Világ Királynője Engesztelő Kápolna

Mindszenty József bíboros hercegprímás, eszter­gomi érsek teljes szívvel és meggyőződéssel magáé­vá tette a Szűzanya kérését, és ragaszkodott ahhoz a műleíráshoz, amit Jézus tudatott a magyar Egyház­zal választott eszközén, Natália nővéren keresztül. Mindszenty bíboros ismerte és értette a Natália nővé­ren keresztül adott égi közléseket, felismerte azok or­szág- és világmentő jelentőségét. Kiment a Kápolna Bizottság tagjaival a helyszínre is, arra a gyönyörű helyre, amit maga Jézus jelölt meg a Szent Anna ká­polna közelében, s amely helyet két jezsuita páter, Gologi Lajos és Siska István Árpád talált meg Natá­lia nővér elmondása alapján. Mindszenty bíboros dön­tött:

„Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét.”

A Szűzanya kérése ez volt 1940-ben: „Az Egyház készítsen nekem helyet, ahova kegyelmeimmel le­szállhassak, hogy a bűnösöket megtérítsem, a bűnbá­nat és az engesztelés útjára vezessem. ”

Azt, hogy ez a „hely” hol legyen, és milyen legyen, azt Jézus határozta meg. Ilyen még nem volt a világ­történelemben! A kápolna terve, a műleírás részletes kidolgozása az égből, Isten országából való, magá­nak Jézusnak a munkája’. A kolostor falai között élő Natália nővér a leírt szakszavakat nem értette, csak le­írta Jézus szavai nyomán, de értette a tervrajz elkészí­tésével Mindszenty bíboros ideje alatt megbízott Hermány Géza építészmérnök, aki azt mondta, ő nem megtervezte, hanem megrajzolta a kápolna tervrajzát annak alapján, amit Natália nővér leírt, és Siska atya eljuttatott hozzá.

Milyen másképp alakult volna a magyar történe­lem, ha Mindszenty József lett volna az esztergomi érsek már 1940-ben. Mit tudott volna tenni összefogva XII. Pius pápa és a rendkívül tisztán látó Mindszenty József! XII. Pius pápa felismerte a jezsuiták által fel­terjesztett égi revelációk valódiságát, és már 1942-ben teljesítette a rá vonatkozó égi kérést: a Szűzanyát el­ismerte Világ Királynőjének, és mint ilyennek aján­lotta fel az Anyaszentegyházat és az egész világot, nagy ünnepélyességgel, a Szent Péter Bazilikában, 1942. december 8-án. A Nagy Magyar Engesztelésből Világ Királynője nagy engesztelő mozgalom lett, miután a Szentatya megtette a felajánlást a 80 ezres tömeg előtt, és egyúttal felszólította az egész világ katolicizmusát, hogy mindenütt tegyék meg ezt a fel­ajánlást. A Szív újságban alig győzték a jezsuiták közzé tenni a sok eseményt, amely a pápai felszólítás visszhangjának gyümölcseként született meg.

Serédi bíboros azonban nem látott tisztán. Keresz­tezte Jézus terveit. Jézus meg akarta menteni Anyja országát, ezért a gonoszság terveinek ismeretében a kiválasztott, misztikus életet élő szerzetesnőn keresz­tül tudatta, milyen feltételek teljesítése mellett kerül­heti el Magyarország a II. világháborút.

A három feltétel a következő volt:

1.  A magyar Egyház ossza szét vagyonát a szegé­nyek között.
2. Épüljön fel a Világ Királynője Engesztelő Kápol­na a Normafánál.
3. A kolostorokban éjjel-nappal folyamatosan le­gyen szentségimádás.

Az első feltételt azzal az indokkal utasították el, hogy ha szétosztják a vagyonukat, miből tartsák fenn az intézményeiket? Natália nővér a kérdést Jézusnak ajánlotta. Jézus üzenete a következő volt: „Ha nem osztjátok szét a vagyonotokat, az istentelenek fogják elvenni tőletek, titeket pedig marhavagonokban visz­nek el.”

A második feltétel Serédi bíboros miatt nem teljesülhetett. Amikor tudomására jutott, hogy Natália nővér elmondása szerint Jézus megmutatta neki, mi­lyen szörnyű sors vár az Egyházra, a papokra, ha nem teszik meg azt, amivel a bajok elháríthatok, akkor tilalmakat rendelt el, mondván, túl sötétnek festik a jövőt. Natália nővért háborús izgatónak tartották. A Nagy Magyar Engesztelés két fő apostolát, Gologi és Siska atyát is erősen korlátozták munkájukban.

Az engesztelés lángját ugyan nem lehetett már elolta­ni, sokan buzgólkodtak, a kápolna építéséhez azon­ban engedély hiányában nem lehetett hozzáfogni.

Azután, Jézus négy évi türelmi ideje után, az ellen­ség 1944. március 19-én betette a lábát az országba. Ezt követően, szeptember 8-án, az óvóhelyen adta meg az engedélyt Serédi bíboros a kápolna építésé­hez, amikor ott felkereste Herczegh Mihály főhad­nagy, a Kápolnaépítő Bizottság titkára. Ekkor azon­ban már késő volt. A bombázó repülőgépek már ott keringtek a Normafánál megjelölt szent hely fölött is. Akkor már megadtak minden engedélyt állam és egy­ház részéről egyaránt, Budapest Székesfőváros oda­ajándékozta a szükséges telket, és sort kerítettek alapkő letételére és felszentelésére 1944. decem­ber 8-án. Az alapkő azonban nem a Jézus által terve­zett kápolna alapköve volt, hanem emberi ész és kéz által megtervezetté. Jézus akarata, terve, idő hiányára hivatkozva, semmibe lett véve.

Az alapkőbe pedig alapokmány is el lett helyezve, amit ünnepélyesen felolvastak előbb, ígértek min­dent, bánták a szörnyű mulasztásokat, kérték a Szűz­anyát, a Magyarok Nagyasszonyát, a Világ Királynőjét, hogy fogadja el ezt a kápolnát, de már elkéstek min­dennel. Csak a háború után, amikor Serédi bíborost az Úr egyik pillanatról a másikra magához szólította (Mindszenty atya születésnapján), majd XII. Pius pápa kinevezte Mindszenty József veszprémi püspököt esz­tergomi érsekké, akkor indult újra a kápolnaépítő mozgalom Jézus akaratát követve. Milyen dicsőséges idők következtek! Mindszenty hercegprímás és bátor, hűséges püspökei az állandó életveszély között, amit akkor a kommunista diktatúra jelentett, úgy álltak helyt, hogy annak dicsőséges fénye örökre be fogja ragyogni a magyar egyháztörténelmet. Mindszenty bíboros 1946. január 25-én főpásztori áldását adta a Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra, s a lelkes, főpásztorok, papok vezette engesztelésnek a csúcsát jelentette a Boldogasszony Évének a megter­vezése, megszervezése és végigvitele 1947. augusztus 15-e és 1948. december 8-a között. Ekkor azonban már nem csak az engesztelés tüze lángolt hazánkban addig példátlanul, hanem az ellenség gyűlölete is. Rá­kosiban és társaiban, ávósaikban akkor már egy szik­rája nem volt az erkölcsnek és a jog tiszteletben tartá­sának. Eluralkodott bennük a gonoszság, és Szent Ka­rácsony másnapján, 1948. december 26-án az ávósok egy csoportja közönséges, brutális módon benyomult Esztergomban a prímási rezidenciába. Úgy mentek az ország főpásztora ellen, mint ahogy Jézus elfogatására mentek az ellenségei a Getszemáni kertbe. Megra­gadták, elhurcolták, megkínozták, megalázták a ma­gyar egyházfőt.

Elvették szabadságát, elzárták a munkájától, amit az emberi történelem során kevesen tudtak úgy vé­gezni, mint ő. Elzárták a nyájtól, elzárták papjaitól, durván elkomolyították a főpásztor szenvedéstörténe­tét, passióját.

A magyar Egyház életében bekövetkezett az, amit az Úr Jézus előre megmutatott Natália nővér­nek, amit el lehetett volna kerülni, ha élnek az Isten által felkínált lehetőségekkel. Újra megállt a kápolnaépítés ügyének intézése.

Még mindig nem készült a „hely” a Szűzanyának. Tombolt a kommunisták dühe, gyűlölete. Még a kis Szent Anna kápolnát is lerombolták, nem csak a Regnum Marianum templomot a Damjanich utca vé­génél.

Azóta nem volt és nincs olyan egyházi vezető (prí­más-érsek), aki értené, hogy nem Jézus és a Szűzanya veszít, ha nem építjük a Világ Királynője Engesztelő Kápolnát, hanem mi. A püspöki karból az ügy iránti tiszteletét később Dr. Bánk József, Marosi Izidor, Dankó László, Cserháti József és Pataki Kornél fejezte ki.

A Szentháromság akaratából hármas koronával Világ Királynőjévé koronázott Szűzanya fölfoghatatlanul nagy hatású kegyelmeket kapott, amelyeket el­nyerhetnénk, de nem teszünk eleget a feltételeknek.

Így volt ez 1944-ben is, amikor Natália nővér a kö­vetkező látomásban részesült, ő maga így írta le (ben­ne van a Prímási Levéltár aktájában (3437/1948.):

„Amikor az Oltáriszentség előtt térdeltem, egy fel­hőben megjelent a Szűzanya, mint Királynő. Kimond­hatatlanul szomorú vonások látszottak az arcán, amellyel végignézett országunkon… A legmegrendítőbb volt e látványban az, hogy e mélységes bánatá­ban és szomorúságában szótlan maradt… és továbbment… Egyúttal látszott az is, hogy amilyen mérték­ben távolodott tőlünk, oly mértékben nyomult felénk az ellenség…

Erre megrettenve, az egész ország nevében kiáltot­tam utána:

„Anyánk! Édesanyánk! Maradj velünk, mert ha te elhagysz minket, veszve vagyunk!”

Eközben a Szűzanya visszatekintett, és mondta:

„Nem! Még nem maradhatok veletek… A helyem még nincs kész, ezért visszatérek Fiamhoz a nek­tek megígért kegyelmekkel… De ismét eljövök, ha elkészül a helyem…”

A Szűzanya az engesztelő kápolnát mondta a he­lyének, ami a kívánt időre nem készült el.”

Tele vagyunk problémákkal, tele vagyunk ellen­séggel, mégsem élünk a kegyelmekkel, amelyeket Jézus és a Szűzanya felkínált nekünk.

Abban, hogy a rendszerváltozás bekövetkezett, és vértelenül zajlott le, hogy Gorbacsov nem indított tan­kokat ellenünk, hogy az utolsó orosz csizma is csend­ben kiment az országból, hogy Románia megszaba­dult Ceausescu rémuralmától, hogy összedőlt a kom­munista diktatúra, és szétesett a Szovjetunió, abban, és még sok minden másban nagy történelmi szerepe van Natália nővérnek, de vele is úgy bántak, mint más prófétákkal a saját hazájukban. Mégis újra meg újra győzött, és győzni is fog Jézusával. A rajta keresztül el­indult engesztelő mozgalomnak sokat köszönhetünk.

Jézus tudatta Natália nővéren keresztül:

„A rend és a kápolna a főpásztor hagyatéka­ként lesz számontartva az ő szenttéavatást életkönyvében. ”

A háború is három és fél vérzivataros évvel rövidült meg, és ma is sok baj hárul el az igaz engesztelésért.

Jézus Engesztelési Műve ellen, amint azt Jézus elő­re megmondta, irtóhadjáratot indítottak. Aki nincs benne a harcban, el sem tudja képzelni, hogyan dol­goznak ellene. Jézust és a Szűzanyát, a Győzelmes Királyt és Királynőt azonban nem lehet legyőzni. Minden él, és élni fog.

A kápolna is fel fog épülni. Natália nővérrel meg­beszélve, az ő imájával támogatva alakult meg újra az Egyesület, és indult el harmadszorra a kápolnaépítő mozgalom. A kápolna Mindszenty bíboros hagyaté­kaként lesz számontartva az ő szenttéavatás! élet­könyvében. Ez Jézus akarata. Natália nővér utolsó Karácsonyán harmadszorra mondta azt is Jézus: „Amit mondtam, megmondtam, a kápolna felépül a Normafánál. ”

Előbb egy alkalommal valaki azt mondta Natália nővérnek, hogy a Kútvölgyi kápolna helyettesíti a Szűzanya által kért kápolnát. Ekkor Jézus így szólt:

„Ne búsulj! Amit mondtam, megmondtam, a ká­polna a Normafánál épül fel.”

Ez a kápolna nem akármilyen, helyettesíthető kápolna. Ez a Szűzanya Világ Királynő-i székhelye lesz, ami nem a magyaroknak, hanem a Szűzanyá­nak készül annak az országnak a földjén, amelyik az ő tulajdona. Jézus el fogja érni, hogy az általa ter­vezett kápolna ott és olyan formában épüljön fel, ahogyan azt ő eltervezte Szeplőtelen Édesanyjának a tiszteletére, kitüntetésére. Ebből a kápolnából ke­gyelmek áradata indul majd az egész világra.

Natália nővér azt mondta, elsősorban azokért kell imádkozni, akik a bajt mozgatják.

Engeszteljünk azokért, akik a kápolnaépítés ellen dolgoznak. A Szűzanyával, Magyarország és a Világ Ki­rálynőjével együtt folytatott engesztelésünkért Jézus meg fogja adni, hogy az akadályok elháruljanak. Ahol tehetik, imádkozzék a szokásos imákon túl az Úr Jézus útmutatása nyomán összeállított, a Győri Egy­házmegyei Hatóság engedélyével (255/1991.) meg­jelentetett Többlet engesztelő imaórát, amelynek ha­tását 1988. október 8-tól megtapasztalhatta az egész világ. Először még csak gépelt formában volt hozzá­férhető, később égi akaratra készült el a nyomdai for­ma, a kék füzet, püspöki jóváhagyással, „a Szűzanya személyes ajándékaként azok számára, akik az ő Szentséges Fiának útmutatása szerint kívánnak en­gesztelni”. Négy kiadásban összesen 16 ezer pél­dányban jelent meg. Vegyük elő! Imádkozzuk újra! Jézus mondta: „A kis idő megéri, hogy elhárítsátok a nagy bajt. Az engesztelés nem az én dicsősége­met, hanem a ti javatokat szolgálja.”

HOGYAN TUDJUK SEGÍTENI A KÁPOLNA ÜGYÉT? – IMÁDSÁGGAL ÉS ENGESZTELÉSSEL ELSŐSORBAN!

Aki csak teheti, imádkozza a Hozzád kiáltunk kezdetű imafohászokat, letérdelve, kitárt karral mint Mózes, teljes szívből, bizalommal! És tegyük, amit Jézus kért: „Ahol még nem vált szokássá, váljon azzá, hogy a Krisztus Lelke szentelj meg minket kezdetű imafohászokat mondják el a szentmisén közösen, hívek imájaként a szentáldozás után. Ki ne hagyjátok ezt a titokzatos imát!

Az imafohászok egyrészt engesztelésként szállnak fel a mennyei Atyához, másrészt kegyelmeket kap, tisztul általuk a világ.”

Imádkozzuk és terjesszük a Világ Királynője rózsafüzért, és énekeljük a Bárdos Lajos-Dienes Va­léria által szerzett Világ Királynője-litániát. Natália nővér elmondása szerint igen kedves a Szűzanya előtt, ha a Most segíts meg, Mária énekelt változatá­val engesztelnek.

Halljuk meg minél többen a Szűzanya hívó szavát, ami a kápolnában is ki lesz írva:

„Gyermekeim, jöjjetek velem a megbántott Istent engesztelni, aki győzni fog ellenségein!”

A Szűzanya szava szerint az ima meghallgatásának mértéke a bizalom fokától függ. Ebben a tudatban megerősödve véssük szívünkbe Jézus szavait:

„A magyar, Anyámba vetett szent bizalommal, szent büszkeséggel hangoztassa: Győzni fogunk Magyarország és a Világ Győzelmes Királynője által.”

forrás: Szent József Kiadó: A kápolna c. füzet