Világ Királynője Engesztelő Kápolna – Műszaki leírás-2

2023. jan | engesztelő kápolna

engesztelő kápolna

Natália nővér által közvetített Világ Királynője Engesztelő Kápolnának a műszaki leírása megtalálható a Prímási Levéltárban, melyet a róla szóló kötet idéz. (Szent József Kiadó – Natália nővér I. kötet 202-216. oldal)
Ezen felül egy másik forrás is említést tesz erről, amiben N. Nővér lelki atyjának (M. Gologi Lajos jezsuita páternek)  mondja tollba a kápolnával kapcsolatos látomásait. A két leírás nagyon szépen kiegészíti egymást. Ezt a leírást is közzétesszük az alábbi bejegyzésben. A szöveg szkennelt másolatát be lehet szerezni a jezsuita levéltártól a lenti jelzetre hivatkozva.

Forrás: JTMRL I. 4. b. Máriás (Gologi) Lajos Nr. 5.

Másolat az engesztelő kápolna tervéről

…A Szent Anna kápolna szentélyével szembenézve, ha állunk, attól jobbra. Mert a bal oldalon templom lesz. A Szent Anna kápolnától számított 33 lépésre levő alapkőtől az építés ne visszafele a kápolna felé húzódjón, hanem tőle el az erdő felé. Ha valami akadály volna. azt le kell rombolni.

M.N. a következőképen szemlélte a kápolnát:                                                                                

Először a kápolna helyén gyönyörű nagy tündöklő csillagot szemléltem. Ebben a csillagban Szent Mihály arkangyal volt látható fejedelmi alakban, amint a sárkányt legyőzte e diadalmas kiáltással: Ki olyan mint az Isten? És úgy látszott nekem, hogy ez a kiáltása az egész világra sugár es fény alakjában szétáradt. Azután ennek a nagy csillagnak t.i. amelyben Szent Mihály állt, a középében volt egy kis csillag s ennek közepében színes betűkkel írva volt s ezt az engesztelő Szűzanya mondta:

  • Gyermekeim, jöjjetek a megbántott Jézust engesztelni! – És valami az Is­ten győzelméről volt még, de ezt is elfelejtettem. Körülbelül ez:
  • Az Isten győzni fog ellenségein.

Majd ezek után e csillag alatt másik csillagot szemleltem és ebben bonta­kozott ki a kis engesztelő kápolna alakja. Ez a kis kápolna nagyon egyszerű volt. Belül azonban olyan tündöklő szép, hogy azt emberi kéz sohasem fogja tudni utánozni.

A kápolna hosszúkás alakban volt épitve. Körülbelül olyan hosszú mint a mienk, /18 m./, szélessége kisebb mint a mienk,/a mienk kb. 10 m. széles./ A kápolna elég magas volt. A külseje nem volt meszelt, vagy amint a kőművesek szokták, becsapkodva sárga vagy valamilyen színű cementtel, hanem, úgy volt építve, hogy a téglák látszottak, de művésziesen rakva, mégis nagyon egyszerűen.

Maga a kápolna anyaga, amelyből építve volt, valami nagyon erős tartós dolog volt, mely azután évszázadokon át állja a vihart. A kápolnának egyszerű, de nagyon csinos kis tornya volt egyetlen haranggal. A harangnak gyönyörű szép csengése volt, úgy hallatszott mintha sírna! Szóval síró hangja volt.

Amikor az engesztelő kápolnát szemléltem, Szent Mihály arkangyal alakja a csillagban a kápolna bejárata fölött volt. Itt a csillag valahogy építési mű volt, benne Szent Mihály alakja a csillagban körülötte olvasható betűkkel:

— Ki olyan mint az Isten? –                                     

Ebben az épített csillagban a középen szintén ott volt a kis csillagalak benne látszott az a felirat, amelyet föntebb jeleztem, amelynek csak az értel­mére emlékeztem vissza.

Hogy mikép lesz ez így lehetséges a kivitelben, azt én nem tudom. Majd a Szentlélek megmagyarázza, amikor csinálják. Én ennél jobban nem tudom megmagyarázni. Nincs hozza se tehetségem, se tudományom!

A kápolnában az a vége, ahol bent az oltár áll, napkelet felé nézett. S amikor a nap felkelt, sugarai behatoltak a kis csillag alakú ablakon, melyet majd meg fogok magyarázni.

A kápolnának két oldalán 3-3-ablakot szemléltem. És pedig úgy voltak épitve,hogy a falak jó magasak voltak s az ablakok színes üvegekkel voltak üvegezve, de nem összekeverve a színek, hanem, – akkor ugyan nem tudtam vagy nem jutott eszembe, hogy ezek magyar színek, -mind a három egyformán. Az egvik szín egészen piros, a másik egészen fehér,a harmadik egészen zöld volt. Ezekben a színes üvegekben a magyar szenteket szemléltem, de már elfelejtettem,hogy kik voltak, csak kettőre emlékszem. Ha az engesztelő kápolnára nézünk, akkor a jobb oldalon az első ablakon magyarországi Szent Erzsébet, a bal oldalon pedig az első ablakon Szent István király volt látható. A többiekre nem tudok visszaemlékezni, majd meg tetszenek csinálni úgy ahogy a Szentlélek súgja. Ezek a szentek a színes ablakon nem egy színnel voltak festve, hanem olyan színes ruhákban, amint szokták őket ábrázolni.  Az engesztelő kápolnán csak egy ajtó volt: elől. Az ajtó kettős volt.

Egy nagyon erős faajtó kívül és amint szemlélve beléptem a kápolnába,ez a faajtó kinyílt előttem, akkor latható volt egy másik ajtó nagyon erős vasrácsból, valami titokzatosan készített lakattal lezárva. Előttem kinyílt és bementem a kápolnába. A kápolna belül olyan gyönyörű volt! Egyszerű volt és mégis ragyogott!

Ezt sohasem tudom megmagyarázni. Bizonyár a tetszenek érteni. A kápolna mennyezete nem sima, hanem kupolás vagy boltíves alakban volt építve. Nem tudom melyik a jó kifejezés. A kápolna belseje két részből áll: egyik a szentély, másik a hajó.

-2-

A kápolna boltíve a szentélyben az oltár fölött úgy volt építve, hogy mintegy a magyar szent korona tartotta! A magyar szent korona nem a tetejével vagyis a szent kereszttel felfelé, hanem fordítva: a korona ürege, mely a fejen van, mint ha a koronát odanyomnák a boltíves mennyezet közepére. És ez a magyar szent korona is építve volt. Az építészet remeke! Csillogott, ragyogott!

Most a boltív közepétől, ahol a korona volt, a szentély négy oldalának sarkáig valami oszlop féle dolog volt építve és mégsem oszlop volt csak valami kidomborodás. Aki építi, az azt hiszem, érti. Itt négy kidomborodasnál négy mélyedés volt. Ezek nem voltak valami nagyok. Ebbe a négy mélyedésbe négy kép volt festve. Nem látszott olajfestésnek, valami más festés volt. A festett kepek, így voltak elhelyezve. Az oltár fölött, amint bementünk, szembe, XlI. Pius pápa képe egész alakban. Nem mellkép. Fölötte az ő címere volt látható. A Szentséges Atyának ki voltak tárva a karjai s mintha mondta volna: Jöjjetek a megbántott Istent engesztelni!

A másik három mélyedésben az engesztelő szenvedő Jézus kepe volt festve különbözőképen. Pl egy,amire emlékszem, a szenvedő Jézus képe volt, akihez a Szűzanya egy lelket vezetett engesztelni. A másik kettőre nem tudok visszaemlekezni. De az is valami hasonló volt. Ott két-három lélek is engesztelte a szenvedő Jé­zust. Ezek a képek oly szépen és meghatóan voltak festve, annyira szépek, és annyira fájdalmasak. hogy aki meglátta, ránézett, már akkor megbánta bűneit és en­gesztelte a jó Istent!

A kápolnában csak egy oltárt láttam az engesztelő Szűzanya szobrával. Én erről már szóltam és úgy mondtam, hogy az engesztelő Szűzanya képe,mert én az egé­szet képben szemléltem és azt hittem, hogy az úgy jó, hogy képnek mondom. De Jézus intett, hogy ne képet mondjak, hanem szobrot. Most itt a jó Isten segitsen, hogy ki tudjam magamat annyira fejezni,hogy megértsenek.

Az engesztelő Szűzanyának szobra a két síró angyallal nem az oltáron állt, hanem a falba volt építve valami kápolnaszerű mélyedésben. Ide voltak szépen be­helyezve a szobrok. Az engesztelő Szűzanya szobra elég szép nagy szobor volt, s fel volt öltöztetve ilyen természetes földi ruhákkal. Gyönyörü bársonyból, sely­mekből volt a ruhája, és a palástja. Ezt már úgy emlékszem, említettem, milyen színben. A szobor szép nagy volt,de ez a kápolnaszerü mélyedés jóval magasabb volt úgy, hogy a Szüzanya feje fölött közvetlen egy emberfejnagyságu, de csillagalaku kis ablak volt színes üvegezéssel. S mikor ezen az ablakon akár a felkelő nap vagy a világosság behatolt, valami csodálatos fényt kölcsönzött a Szűzanyának. Az ember ezt hihette volna,hogy valami természetes fénnyel pl villannyal van megvilágítva de nem! Semmi villany ^vagy hasonló nem volt odahelyezve,

Azután ez az egész kis kápolnaszerü mélyedés be volt üvegezve valami kristalytiszta átlátszó üveggel. Ez az üvegezés úgy volt készítve, illetőleg az üvegezes rámája, hogy csillagalakot mutatott. Így beüvegezve egy szép csillagot látunk és a csillag közepében volt látható az engesztelő Szüzanya a két siró angyallal. Ezt az üveget ki lehetett nyitni a középen mint egy ajtót,kétfelé. Jé­zustól tudom,hogy- ez azért volt így, hogy a szobrokat lehessen tisztogatni. Ennek a csillagnak a rámaja aranyszínűre volt festve és belőle sugarak jöttek ki mint a monstrancia sugarak. Gyönyörűek voltak, vakító fénnyel…Az oltár nem volt egész a falhoz epitve, hanem kissé távolabb. Az oltár színe krém-fehér volt. Nem tudom biztosan. fából vagy márványból volt-e, de úgy látszott mintha márvány lett volna.  Az oltárt négy hófehér oszlopocska tartotta mint az asztalt négy lába. Ez hófehér márvány volt.

Az oltár felett közvetlenül de a csillag alatt gyönyörű feszület volt. A corpus rajta majdnem embernagyságban csupa vér és iszonyú szenvedő alakban. Ezt a szenvedő Jézust jöttünk oda engesztelni. Az oltáron volt továbbá négy evangélista szobra. Álltak és nekünk akik a kápolna hajójában voltunk, szembenéztek. kezükben tartották szimbólumaikat, melyekkel ábrázolják őket. Az oltár két oldalán két kőoszlopon egy-egy angyalszobor volt. Kezükben gyertyatartót tartottak, melyeknek vége egészen leért a lábukig. A gyertyatartó úgy emlékszem, magasabb volt mint az angyalok és sok gyertya égett rajta. ilyesfélét már testi szemmel is láttam, de az nem volt ilyen gyönyörű élő valóság. – Mind az apostolok szobra, mint a gyertyatartó angyalok, elég nagyok voltak. A tabernákulum egyszerű mégis oly gyönyörű volt, hogy alig tudok róla valamit mondani. Azt tudom hogy enneki is olyan gyönyörű dupla ajtócskája volt. A belső ajtócska aranyozott rácsokból állott, de igen erős anyagból. És valami különös lakattal lezárva.Ha jól emlékezem,a külső ajtócska kétfelé nyílt es amikor nyitva volt,akkor igen szépen lehelt látni az Oltáriszentséget. Ugy tudom,hogy bizonyos ünnepi szertartások alatt nem vették ki az Oltáriszentséget, hanem ezt a külső aj­tócskát nyitották ki. Nagy ünnepek alkalmával,ha szentséges áldást tartottak, akkor kivették az Oltáriszentséget.Az a hely,ahová kitettek az Oltariszentséget, szintén négy kis aranyos oszlopon állt korona alakú kis kupolával. Szóval a tabernakulum tetején négy kis aranyos oszlop – nem tudom, miből volt de aranynak látszott, – az oszlopok köze nem volt beépítve semmivel, csak levegő volt…A négy szabad oszlopocska tetején gyönyörű szép aranykorona volt. De nem emlékezem,a pápai korona vagy a magyar Szent Korona vagy a Szüzanya ko­ronája volt-e. Csak azt tudom,ez a korona gyönyörű volt és az országnak igen értékes örök emléke!

A kápolna fala a szentélyben hófehér márványnak látszott. Úgy tudom Jézustól, hogy ezt a kápolnát két budapesti jótevő fogja majdnem egészen felépittetni, akiknek neve a szentélyben kétoldalt fönt arany betűkkel lesz írva.

A szentélyből kis ajtócska nyílott, ha az oltárra néztünk, baloldalt. ahol a pap magára öltötte az egyházi ruhákat. De a kápolnán kívül csak egy ajtó volt, azon jött be a pap is, végighaladt a kápolna hajóján, bement a szentélybe és onnan a kis sekrestyébe.

A szentélyt a hajótól kis áldóztató rács választotta el.

A kápolna hajójában a fal színe nagyon-nagyon halvány kék volt. Inkább fehérnek mint kéknek lehetne mondani, de mégsem fehér hanem kék. Szintén valami márványszerü dolog. A kápolna hajójának mennyezete szintén boltives alakban fejeződött be, szép világoskék színre volt festve. A boltív közepén a Szentháromságképe volt festve valami gyönyörűszépen. A Szentháromság fölött a Szentlélekisten olyan élő tüzes valóságnak ‘látszott s nekem úgy tűnt fel, mintha a a Szentháromság képe körül levő arany csillagok belőle repültek volna ki.-És meg is adatott tudnom, értelmi látomásban ennek az értelmét. Az arany csil­lagok azokat a szenteket jelképezték, akik itt majd megtérnek és a Szentlélek­ből kirepitve az Ő kegyelmével elhalmozva nagy szentek lesznek.

Az engesztelő kápolnában,úgy tudom, csak egy oltár volt és három gyóntató szék. A padokra vagy ilyenfélékre nem emlékszem.

Volt a kápolnában szószék is. Ha az oltárra néztünk, baloldalt vagyis a sekrestye oldalán volt. Lépcső a szószékre nem vezett fel a kápolnából, hanem valahogy úgy volt megepítve, hogy a kis sekrestyéből mentek fel. Ott ahol a pap kilépett  a falból a szószékre, nem csukható ajtó hanem függöny volt, melyet kétfelé” szét lehetett nyitni. Maga a szószék nagyon egyszerű s mégis nagyon értékes volt. Színe olyan mint az oltáré. A szószéken középen Jézus álló alakja volt látható látszott lángoló Szentséges Szive egyik kezével az Égre muta­tott, másikkal a földre és e szavak voltak körülötte olvashatók: Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem Isten igejével is.- És kissé lejebb: Aki titeket hallgat engem hallgat. A  betűk nem úgy voltak a falra festve, hanem valahogy be voltak mélyesztve a falba. És nem aranyszínűek voltak, hanem valami szürke vagy barna. A többi betűk is így voltak elkészítve a szobrok körül.

A szószéken Jézustól jobbra és balra Szent Péter és Szent Pál volt látható mellképben. Szent Péternél írva volt: ” Neked adom az Én hatalmamat, amit megkötsz a földön, meg lesz kötve az égben is. ” Szent Pálnál: ” Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szívbe nem hatolt amit Isten azoknak készített akik Őt szeretik.” – A betűk itt a szószéken nem voltak nagyok és én még más szentírási idézeteket is olvastam, de elfelejtettem őket. és pedig azért, mert sokfélét láttam.

A szószéken a pap feje fölött kis baldachin vagy mennyezet volt építve. Ez olyan színnű világoskék volt mint a kápolna hajójának mennyezete. Ezen a sszószék mennyezetén gyönyörű aranyszínű galamb volt. Itt olvasható volt Jézus szava. De mivel sokat láttam, vagyis több helyen, azért nem tudom biztosan, mi volt. Ha nem tévedek ez volt: ” Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, hanem féljetek a bűntől, amely a testtel együtt a lelket is megöli.” A kápolnában egyik helyen ezt olvastam, de már nem tudom, hogy hol: ” Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja.”

 

A kápolnában egyébként több helyen volt olvasható a szentirasi idézetekből egy-egy rész, de én azokat teljesen elfelejtettem. Ha esetleg később eszembe jutna közölni fogom. Ha pedig nem,akkor majd megsúgja a Szentlelek, hogy mit kell odaírni.

Most egyes dolgok még eszembe jutottak utólag. A kápolnán, amint dupla ajtó volt,az nem mindjárt egymás közelébe volt épitve, hanem a külső ajtó és a rács között olyan kis folyosó vagy előkarnak,vagy ilyesfélének lehet­ne nevezni. – volt. Itt volt kihelyezve a szenteltvíztartó is,

A másik, ami eszembe jutott:az a 3 ablak kétoldalt,amelyről szóltam, azok a kápolna hajójában voltak. A kápola szentélyében szintén volt ablak. Egy jobb és egy baloldalt. Ezek az ablakok teljesen úgy voltak készítve mint a hajóban levő három, csak az üveg szine, mellyel üvegezve voltak, szép pápai sárga szín volt.

Ezeken az ablakokon is szentek voltak. Bal oldalt a sek­restye fölötti ablakon bűnbánó Magdolna képe, alatta olvasható volt: Sok bocsáttatott meg neki,mert nagyon szeretett.” Jobb oldali ablakon a tékozló fiú képe volt festve Jézussal, alatta ez volt olvasható:”Atyám, vétkeztem az Ég ellen és Te ellened!”

A kápolnába belépve a külső ajtón,a rácsajtó fölött Jézus szavai voltak olvashatók – nagyon sajnálom,hogy homályosan emlékszem ra,de ha jól tudom, ez volt: Jöjjetek ide kik bűnben vagytok és meg fogtok térni!” Ezek magának Jézusnak szavai voltak.

Másra most nem emlékszem. Ha valami később eszembe jut,azt közölni fo­gom.

A hajó 3-3- ablaka a magyar szenteket ábrázolja:

Jobbról:

  1. Piros alapon de szines ábrázolással Szent Erzsébet
  2. Fehér alapon árpádházi Szent Margit
  3. Zöld alapon szintén egy magyar női szent.

      Balról ja szentély felől számítva:

      1. Piros alapon Szent István király
      2. Fehér alapon Szent László király
      3. Zöld alapon Szent Imre herceg.

      Az engesztelő Szűzanya szobra: Ruhája hófehér,piros királynői palástja egészen be van födve fekete fátyollal. Fejére a fátyolt tövisekből font koszorú erősíti. tehát a fekete fátyol a Szűzanya fejéről olyan hosszan omlik le, hogy ruháját befödi, földig ér… Lábai mezitelenek, tövisek között áll, a tövisek körülfonják lábait. De itt is a kígyó fején áll, azt tiporja…

      Kezeit összekulcsolja kicsit oldalt tartja, szeméből mérhetetlen gyászoló fájdalom sugárzik, egész arcvonását fájdalom hatja át,  szeme könnybeborult, arca könnyel áztatott… Mellette két angyal áll sötét ruhában, kezüket mellükön keresztben tartják, szemüket lesütik mély együttérző fájdalommal…

      A szobor kidolgozása egészen a spanyol szobrokra emlékeztet. Egészen élethű vonásokkal, színezéssel.

      „Úgy kezdjen minden napot, mintha még semmit nem tett volna, de soha ne engedjen a csüggedésnek.”

      — Kézirat a Purgatóriumról

      Címkék