve égni, mint észrevétlen áldozat, mely tiszta, mint a kristály, vigasz és részvét nélkül.
342 (143) A szenvedés a legnagyobb kincs a földön. – Ez tisztítja meg a lelket. A szenvedésben ismerjük meg az igaz barátot. Az igazi szeretetet a szenvedés hőmérőjével mérik. 343 Jézusom, köszönöm Neked a napi apró kereszteket, szándékaim megakadályozását, a közösségi élet terhét, szándékaim rossz 120 értelmezését, a mások által okozott megaláztatásokat, az elszenvedett rideg bánásmódot, az alaptalan vádaskodást, a gyenge egészséget és a kimerültséget, a saját akaratomról való lemondást, az énem megtagadását, az elismerés hiányát mindenben, s minden tervem megakadályozását. Köszönöm Neked, Jézus, a benső kínokat, a lélek érzéketlenségét, a félelmet és bizonytalanságot, a sötétséget és belső homályt, a kísértéseket és különféle megpróbáltatásokat, azokat a kínokat, amelyeket nehéz kifejezni, főleg azokat, melyeket senki sem ért meg, a halál óráját, benne a harc nehézségét és keserűségét.
***
Mária Natália nővér lelki naplójából idézve:
A szenvedések elviseléséről: ”Találkozzatok Velem minden pillanatban. a szenvedések óráiban is. Mondjátok Nekem: „Köszönöm, áldott légy! Legyen, ahogy akarod!” Ennél többet embertől nem kívánok. Többet ér, mintha reggeltől estig ostorozná magát valaki.” MN
Soha nem kapunk akkora szenvedést amit ne tudnánk elviselni, Jézus mindig megadja a hozzá tartozó kegyelmet ami ahhoz szükséges hogy elviseljük.
Szenvedni annyi mint diadalt aratni, Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, Míg méltók nem leszünk, hogy az ég királya Beállítson majdan szobros csarnokába. Babits Mihály
***
Az Örök Bölcsesség mondja nekünk, hogy a bolondok száma végtelen. „Ez azért van” mondja Monforti Szent Lajos, „Mivel azoknak a száma, akik nem ismerik a Kereszt értékét, végtelen, és mégis viselniük kell azt ennek dacára. Meg kellene borzonganod a boldogságtól – mondja – mivel a Kereszt, amelyet viselsz, egy olyan drága ajándék, amely felébresztené a szentek irigységét, ha azok tudnának irigykedni.” (Az Örök Bölcsesség szeretete, 97. oldal).