Monforti Grignon Szent Lajos felajánló imádsága
Ó, emberré lett örök Bölcsesség! Ó, szeretetre és imádásra méltó Jézus, igaz Isten és igaz ember, az örök Atya és a mindenkor szeplőtelen Szűz Mária egyszülött Fia!
Legmélyebb alázattal imádlak Téged Atyád ölében és dicsőségében, az örökkévalóságban és legméltóbb Anyádnak, a Boldogságos Szűz Máriának ölében, megtestesülésed idején. Hálát adok Neked azért, hogy önmagadat megsemmisítetted, mikor szolgai alakot vettél magadra, hogy engem a sátán kegyetlen rabszolgaságától megszabadíts.
Dicsérlek és dicsőítelek azért, hogy magadat szentséges Anyádnak, Szűz Máriának, mindenben alárendelted, hogy engem Ő általa hűséges rabszolgáddá tégy.
De jaj! amilyen hűtlen és hálátlan vagyok, nem tartottam meg a fogadalmakat és ígéreteket, melyeket Neked megkeresztelésemkor oly ünnepélyesen tettem. Nem teljesítettem kötelességeimet; nem érdemlem meg, hogy gyermekednek, vagy akár rabszolgádnak nevezz, és mivel semmi sincs bennem, ami haragodat és visszautasításodat meg nem érdemelné, azért már nem merészelek egyedül közeledni legszentebb és legmagasztosabb Fölségedhez.
Ezért szentséges Anyád közbenjárásához és irgalmához fordulok, akit Te adtál nekem közvetítőül nálad. Az Ő közvetítésével remélem Tőled elnyerni a bánatot bűneim fölött és azok bocsánatát, a bölcsesség megszerzését és megőrzését.
Azért köszöntelek Téged, ó szeplőtelen Szent Szűz, az istenség élő szentségháza, melyben az örök elrejtett Bölcsesség imádtatni akarja magát az angyaloktól és emberektől. Köszöntelek, ég és föld Királynője, akinek uralma alá van vetve minden, ami Isten alatt van.
Köszöntelek bűnösök biztos menedéke, akinek irgalmassága még senki előtt sem záródott be; hallgasd meg vágyamat a bölcsesség után és fogadd kegyesen fogadalmamat és adományaimat, melyeket semmiségemben Neked felajánlok. Én, N. N. hűtlen bűnös, megújítom, megerősítem és a Te kezedbe teszem le a mai napon keresztségi fogadalmamat.
Mindenkorra ellene mondok a sátánnak, az ő pompájának és cselekedeteinek és egészen Jézus Krisztusnak, az emberré lett –Bölcsességnek adom át magamat, hogy keresztemet utána hordjam életem minden napján. Hogy pedig hűségesebben szolgáljak Neki, mint azt eddig tettem, azért Téged, ó Mária, az egész mennyei udvar jelenlétében Anyámnak és Úrnőmnek választalak.
Mint rabszolgád, Neked adom át és Neked szentelem testemet és lelkemet, belső és külső javaimat és összes elmúlt, jelen és jövendőbeli jócselekedeteim értékét, és teljes jogot és hatalmat adok Neked fölöttem és minden fölött, ami az enyém, kivétel nélkül, hogy tetszésed szerint rendelkezzél vele Isten nagyobb dicsőségére, időben és örökkévalóságban.
Fogadd el, ó jóságos Szűz, rabszolgaságomnak e csekély kis adományát annak az alárendeltségnek tiszteletére, mellyel az örök Bölcsesség a Te Anyaságodat meg akarta tisztelni, annak a hatalomnak alázatos elismerésére, mellyel Ti ketten fölöttem, kis földi féreg és nyomorult bűnös fölött rendelkeztek és hálaadásul azokért a kegyelmi kiváltságokért, melyekkel a legfelségesebb Szentháromság Téged kitüntetett.
Erősen megfogadom, hogy ezentúl, mint igazi rabszolgád, a Te dicsőségedet keresem és minden dologban engedelmeskedni akarok Neked.
Ó, csodálatos Anya, mutass be engem kedves Fiadnak, mint örökös rabszolgát, hogy engem Általad fogadjon, amint Általad megváltott. Ó, irgalmas Anya, add meg nekem kegyesen, hogy Istentől az igazi bölcsességet megnyerjem és így azok közé soroztassam, akiket Te szeretsz és oktatsz, vezetsz és táplálsz, és megvédesz, mint gyermekeidet és rabszolgáidat.
Ó, hűséges Szűz, tégy engem mindenben oly tökéletes tanítványává, követőjévé és rabszolgájává Fiadnak, Jézus Krisztusnak, az emberré lett Bölcsességnek, hogy a Te közbenjárásod által és a Te példádat követve eljussak e földön az Ő korának, az égben pedig az Ő dicsőségének teljességéhez. Amen.
forrás: Grignon: A Tökéletes Mária-Tisztelet – Szalézi Művek
II. János Pál pápa előszava MONTFORTI SZENT GRIGON LAJOS: A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET c. könyvhöz – Pax Kiadó
„Az a Mária-tisztelet, amely e könyv olvasása nyomán alakult ki bennem, s amelyről most nem beszélhetek részletesen, azóta is elevenen él bennem. Ez az áhítat szerves része lelki életem és teológiai gondolkodásom egészének. Tudjuk, hogy a szerző egyfajta ,rabszolgaságként’ határozta meg lelkiségét. Ez a gondolat megütközést kelthet kortársainkban. A magam részéről nem látok itt semmi nehézséget. Úgy gondolom, egyfajta paradoxonról van szó, amelyhez hasonlókat gyakorta találunk az Evangéliumokban is. A ,szent rabszolgaság’ nem más, mint Isten nekünk adott legnagyobb ajándékának, szabadságunknak tökéletes beteljesítése. A szabadságnak ugyanis szeretet a mércéje: olyan szabadok vagyunk, amilyen odaadással szeretünk.”
Alaptétele ennek, hogy minél odaadóbb a lélek Szűz Máriához, a kegyelmek Istentől rendelt közvetítőjéhez, annál bensőségesebben meríthet az isteni Szív kegyelmi árjaiból, és annál közelebb jut el magához a kegyelem szerzőjéhez, Istenhez.