Egy áldás, ami segít megmenteni a világot
Égi Édesanyánk az Úr Jézussal együtt folyamatosan újabb kegyelmi ajándékokat adva minél több lélek megmentésére törekszik. E kegyelmi lehetőségek közé tartozik „a Szűzanya különleges áldása” is.
A Szűzanya, Medjugorjéban 1981 óta mint a „Béke Királynője” jelenik meg (megj.: események kivizsgálás alatt). 1986. június 24-én, a jelenések 5. évfordulóján adta először a Szent Szűz ezt az áldást, mint különös kegyelmet a Krizevac hegyen lévő zarándokokra.
Megbízást is adott hozzá: „Adjátok tovább minden teremtménynek!”
Az áldás szövege:
„Megáldalak téged Szűz Mária különleges és anyai áldásával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Amen.” (de más szívből jövő szavakat is használhatunk)
Amik elmondhatók az áldásról (Marija látnok által)
- Ez az áldás segít az embereknek a megtérésben.
- Nem kell annak a jelenlétében lenned, akit megáldasz.
- Ha megkaptad ezt az áldást a Szűzanyától, akkor ezt nem veszíted el többé.
- Ez csak egyénekre adható, nem adható csoportokra, mint ahogy a papi áldás.
- Ha megkaptad a Szűzanyától az áldást és továbbadod, akkor a megáldott személy ugyanolyan fokban kapja az áldást mintha közvetlen a Szűzanyától kapta volna, és igaz ez minden további emberre, akit a megáldott áld meg.
- Bármilyen szívből jövő ima megfelelhet az áldáshoz. (pl. Megáldalak Szűzanya különleges áldásával vagy a fenti idézet)
- Áldást adhatsz hitetlennek, családtagnak, barátnak, ismeretlennek, megteheted ezt némán, az illető jelenlétében vagy a távolból.
- Az áldást minden nap továbbadhatod, akár naponta többször is. Akár ugyanarra a személyre is, hogy segítsd a megtérésben.
- A különleges áldás a Szűzanya áldása. A pap áldása Krisztus áldása. Ne gondolj magadra úgy, mintha pap lennél és olyan áldást adhatnál.
- Használd az áldást alázatos módon, add tovább akár azoknak is, akik mellett elhaladsz az utcán. A Szűzanya nagy ajándékot adott, azt szeretné, ha használnánk.
További megjegyzés: A különleges áldás egy meghívás arra, hogy megáldjunk másokat. Nem kell és nem is szabad ezzel kapcsolatosan mozgalmat, szerveződéseket létrehozni. Ennek az áldásnak inkább bizalmasnak kell lennie külön szertartás nélkül. Bármilyen szerveződés, előadás (hype) könnyen eltorzíthatná az áldás eredeti értelmét.
Hogyan lehet szert tenni az áldásra?
- Imádkozz és hozz áldozatot arra a szándékra, hogy elnyerhesd ezt a kegyelmi ajándékot. A Szűzanya el fogja intézni, hogy megkaphasd. Lehet, hogy a környezetben van valaki, akitől ezt megkaphatod és átadja neked.
- Sokan zarándokolnak el Medjugorjéba azért, hogy közvetlenül a Szűzanyától kapják meg a jelenések helyén.
Két üzenet az áldással kapcsolatban
1986. június 24., kedd: különleges áldás
30-50 ezer ember gyűlik össze a Krizevac hegyén. Ez az első alkalom, hogy a Szűzanya különleges áldást ad, amellyel azok, akik kapták, másokat is megáldhatnak az ő nevében. Üzenet a jelenlévőknek: „Tábor-hegyen vagytok. Áldást, erőt és szeretetet kaptok. Vigyétek el családotokba, otthonaitokba. Mindnyájatoknak egyenként különleges áldást adok. Folytassátok az utat az örömben, az imádságban és a kiengesztelődésben.”
1987. június 24., szerda, különleges áldás
A Szent Szűz Marija Pavlovic közvetítésével azt mondja, hogy a különleges áldást át lehet adni másoknak, személytől személyig. Az a személy, aki a jelenések helyén megkapja a Szent Szűztől ezt az áldást, átadhatja valaki másnak; ez a másik személy megáldhat vele egy harmadikat, ez a harmadik pedig egy negyediket. Így mehet ez személytől személyig vég nélkül. A Gospa azt mondja, hogy annyi személyt áldunk meg, amennyit csak akarunk, de mindig csak egyszerre egyet. Evvel a különleges áldással nem áldhatunk meg egy közösséget. A hitetleneket csöndben is megáldhatjuk. Minél többször adják át ezt az áldást, annál gazdagabb – mondja Mária. A különleges áldás a megtérés és a belső gyógyulás erejét adja; a testi gyógyulásét is. Anyai kegyelem, égi édesanyánktól. „Különleges anyai áldás.”
forrás: http://www.ppek.hu/konyvek/A_Mennyorszag_hangja_1.pdf
Csendes áldás
Szonja már tíz éve depressziós. Sem családja kedvessége, sem az orvosi gondoskodás nem tudta kisegíteni a gödörből. A legrosszabbtól féltek, mert az öngyilkosság gondolata lebegett a házban, és a kémiai kényszerzubbony gondolata tényleg embertelen. A család mindent megpróbált…
Egy nap egy csoport barát érkezett Szonjához vendégségbe. Köztük volt Erik, Medjugorje zarándoka, aki nem ismerte Szonját. Megdöbbenve a szenvedés mélységétől, megadta neki a Madonna különleges anyai áldását, de nem beszélt róla senkinek. Aztán elment a csoport, úgy döntöttek, hogy kapcsolatban maradnak.
Néhány hónappal később Erik találkozott a csoport egyik tagjával, s érdeklődött Szonja állapota felől.
– Ó, nem hallottad? Képzeld, klasszul van! Sőt, nem is remélt mértékben jobban van! Tudod, mit mondott nekünk?
– Furcsa, de attól a naptól kezdve, hogy meglátogattatok, úgy éreztem, hogy életre keltem, mintha kioldódott volna valami, és kevesebb mint egy hónap alatt rendbe jöttem.
***
Erik tanúságtétele Bertrand, a párizsi ápoló esetét juttatta eszembe, aki utálta a munkáját: naponta látott fiatalokat AIDS-ben meghalni, s egyik sem kapott lelki segítséget, de ő sem tudott nekik segíteni, mert a nagy kórházakban gazdasági okokból kevés ápoló van, és alig marad idejük arra, hogy a minimális gondoskodást megadják ezeknek a betegeknek.
– Ez több, mint embertelen – mondta nekem -, ez bűn. Nincs jogunk így bánni a haldoklókkal!
így volt ez addig a napig, amikor is Bertrand felfedezi Medjugorjéban a Gospa híres különleges anyai áldását… Egy évvel később visszatért, de nem ugyanaz az ember volt, mint régen:
– Szuper! A Gospa megtalálta a megoldást. Amikor sietnem kell egy AIDS-es gondozásával, akkor megadom neki csendben ezt a különleges anyai áldást, és tudom, hogy Mária maga fogja kísérni az útján. Egyszer egy AIDS-es meg is gyógyult!
forrás: Emmanuel nővér: Medjugorje, a kilencvenes évek 47.o
Milyen áldásról van szó? (bővebben)
Milyen áldásról van szó? Hivatkoznunk kell arra, amit Marija a hegyen kapott, és a havi üzenetekre is. Emlékszem, hogy Marijával való egyik legelső beszélgetésem 1989 decemberében erre a „különleges és anyai áldásra vonatkozott”. Naiv korszakomban, amikor a horvát kultúrával és a Gospa stílusával ismerkedtem, teljesen helytelen kérdéseket tettem fel:
– Marija, mi a különbség a különféle áldások között, melyeket a Szűzanya itt ad? Egyszer „ünnepélyes áldás” (’85. VIII. 15.) máskor „anyai áldás” (’85. XII. 19-),vagy „Megáldalak titeket Isten áldásával” (’87. VII. 25.) vagy „az öröm áldása” (’88. VII. 25.) s végül ez a híres „különleges és anyai áldás”, melyet kér, hogy minden teremtmény kapjon meg. Meg tudnád magyarázni a különbséget?
A válasz, nagy csalódásomra, a következő volt:
– Nem tudom, a Gospa semmit nem mondott erről.
(A látnokokat látogatva tanulunk meg élni, ahelyett hogy kérdéseket tennénk fel
nekik…)
Ha gyümölccsel kínálnak meg, akkor megköszönöm és megeszem. Alma, banán, narancs… minden gyümölcsnek megvan a szerepe a szervezetben, s nem is értem pontosan, hogy hogyan. Táplál, ez a fontos. Isten ajándékaival hasonló a helyzet, bár más rendbéli a dolog. Megadja azt, amit jónak gondol a számomra, és én vagy elfogadom, vagy nem. Ha elfogadom, a Teremtő tudja, hogy az ajándék gyümölcsöző a számomra az ő isteni törvényei szerint. Nekem ez elég. Nyugodt vagyok, bízom benne. Az utolsó vacsorán Jézus nem azt mondta: „Értsétek és egyétek” hanem azt: „Vegyétek és egyétek”.
Medjugorjéban a Szűzanya különleges és anyai áldást ad? Hálával fogadom. Kér rá, hogy közvetítsem minden teremtménynek? Megteszem. Nem adott használati utasítást? Elvagyok nélküle, s a szívemmel közvetítek. Egy nap Marija elmondta, hogy nagyon egyszerűen továbbítja a különleges és anyai áldást, azt mondja például: „A Gospától kaptam a különleges és anyai áldást, és átadom neked.”
- Ezt a Gospa mondta neked?
- Bármilyen szívből jövő imát elmondhatsz, szabadon választhatsz.
- Kézfeltétellel mondod az áldást?
- Nem, a Gospa nem mondta.
- Átadhatod csoportnak is?
- Nem, egyszerre csak egy személynek.
Észrevettem, hogy ha a szívünk figyelmes, akkor a Boldogasszony maga mutatja meg, hogy kit kell megáldanunk. A hitetleneknek vagy azoknak az embereknek, akik minden imát elvetnek, csendben közvetíthetjük ezt az áldást. Mindenféle kegyelem hull akkor ezekre az emberekre, béke, öröm, megtérés…
A 80-as évek végén a Mária által kapott, Istentől származó adományok keltette lelkesedésben minden jól ment. De a legjobb dolgok is megecetesedhetnek, ha az ember belevegyíti bűneit, és magának tulajdonítja azt, ami isteni. Az istenit nem lehet dobozba tenni, nem eladó, nem a mi nyomorult emberi normáink szerint működik.
Főleg Amerikában adódtak eltévelyedések. Marija egy barátja terjeszteni akarta „a különleges anyai áldás apostolkodását” brosúrákkal, konferenciákkal és még telefonautomatával is. Szerencsére a Gospa szavára Marija megkérte, hogy ne tegye. Én is láttam francia radiesztétákat, akik zavart keltettek a csoportjukban, és akik megkértek: „Nővér, magától szeretnénk részesülni a különleges áldásban.” Elutasítottam, megmagyarázva, hogy ebben az ajándékban nincsen semmi mágneses áramlás még kevésbé mágia, amit egymásnak át lehetne adni.
Mindez jellemző a Sátánra, aki megpróbálja eltéríteni Isten kincseit, melyeket Mária kínál fel, hogy a maga perverz céljaira használja (az áldást csendben megadtam). Héberben a Berakhah (áldás) szó gyökere a „térd”. Letérdelünk Isten előtt, leborulunk. A Berakhot szó ajándékot, kegyelmet, békét jelent. A görög és latin kifejezések elveszítették az áldás szó ezen csodás jelentéseinek nagy részét. Az anyaméhből kilépve a gyermek anyja térdére csúszik, és ott kapja az első ajándékokat. Bene Dire… (latin) jó, de hol van a térd? Hová lett az anyai, apai gyöngédség, mely közvetíti a szívből jövő érzéseket a gyermeknek, akit simogatnak, vigasztalnak a térdükön?
Ma a helyzet nagyon törékeny. Mert egyrészt Marija határozott: a Gospa kérte, hogy közvetítsük áldását, másrészt az ellenség valóban elvetette a konkolyt Medjugorje szép mezején. Én azt hiszem, hogy a Bibliában találunk felvilágosítást: „Olvassátok a Szentírást – mondja Mária -, hogy felfedezzétek eljövetelem nektek szóló üzenetét.”
Amikor áldjuk, dicsérjük Isten nevét, akkor a világra vonjuk Isten ajándékait és kegyelmeit. Létezik először is az Isten-ember kapcsolat vertikális szintje (A Sátán horizontális síkon akar mindent tönkretenni). Istenből meríti a Gospa azokat az áldásokat és ajándékokat, melyeket nekünk ad. „Megáldalak titeket azzal az ünnepélyes áldással, melyet Isten nekem adott itt” mondta 1985. augusztus 15-én. A Bibliában az, aki mint Ábrahám, különleges áldást kapott, az maga is áldást hordozó a többiek számára: „Általad áldott lesz a föld minden népe”, „Megáldom majd, akit megáldasz”.
A teremtés óta Isten megáldja az embert, és hatalmat ad neki arra, hogy megáldja az egész teremtést, állatokat és növényeket, hogy az Istentől kapott jótéteményeket átadja nekik. (Tér 1,28)
Noé például közvetíti fiainak Isten különleges áldását, hogy a Lélekben megújult emberiséget alkossanak. (Ter 9,1)
Áron, Mózes, Dávid, Salamon, a nép pásztorai nagyon is valóságosan közvetítik Isten áldását a népnek. Ezért vannak ceremóniák, szent összejövetelek, szavak, gesztusok, liturgiák.
A názáreti Máriát is megáldotta Erzsébet és a templomban Simeon… A sabat ünneplésekor az igaz József megáldotta fiát, Jézust, olyan rítus szerint, melyet valamikor Benjámin és Manassze kaptak. (Máriát édesapja Ráhel és Lea áldása szerint áldottá meg, melyet a lányok esetében használtak.)
Mindez a Szent Család életének magától értetődő eseménye volt, s persze a zsidó népnek, majd pedig a judeo-keresztény népnek is. A családapának közvetítenie kellett az Ábrahámtól, Izsáktól és Jákobtól kapott isteni áldást generációról generációra.
Ahogyan a Biblia tanítja nekünk, az áldás is eszkatologikus kegyelem, mert az, aki áld, az a Messiás eljövetelét hívja. Márpedig Mária azért jön Medjugorjéba, hogy előkészítse gyermekeit Fiának második eljövetelére, ahogyan Keresztelő János tette azt az első eljövetelkor. Választása, június 24. (Keresztelő ünnepe), amikor először eljött, több szempontból is különleges. Ezért van szükségünk különleges és anyai áldására.
A Biblia szellemében az áldás gazdagodik, miközben közvetítik, kitágít, növel „Annak, aki ad, még adnak” mondja Jézus. Adok és kapom a százszorosát, ez az Ország dinamizmusa. Aki nem kér áldást másokra, azt kockáztatja, hogy csökkenti Isten adományát magában.
A Gospa azt kérte tőlünk, hogy éljük és közvetítsük üzeneteit, s tanúskodjunk mellette. Miért kérte ennek az áldásnak a továbbítását? Mert a tanúságtétel nem pótolja az áldást. A Gospa azt kéri a szülőktől, hogy példát mutassanak, hordozzák a békét, de azt is kéri tőlük, hogy áldják meg gyermekeiket. Ez is szükséges a gyermek lelki fejlődéséhez. Mert a tanúságtétel nem adja át a védelmet, mint ahogyan megteszi ezt az áldás. A Tanúságtétel nem közvetíti Istennek Ábrahámmal, Mózessel a Sinai helyen kötött szövetségét.
A tanúságtétel jó befolyást gyakorol, fénypont. Az áldás láthatatlanul működik: Mária például Istenből meríti, hogy nekünk adhassa, és ez észrevétlenül, de közvetlenül változtatja meg lelkünket.
A Béke Királynője minden eljövetele alkalmával megáldja a látnokokat, s mindazokat, akik összejöttek imádkozni. És a „nem látnokok” dózisa nem kisebb. Nem vagyok diplomás mariológus, és így néha egészen egyszerű eszközökkel kell feltalálnom magam; ekkor azt mondom: „Eljön, látja lelkem rút szegénységét, szeret engem, megvan benne Isten minden szép kincse, ő a mamám, több módon áld meg… mit fog tenni? Hiszem, hogy megadja ma a legjobb áldást számomra tiszta szeretetből! És egészen elfogadom azt, nem teszek fel kérdéseket, mert tudom, hogy az erőszakosak ragadják el az Országot”.
Egy sátánista a hegyen
Marija Pavlovic barátnőjének tanúságtétele:
„Azon a bizonyos augusztus 15-én 1988-ban én is ott voltam a jelenés alatt a Krizsevác-hegyen. Valamennyien éreztük az átható öröm rendkívüli kegyelmét. Az elsők között jöttem le a hegyről, ahol német zarándokokkal találkoztam, akik az üzenet szövegét kérték, mivel még nem volt német nyelvre lefordítva. Mialatt az üzenetet szavanként megismételtem számukra, észrevettem egy harminc év körüli fiatalembert, akinek arcán félelmetes gyűlölet ült, mialatt pokoli tekintetét rám szegezte. Nagyon megijedtem. Hogyan lehet ilyen rettenetes állapotban éppen most, amikor ilyen szép ajándékot kaptunk a Gospától? – kérdeztem magamban.
Ez az ember nem úgy nézett ki, mint a többiek, akik örömmel jöttek le a hegyről. Egyenesen felém tartott, és úgy tűnt, mintha legszívesebben megölne. Nagy részvétet éreztem e sötét tekintetű szegény testvér iránt. Ezért erősen a szemébe néztem, és csendben, teljes szívemből átadtam neki Szűz Mária különleges anyai áldását. Azután a Gospához könyörögtem, hogy váltsa be ígéretét, és a mennyei Atya őrizze ezután őt. Másnap este, amikor kilenc óra után kiléptem a templomból, megszólított egy ember. Ő volt az! Akit előző nap megismertem. De már nem volt ugyanaz. Tekintetében a pokoli lángok helyett kimondhatatlan béke tükröződött.
„Megismer?” – kérdezte. – Mondja, mit tett velem tegnap este? De még mielőtt válaszolni tudtam volna, belekezdett történetébe: Német állampolgár vagyok, harminc éves és orvos. Három évvel ezelőtt jöttem először Medjugorjébe. Akkoriban részt vettem sátánista összejöveteleken, de nyolc napos itt tartózkodásom alatt megszabadultam, és megtértem, hála egy pap segítségének. Még három hónapot szerettem volna itt tölteni, hogy megerősödjek megtérésemben, és elmélyüljek hitemben. De sajnos túl büszke voltam. Németországba visszatérve elhatároztam, hogy meglátogatom volt barátaimat, beszélek nekik Istenről, Medjugorjéról, a Mária jelenésekről, és megpróbálom megtéríteni őket. Egy hónap leforgása alatt azonban rosszabbá váltam valamennyinél, úgyhogy megválasztottak főnöknek.
Most, hogy meghallottam, milyen nagy ünnepre készülnek Medjugorjében Szűz Mária mennybe felvételének napján, elhatároztam, hogy újra eljövök, de most a Sátán megbízottjaként. Azért másztam meg a Krizsevácot, hogy ott zavart keltsek. Amikor megláttam önt, amint éppen a Szűzanya üzenetét adja tovább, nyomban olyan gyűlölet kelt bennem, hogy meg akartam önt ölni. Csakhogy akkor ön felém fordította tekintetét, és én megtorpantam. Éreztem, hogy valami történt velem. Elmentem ön mellett, de már semmit sem tudtam tenni. Egész éjjel ébren voltam. Bár még a Sátánhoz tartoztam, lelkemből váratlanul és szakadatlanul egy imádság tört fel:
„Ó, én Mennyei Atyám, tudom, hogy itt vagy, ne hagyj el engem többé!”
Ennek az imádságnak nem lehetett ellenállni, egész éjjel ezt imádkoztam. Már korán felkeltem, és kerestem magamnak egy papot. Pavic atyánál gyóntam meg, és ő végül elimádkozott felettem egy ördögűző imát.
– „De mondja meg nekem, kérem, mit tett velem tegnap?”
Marija barátnője így válaszolt:
„Az ön története váratlan bizonyítéka annak, amit a Gospa az utóbbi időkben nekünk tanított. Tegnap este különleges anyai áldását adta ránk, és kérte, hogy adjuk tovább minden embernek. De előbb még pontosan elmagyarázta, hogy milyen rendkívüli kegyelmet közöl ez az áldás. Nagy szomorúságot éreztem, amikor önt a hegyről lejőve megláttam, és nem értettem, miképpen lehet valakiben ekkora gyűlölet azon az örömünnepen. Azonnal tettekre váltottam a Szűzanya kérését, átadtam önnek az ő különleges anyai áldását, és a mennyei Atyához könyörögtem, hogy maradjon ön mellett.
Csupán ennyit tettem. A többit a Szűzanya intézte el, mert ő megtartja ígéretét. A Mennyei Atya most már ön mellett marad, és nem hagyja el önt többé. Hát így történt. A Gospa áldása lefegyverezte önben a Sátánt, és az Atya kinyilváníthatta ön iránt szeretetét. Micsoda bizonyság!”
forrás: Emmanuel nővér feljegyzéseiből a „Schweizerisches Kath. Sonntagsblatt” cikke alapján
megtalálható még: Emmanuel nővér: Medjugorje, a kilencvenes évek 69.o
HOGY MERSZ MEGÁLDANI ENGEM?
Nem sokkal a templomi jelenet után Keren barátnőm elmesélte, mi történt vele Rómában, amikor a Termini-Vittorio Emanuele metróvonal peronján várakozott.
„1991-ben egy este éjfél felé járt, amikor az utolsó metrót vártam. A peron tele volt a moziból, kocsmából, étteremből, diszkóból kiözönlő emberekkel a város egyik legrosszabb hírű kerületében. A szerelvény érkezéséig még 10 perc volt. Szokásomhoz híven nekiálltam egyenként megáldani az embereket, akik a peronon álltak. A peron elején álltam, és egyszer csak megláttam valakit a túlsó végén. Egy szemlátomást nyomorban élő, züllött nő volt az. Minden bizonnyal alkoholista, elmebeteg, vagy mindkettő. Torz arcának kifejezése szörnyű volt. Imádkozni kezdtem érte, és arra kértem Istent, áldja meg őt különösen is. A szívemben azt mondtam: „Uram, gyere hozzá Anyánk Különleges Áldásával!”
Alighogy megfogalmaztam magamban ezt az imát, a nő ordítani kezdett a peron túlsó végéről:
– Hogy mersz megáldani engem?!
Hirtelen megindult, rohanni kezdett végig a peronon, és ujjával rám mutatva fenyegetőzött:
– Hagyd abba! Ne áldj meg! Ne áldj meg!
Olyan volt, mint egy megvadult oroszlán, amelyik éppen prédára támad, hogy felfalja. Én azonban nyugodtan folytattam az áldást, ugyanazokkal a szavakkal. A körülöttem álló emberek kérdezgetni kezdték:
– Ismeri ezt a nőt? Miért akarja magát megtámadni?
– Hagyják csak, meglátják, nem lesz semmi baj!
A peron hosszú volt, de a nő gyorsan haladt előre, annak ellenére, hogy az emberek igyekeztek feltartóztatni. A mi peronunkon, és a szemköztin is mindenki őt nézte, várva, hogy mi fog történni. Egyesek halálra rémültek.
Egészen közel volt már hozzám, habzott a szája, káromkodott, ordított… meg akart fogni… Nem tudom, mi maradt volna belőlem, ha a Gospa nem vigyáz rám!
Legalább tíz férfi sietett a segítségemre, de éppen csak meg tudták állítani a nőt, mert emberi erőt meghaladóan tört előre.
Tudtam, hogy Isten meg akarja őt érinteni kegyelmével, én pedig minden körülmény ellenére ismételgettem az áldást, minden szót szívemből ejtve ki.
Amikor az Áldás célba talált, a nő lenyugodott, háborgását mintha elvágták volna. Mintha valami nagy szabadulást élt volna át.
Amikor a metrószerelvény nagy zajjal és kattogással végre megérkezett, a nő beszállt az első vagonba, és leült, mintha mi sem történt volna. Az arca egészen megváltozott, már nem tombolt, békesség jelent meg rajta.
Én is ugyanabba a vagonba szálltam, és úgy néztük egymást, mint két barát. A magam állomásánál leszálltam, ő pedig tovább ment. Soha többet nem láttam.”
Aznap este azt hiszem, a Gospa ismét nagy győzelmet aratott Különleges Anyai Áldásával. Mindenáron vissza akarta hozni anyai Szívéhez ezt a szegény, eltévedt gyermekét!
(Emmánuel Maillard nővér: „A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek” – 155. o.)