Mária a történelem folyamán számtalan módon bizonyította, hogy megoltalmazza azokat akik kérik Őt. Isten Anyja, a Világ Győzelmes Királynője, a Magyarok Nagyasszonya, Mennyei Pátrónánk, és kegyelem szerinti Édesanyánk pártfogásába veszi még a legnagyobb bűnösöket is. Csupán egyetlen szívből jövő óhajunkra vár, hogy közbenjárhasson értünk Szent Fiánál. Ez a cikk a lorettói litániában található cím alátámasztására, Mária, a bűnösök menedéke, került összeállításra.
XIII. Leó pápa Octobri Mense enciklikájából
Egyértelmű igazsággal megerősíthetjük, hogy Isten Máriát jelölte ki, hogy közvetítse nekünk Jézus irgalmasságát. Amiként a magasságos Atyához senki sem járulhat, csakis a Fiú által, úgy bizonyos mértékben Krisztushoz sem járulhat senki, csakis Édesanyja által. Ó, mennyi bölcsesség és irgalmasság ragyog ebben az isteni tervben, és mennyi gyermeki az emberben! Ahogyan dicsérjük Isten végtelen irgalmát és bízunk benne, akként féljük végtelen igazságosságát. Imádjuk a szeretett Szabadítót, és féljük az igazságos Bírót! Aggodalmunk oka, hogy tisztában vagyunk vétkeinkkel, és bizony szükségünk van egy olyan védőre, aki élvezi Isten minden kegyelmét és aki oly nagylelkű, hogy nem utasítja el a legnagyobb bűnöst sem. Isten Szentséges Anyja ez a személy, aki bár az emberi nem szülöttje, de isteni Fia révén, reményt és biztatást ad az isteni irgalom iránt, az elutasítottak és szenvedők számára. Maga Isten ajánlotta Őt nekünk, amikor egyszülött Fia anyjának választotta Máriát, ismerve együttérző, gyengéd anyai érzéseit. Jézus Krisztus példát mutatott nekünk az őszinte gyermekségre azzal, hogy ő maga milyen alárendeltséggel és gyermeki engedelmességgel viseltetik Édesanyja iránt. Így ajánlotta a Keresztről nekünk is anyaként, amikor János tanítványában az egész emberiség gondozását bízta Máriára.
Végül ezt bizonyítja az Istenanya elszántsága és felajánlása, hogy segíti Szent Fia hatalmas örökségét, elfogadva anyai megbízatását az emberiség felé. (forrás: https://szeretetlang.blog.hu/2020/10/14/xiii_leo_papa_octobri_mense_enciklikaja_a_szent_rozsafuzerrol_iv_resz)
Hittudósok és szentek véleménye
»Nem ‒ mondja Szent Ignác vértanú ‒, biztosan nem vész el az, aki állandóan azon fáradozik, hogy a Szűzanyának tisztelője legyen«.
Ugyanezt megerősíti Szent Bonaventura: »Ó Királynőm, tisztelőid már itt e földön is nagy békét élveznek és az örökkévalóságban, nem fogják a halált szemlélni«. (In Ps. 118.) »Még soha nem történt meg, s nem is fog megesni ‒ biztosít bennünket Blosius ‒, hogy örökre elvesszen Mária alázatos tisztelője, ki gondosan arra törekszik, hogy neki szolgáljon«. (In Can. Vit. spir. c. 18.)
»Hányan, de hányan kárhoztak volna el örökre ‒ sóhajtott jámbor Kempis Tamás ‒, hányan maradtak volna meg nyakas bűneikben életük végéig, ha közbe nem járt volna érdekükben Mária isteni Fiánál, ha rá nem bírta volna Őt arra, hogy irgalmasságot gyakoroljon irányukban!« (Ap.Pep. lect. t. 7.)
Sok hittudós és maga Szent Tamás is azon a véleményen van, hogy az Isten Anyja sokaknál, akik már meghaltak volna a halálos bűnben, kieszközölte a sújtó bírói ítélet elhalasztását és odahatott Fiánál, hogy azok bűnbánat tartása végett újból visszatérhessenek az életre.
Többek között a kilencedik században élt Floduardus (Ap. Crass. t. I. qu. 12.), azt beszéli Krónikájában, hogy egy bizonyos Adelmann nevű diakónus, akit halottnak véltek és már el akartak temetni ismét feléledt és elmondta, hogy már látta is a pokolban neki szánt helyet, Isten azonban a Boldogságos Szűz könyörgésére úgy határozott, hogy bűnbánat tartása végett ismét visszatérhessen a földre.
Nehogy azonban ez és hasonló példák bármely elbizakodott bűnöst is arra vezessenek, hogy bűneiben abban a reményben éljen tovább, hogy Mária úgyis megszabadítja őt a pokoltól, mégha halálos bűn állapotában halna is meg! Miként az is balgaság lenne, ha valaki kútba vetné magát abban a biztos reményben, hogy Mária majd kimenti onnan ‒ csupán azért ‒, mert néhány esetben ez megtörtént! (133-134. oldal)
(forrás: https://szeretetlang.blog.hu/2016/05/30/szuz_maria_dicsosege_130_resz)
Sziénai Szent Katalinnak adott kinyilatkoztatás a Mennyei Atyától
„Tudd meg, hogy azért engedtem meg az ő halálát*, hogy kiragadjam a kárhozatból, amelyben volt és életet nyerjen vérével az én Igazságom Vérében. Nem felejtettem el, mennyire tisztelte és szerette az az ember egyszülött Fiam édesanyját, Máriát. Az Ige tiszteletéért megadta az én Jóságom Máriának, hogy bárki – igaz vagy bűnös – ha kellő tisztelettel van iránta, nem lesz a pokolbéli ördög áldozata. Mária olyan, mint egy csalétek, melyet az én jóságom azért helyezett le, hogy általa megfogja az emberi teremtményt.” (Sziénai Szent Katalin Dialógus 139. fejezet 254. oldal)
*E konkrét eset Niccolo di Tuldo megtérése. Ezt a perugiai ifjút koholt vádak alapján 1377 áprilisában halálra ítélték Sziénában. Az igazságtalan ítélet hatására a börtönben tehetetlen dühében szinte őrültként káromolta Istent és gyalázta az embereket. Senki sem tudta megszelídíteni és bűnbánatra bírni. Az eset az egész várost megdöbbentette. Katalinnak csodálatos módon sikerült őt megtérítenie. (I. a 272 -273. levelet.)
Kegyelmi eszközök melyeket a Szűzanya adott híveinek
1.) Barna skapuláré
Stock Szent Simonnak 1251. július 16-án (vasárnap) Cambridge-ben Szűz Mária, és átnyújtotta a skapulárét ezekkel a szavakkal:
„Fiam, fogadd rended e skapuláréját
jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg,
az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele,
védőruha a veszedelmekben,
különleges béke
és különleges védelem biztosítéka.”
bővebben: https://mariaszazada.hu/barna-skapulare/
2.) Csodásérem
1830. november 27-én este fél hatkor a Szent Szűz látomásban megmutatja Labouré Szent Katalinnak
Csodás Érem tervét. Az Érem rövidesen megkapta az egyházi jóváhagyást és használata elterjedt az egész világon.
Az Érem eredete és hatásai azt bizonyítják, hogy ez a medál a hívő embereket Szűz Mária segítő szeretetére emlékezteti. A hívek, ha szükségét érzik, földi zarándoklásuk idején bizalommal fordulhatnak a Szűzanyához, aki az Istenhez vezető biztonságos utat mutatja meg számunkra: Jézust magát. Az evangéliumban olvasható szavai is ezt erősítik meg: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond (Jézus)!” (Jn 2.5).
bővebben: https://mariaszazada.hu/csodas-erem/
Forrás: Karl-Maria Herrer – Peter Matuska: A Csodásérem – Szent Gellért Kiadó
3.) Zöld skapuláré
A Szűzanya tíz évvel azután (1840), hogy Labouré Katalin nővérnek látomásában a Csodásérmet megmutatta, ismét megjelent egy vincés nővérnek ugyanott, az Irgalmas Nővérek kolostorában, Párisban. Bisqueyburu Jusztina volt a kiválasztott, aki rendjében, mint betegápoló nővér nagy megbecsülésnek örvendett, de nem is gyanította senki, hogy égi látomások kegyelmében részesült.
Olyan haldoklók, akik már évek óta nem jártak templomba, Istennel megbékélve haltak meg, ha az irgalmas nővérek a zöld skapulárét feltűnés nélkül a párnájuk alá tették, vagy az ágyukra erősítették. A főnöknő arról is beszámolhatott, hogy 1859-ben, mielőtt meghalt, – a skapuláré által közvetített kegyelem hatására – még a párizsi érsek gyilkosa is megtért.
bővebben: https://mariaszazada.hu/zold-skapulare/
4.) Három Ave Maria
Hackeborn-i Szent Mechtildnek, egy 13. században élt bencés apácának (†1299), adta az Istenanya azt a nagy ígéretet, melyről itt most szó lesz.
Élete vége felé félelemmel telve gondolt a szent arra a nagy pillanatra, amikor lelke elhagyja majd testét, hogy az örökkévalóságba menjen. Ezért Isten Anyjának irgalmas segítségét kérte élete utolsó órájára:
„Melletted leszek halálod óráján, vigasztalni foglak és az ördög minden hatalmát távol fogom tőled tartani. Beléd öntöm a hit és a felismerés minden fényét, hogy hitedet a tudatlanság vagy tévtan ne kísérthesse meg. Elhalálozásod óráján a közeledben leszek és lelkedet elárasztatom az isteni szeretet gyönyörével, hogy hatalmuk által minden halálfélelem és keserűség a szeretet által boldogsággá változzon.”
Történetek
Ezen beszámolókat csupán az emberi szavahihetőség támasztja alá, és semmilyen módon nem érintik az Egyház azon hatáskörét, amely az egyes események természetfölötti jellegének megítélésére, a „csoda megállapítására” vonatkozik.
Az utolsó pillanatban
Egy hajléktalan csavargó kimentett a vízből egy négyéves kisfiút. A fiú édesanyja meg akarta hálálni neki, de a férfi semmit nem fogadott el, csak egy finom ebédet. Abbéli igyekezetében, hogy fia megmentőjének mégiscsak meghálálja tettét, az anya a lehető legértékesebbet akarta nekiadni, ami a fiún volt: a Csodásérmet egyezüstláncon. Az asszony unszolására a hajléktalan végül megengedte, hogy a nyakába akassza. Megígérte, hogy mindig hordani fogja, sőt – vonakodva bár – még azt is hozzátette: naponta elmond egy Üdvözlégyet. Ígéretét megtartotta, de semmit sem változtatott gyarlósággal és bűnökkel teli életén. A férfi hosszú évek múltán halálosan megbetegedett, s külföldön került kórházba. A papot, aki meglátogatta, gúnyolódva és átkozódva utasította el. Amikor azonban kiderült, hogy a lelkész és a csavargó Németország ugyanazon vidékéről származik, mégis szóba állt vele. Ám Istenről és a szentségekről hallani sem akart. – Isteni Irgalom! … Ugyan milyen bizonyítékot tud mutatni. hogy elhiggyem, van még remény a számomra? – mondta, majd a fal felé fordulva hozzátette: – Menjen el már végre!
De a lelkész nem ment el, mert észrevette a beteg nyakán a láncot a Csodáséremmel. Megjegyezte, bizonyára még gyermekkorában az édesanyja akasztotta a nyakába. Ekkor a beteg mesélni kezdett … A pap tulajdonképpen saját gyerekkori történetét hallgatta végig! A beteg ágyához térdelt, és könnyekkel a szemében imádkozott. A hajléktalan zavarba jött. Csak nagy nehezen értette meg, hogy a kisfiú, akinek valaha megmentette az életét, most itt térdel az ágya előtt. Az Isteni Irgalom ilyen hatalmas bizonyítékát már nem hagyhatta figyelmen kívül és nem utasíthatta el. Töredelmesen meggyónt, majd Istennel megbékélve elaludt az Úrban. Mária, a bűnösök menedéke, segített a huszonnegyedik órában! EWMh, 1. füzet, 21-22. old.
Forrás: Karl-Maria Herrer – Peter Matuska: A Csodásérem – Szent Gellért Kiadó
Csavargás az Éremmel
Egy kimeritő nap után, éjszaka Albert Oh Ki Sun fiatal káplánt keresték telefonon: – Jöjjön azonnal a kórházba! Haldoklik itt egy japán nő, és katolikus papot kér. Sun atya még öntudatánál találta a haldoklót, de már alig tudott beszélni. Három betegségben szenvedett egyszerre: tüdőgyulladásban, kolerában és ópiummérgezésben. A lelkész feladta neki a betegek kenetét. Mielőtt szabadságra ment volna, meglátogatta az asszonyt.
Ekkor a beteg ránézett, és megszólította a papot: – Tisztelendő atyám! – nyögte és szívet tépő sírásba kezdett.
A pap megfogta a kezét és azt mondta: – Ha így folytatja a sírást, sohasem gyógyul meg!
– Nemsokára meg kell halnom – válaszolta a beteg. – Nagyon sok bűnt követtem el. Szüleimnek rengeteg szenvedést okoztam. Őszinte gyónást végzett, s utána testi állapota is javult egy kicsit. Aztán elmesélte az egész fájdalmas életét: A gimnázium elvégzése után elhagyta a szülői házat, és a város rosszhírű negyedében keresett munkát. Majd csavargóként nyakába vette a világot; egy ideig élt Shanghai-ban, aztán Hongkongban. Mindig és mindenütt az élvezeteket kergette. Egyre mélyebbre gázolt a bűn fertőjébe, magához édesgetett számos férfit, elcsábította és tönkretette őket. Amikor már nem volt pénze, lopásra adta a fejét. Egy fiatalokból álló bandába keveredett, még gyilkosságot is elkövetett, és bosszúból házakat gyújtott fel. Aztán külföldre menekült, élete mindenütt nyilvánosházak és börtönök falai közt zajlott. Még a nemzetközi titkosszolgálatnak is dolgozott. Hongkongban belekeveredett egy veszélyes bűnbandába. Onnét Koreába került, és itt várta a halált.
A lelkész megkérte, felejtsen el mindent, és készüljön fel a jóságos Atyához való megtérésre. Ekkor a haldokló az Éremhez nyúlt, amelyet a nyakában hordott. Elmondta, hogy édesanyjától kapta első áldozásakor. Azt is hozzátette, megbocsáthatatlan bűnnek tartja, hogy ezzel az Éremmel a nyakában kóborolt a világban és sok bűnt követett el.
A pap azonban biztatóan szólt: – Isten Anyja végig veled volt! Ahogyan az anyák soha nem hagynák el beteg gyermeküket, ő sem hagyott magadra téged, hanem őrködött feletted! S most, életed végén hazahív és hazavezet téged. E szavak után a beteg reszkető kézzel a mellére szorította az Érmet, közben szakadatlanul sírt. Éjfél körül elkezdődött a haláltusája. Arca megnyúlt és kimondhatatlan fájdalom tükröződött rajta. Ám az iszonyú gyötrődés közepette is a bűnbánat és bizalom jeleit mutatta.
Még ki tudta mondani: „Jézus, Mária, ne hagyjatok el!” – Ezek voltak az utolsó szavai. EWMh, 8. füzet, 8-10. old.
Forrás: Karl-Maria Herrer – Peter Matuska: A Csodásérem – Szent Gellért Kiadó
Hogyan mentett megy egy bűnöst a három Üdvözlégy ima
Egy belga városban, az Úr 1604. évében élt kettő fiatal, aki feladta addigi életét, kicsapongó életre adván fejüket a tanulmányaik folytatása helyett.
Az egyik éjszakát egy ördögi nő házában töltötték el. Viszont kettejük közül az egyikük, Richard, csak rövid ideig tartózkodott ott, mielőtt aznap hazatért. Miközben lefekvéshez készülődött, eszébe jutott, hogy aznap még egyetlen Üdvözlégy imát sem mondott el, pedig erre minden nap sort kerített. Nagyon fáradt volt, és valamelyest még hajlott is rá, hogy aznap ne kerítsen sort az ima elmondására. Ennek ellenére erőt vett magán, és félig aludva, meglehetősen közönyösen elmondta ezt a három imát. Ezt követően lefeküdt és álomba merült. A Szűzanya, aki mindenkihez elnéző és irgalmas, menedéket adott ennek az ifjúnak.
Az álomba merült ifjút egy ajtaján hallatszó durva kopogás ébresztette fel. Az ajtó zárva volt ugyan, de egy jelentősen deformáltnak kinéző fiatalember mégis keresztül tudott a zárt ajtón hatolni.
Az alak megállt Richárd előtt.
– Ki vagy Te? – kérdezte Richard rémülten ordítva.
– Nem tudod, hogy ki vagyok? – kérdezett vissza az alak.
– De, persze, most már tudom. – mondta Richard, majd folytatta – „De hogy változtál ennyire meg, hogy az Ördög minden jellegzetességét magadra öltötted?”
– Jaj! Boldogtalan teremtmény vagyok, – monda az a barátjának és így folytatta – „elkárhoztam! Amikor kiléptem a bűnnek házából jött az ördög és elragadott engem. A holtestem kint fekszik az utcán, de a lelkem már a pokolban van. Tudnod kell, hogy Rád is hasonló sors várt volna, de a Szent Szűz megkímélt Téged a három elmondott Üdvözlégy formájában kifejezett hódolat miatt. Ha nem vagy bolond, megszívleled azt a figyelmeztetést, amelyet Istennek szent anyja küldött Neked!
Ezt követően kigombolta a köpönyegét, hogy megmutassa a lángokat és kígyókat, amik gyötörték, majd eltűnt.
Ezt látva Richard könnyekben tört ki és zokogni kezdett, és térdre borulva mondott köszönetet Szűz Máriának, a megmentőjének. Azon gondolkozott, hogyan tudná megváltoztatni az életét, amikor a ferences rendi kolostor reggeli harangjai megszólaltak.
– Ez az! – mondta – Isten vezeklésre hív engem!
Azonnal elment a kolostorba, és kérte az atyákat, hogy oldozzák fel őt. Ismerve megátalkodott gonosz életvitelét, az atyák nem igazán akarták feloldozni. De keserves sírások közepette Richard elmondott mindent, ami történt. És amikor két atyát elküldtek abba a bizonyos utcába, megtalálták a megfojtott holttestet.
Ettől a naptól kezdve Richard példamutató életet élt, végül még Indiába és Japánba is eljutott, ahol hirdette Isten örömhírét. Abban a boldogságban is részesült, hogy életét adhatta Jézusért, amikor élve égették el keresztény hite miatt Nagaszaki városában, 1622. szeptember 10-én.
Szentséges Szűz Mária, bűnösök menedéke – Könyörögj érettünk!