Előszó
Nagyon ajánlom hallgatásra és elmélkedésre a fenti latin Szent Atanáz hitvallást. Segít elmélyíteni katolikus hitünket, mely minden oldalról támadás alatt áll. Az ének hallgatása közben a lenti táblázatban található szöveget érdemes követni. – a szerk.
Szent Atanáz – az igaz hit védelmezője
Szent Atanáz (295 körül-373), Alexandria püspöke, az igaz hit rendíthetetlen védelmezője a csaknem teljes egészében ariánussá vált világban, hitvallását, melyet egyik utolsó száműzetése alatt egy temetői kriptában írt, e szavakkal adta át annak a fiatal diakónusnak, aki eljött érte, hogy terjessze:
„Fogd és vidd el testvéreinkhez. Készítsenek róla sok másolatot, és terjesszék mindenfelé a városban. Ez az én hitvallásom, mindnyájunk közös hite a niceai atyák tanítása szerint. Nos, fiam, úgy jön ez a hitvallás, mint egy üzenet a sírból. Mivel a húsvéti öröm a sírból emelkedett ki, úgy kell lennie, hogy Krisztus igazsága újra meg újra a sírokból jöjjön elő. Így van ez ma, így volt a katakombák idejében. Sírjainkból ered az élet. És ez a hitvallás, amelyet kezedben tartasz, élni fog, és életet ad akkor is, amikor már csak a neve lesz meg az ariánusoknak, akik most azt gondolják, hogy övék a földkerekség.”
forrás: https://www.katolikus-honlap.hu/1402/atanaz.htm
„Quicumque vult” – Szent Atanáz hitvallása
A legalapvetőbb katolikus imádságok közé tartozott, mára mégis szinte teljesen feledésbe merült a Szent Atanáz alexandriai püspöknek tulajdonított, de máig vitatott eredetű hitvallás, az ún. Quicumque vagy Symbolum Athanasianum/sancti Athanasii. A zsinati dokumentumok stílusában megfogalmazott szöveg a Szentháromság és a megtestesülés misztériumát tárgyalja. Az V. században valószínűleg már létezett, első közvetlen bizonyságunk róla a 633-as Toledói Zsinatról való. A teológiai kontextusnál is nagyobb jelentőséget adott neki, hogy a római zsolozsma reggeli hórájában, a prímában több mint ezer éven át minden vasár- és ünnepnap elénekelték. Éneklése a pszalmódia lezárásaképpen úgy történt, mint a többi zsoltáré, azaz antifóna alatt, zsoltártónuson. Tudunk olyan rítusról (Sarum), amelyben nemcsak különlegesen hosszú és díszes antifónája emelte ki, hanem az is, hogy a Benedictushoz és a Magnificathoz hasonlóan ünnepélyes tónuson énekelték. Az Atanáz-hitvallás annyira alapvetőnek számított, hogy a reformáció idején a protestáns felekezetek is átvették, számos hagyományos fordítása és parafrázisa készült. Az imádság sorsa akkor pecsételődött meg, amikor XXIII. János pápa 1960-as rubrikareformja során kiiktatta a vasárnapi príma szokott rendjéből, és egyedül Szentháromság vasárnapján tartotta meg (vö. Novus Codex Rubricarum 203). Két évvel később a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúciója kifejezetten megszüntette a prímát, így a Quicumque is eltűnt a liturgiából. Kevesen tudják, hogy az Éneklő Egyház római katolikus népénektár, amelynek a közelmúlt nehéz évtizedeiben a katolikus hagyomány annyi értékének nyílt vagy leplezett átmentését köszönhettük, az Atanáz-hitvallást is fönntartotta. A könyv szinte elrejtve, a tartalomjegyzékből és a mutatókból sem azonosítható helyen, az „Imádságok és elmélkedések az egyházi évre és az ünnepekre” című rész évközi szakaszának elején (1132—1135.) közli a hitvallás Pázmány Péter imakönyvéből vett fordítását. Hogy e lappangó, mégis létező szövegre fölhívjuk a figyelmet és használatát különösen a mai napon mindenkinek ajánljuk, alább közöljük ezt a magyar változatot és latin eredetijét, mindkét esetben a liturgikus megszólaltatásnak megfelelő, zsoltárszerű tagolásban.
| Aki üdvözülni akar, * | Quicúmque vult salvus esse, * |
| mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet tartsa; | ante ómnia opus est, ut téneat cathólicam fidem; |
| Melyet ha valaki épen és felbonthatatlanul nem tart, * | Quam nisi quisque íntegram inviolatámque serváverit, * |
| kétségkívül örökre elvész. | absque dúbio in ætérnum períbit. |
| Ez pedig a katolikus hit: * | Fides autem cathólica hæc est: * |
| hogy tiszteljünk egy Istent a Szent Háromságban és Szent Háromságot az egyességben; | ut unum Deum in Trinitáte et Trinitátem in Unitáte venerémur; |
| Sem a személyeket egybe nem elegyítvén, * | Neque confundéntes persónas, * |
| sem a természetet el nem választván. | neque substántiam separántes. |
| Mert más az Atyának személye, más a Fiúé, * | Alia est enim persóna Patris, ália Fílii, * |
| más a Szentléleké; | ália Spíritus Sancti; |
| De az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek egy az istensége, * | Sed Patris et Fílii et Spíritus Sancti una est divínitas, * |
| egyenlő a dicsősége, egyenlőképpen örökkévaló a felsége. | æquális glória, coætérna maiéstas. |
| Amilyen az Atya, olyan a Fiú, * | Qualis Pater, talis Fílius, * |
| olyan a Szentlélek. | talis Spíritus Sanctus. |
| Nem-teremtett az Atya, nem-teremtett a Fiú, * | Increátus Pater, increátus Fílius, * |
| nem-teremtett a Szentlélek. | increátus Spíritus Sanctus. |
| Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, * | Imménsus Pater, imménsus Fílius, * |
| mérhetetlen a Szentlélek. | imménsus Spíritus Sanctus. |
| Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, * | Ætérnus Pater, ætérnus Fílius, * |
| örökkévaló a Szentlélek; | ætérnus Spíritus Sanctus; |
| És mindazonáltal nem három örökkévaló, * | Et tamen non tres ætérni, * |
| hanem egy örökkévaló; | sed unus ætérnus; |
| Miképpen nem három nem-teremtett, sem három mérhetetlen, * | Sicut non tres increáti nec tres imménsi, * |
| hanem egy nem-teremtett és egy mérhetetlen. | sed unus increátus et unus imménsus. |
| Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, * | Simíliter omnípotens Pater, omnípotens Fílius, * |
| mindenható a Szentlélek; | omnípotens Spíritus Sanctus; |
| És mindazonáltal: nem hárman a mindenhatók, * | Et tamen non tres omnipoténtes, * |
| hanem egy a mindenható. | sed unus omnípotens. |
| Azonképpen: Isten az Atya, Isten a Fiú, * | Ita Deus Pater, Deus Fílius, * |
| Isten a Szentlélek; | Deus Spíritus Sanctus; |
| És mindazonáltal: nem hárman istenek, * | Et tamen non tres Dii, * |
| hanem egy az Isten. | sed unus est Deus. |
| Azonképpen: Úr az Atya, Úr a Fiú, * | Ita Dóminus Pater, Dóminus Fílius, * |
| Úr a Szentlélek; | Dóminus Spíritus Sanctus; |
| És mindazonáltal: nem három úr, * | Et tamen non tres Dómini, * |
| hanem egy Úr; | sed unus est Dóminus; |
| Mert miképpen a keresztényi igazság kényszerít, hogy külön mindenik személyt Istennek és Úrnak valljuk, * | Quia sicut singillátim unamquámque persónam Deum ac Dóminum confitéri Christiána veritáte compéllimur, * |
| úgy a katolikus isteni tudomány tiltja, hogy három istent vagy három urat mondjunk. | ita tres Deos aut Dóminos dícere cathólica religióne prohibémur. |
| Az Atya senkitől sem alkottatott, * | Pater a nullo est factus, * |
| sem teremtetett, sem született. | nec creátus nec génitus. |
| A Fiú csak az Atyától vagyon: * | Fílius a Patre solo est, * |
| nem alkottatott, sem teremtetett, hanem született. | non factus nec creátus, sed génitus. |
| A Szentlélek az Atyától és a Fiútól vagyon: * | Spíritus Sanctus a Patre et Fílio, * |
| nem alkottatott, sem teremtetett, sem született, hanem származott. | non factus nec creátus nec génitus, sed procédens. |
| Egy azért az Atya, és nem hárman vannak atyák, egy a Fiú, nem hárman vannak Fiúk, * | Unus ergo Pater, non tres Patres, unus Fílius, non tres Fílii, * |
| egy a Szentlélek, nem hárman vannak a lelkek; | unus Spíritus Sanctus, non tres Spíritus Sancti; |
| És ebben a Szent Háromságban semmi sincs elébb vagy utóbb, sem nagyobb és kisebb, * | Et in hac Trinitáte nihil prius aut postérius, nihil maius aut minus, * |
| hanem a három személy egyenlőképpen örökkévaló és egymáshoz képest egyenlő. | sed totæ tres persónæ coætérnæ sibi sunt et coæquáles. |
| Úgy, hogy amint előbb mondtuk: * | Ita, ut per ómnia, sicut iam supra dictum est, * |
| mindenikben az egység a háromságban, és a háromság az egységben tisztelendő legyen. | et Unitas in Trinitáte et Trínitas in Unitáte veneránda sit. |
| Aki azért üdvözülni akar, * | Qui vult ergo salvus esse, * |
| ilyen értelemben gondolkodjék a Szentháromságról; | ita de Trinitáte séntiat; |
| De szükséges az örök üdvösséghez az is, * | Sed necessárium est ad ætérnam salútem, * |
| hogy igaz hittel higgyen Urunk, Jézus Krisztus megtestesüléséről is. | ut incarnatiónem quoque Dómini nostri Iesu Christi fidéliter credat! |
| Ez azért az igaz hit: hogy higgyük és valljuk, * | Est ergo fides recta, ut credámus et confiteámur, * |
| hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istennek Fia, Isten és ember. | quia Dóminus noster Iesus Christus, Dei Fílius, Deus et homo est. |
| Isten: időnek előtte, az Atyának lényegi valójából született, * | Deus est ex substántia Patris ante sǽcula génitus, * |
| és ember: az anyának valójából időben született. | et homo est ex substántia matris in sǽculo natus. |
| Tökéletes Isten, tökéletes ember: * | Perféctus Deus, perféctus homo * |
| értelmes lélekből és emberi testből áll. | ex ánima rationáli et humána carne subsístens. |
| Egyenlő az Atyával istensége szerint, * | Æquális Patri secúndum divinitátem, * |
| kisebb az Atyánál embersége szerint; | minor Patre secúndum humanitátem; |
| Noha Isten és ember, * | Qui licet Deus sit et homo, * |
| mindazonáltal nem kettő, hanem csak egy a Krisztus. | non duo tamen, sed unus est Christus. |
| Egy pedig: nem az istenségnek testté változásával, * | Unus autem non conversióne divinitátis in carnem, * |
| hanem az emberi természetnek Istenhez való felvételével. | sed assumptióne humanitátis in Deum. |
| Egy nem a természeteknek egybeelegyítése által, * | Unus omníno non confusióne substántiæ, * |
| hanem az egy személyben való egysége által. | sed unitáte persónæ. |
| Mert miképpen az értelemmel bíró lélek és test egy ember, * | Nam sicut ánima rationális et caro unus est homo, * |
| úgy az Isten és ember: egy Krisztus. | ita Deus et homo unus est Christus; |
| Ő üdvösségünkért szenvedett, poklokra szállott, * | Qui passus est pro salúte nostra, descéndit ad ínferos, * |
| harmadnapra halottaiból feltámadott. | tértia die resurréxit a mórtuis. |
| Felment mennyekbe, ül a mindenható Atyaistennek jobbján, * | Ascéndit ad cælos, sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis, * |
| onnan leszen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat; | inde ventúrus est iudicáre vivos et mórtuos; |
| Kinek eljövetelére minden embernek fel kell kelni testükkel együtt, * | Ad cuius advéntum omnes hómines resúrgere habent cum corpóribus suis, * |
| és számot kell adni tulajdon cselekedeteikről; | et redditúri sunt de factis própriis ratiónem; |
| És akik jót cselekedtek, örök életre mennek, * | Et qui bona egérunt, ibunt in vitam ætérnam, * |
| akik pedig gonoszt, örök tűzre. | qui vero mala, in ignem ætérnum. |
| Ez a katolikus hit, * | Hæc est fides cathólica, * |
| melyet ha valaki híven és állhatatosan nem hisz, | quam nisi quisque fidéliter firmitérque credíderit, |
| üdvösségre nem juthat. | salvus esse non póterit. |
Keresztes Szent János és Avilai Teréz a Szentháromságot látják vízióban, olajtábla egy brazil katedrálisban
Keresztes Szent János látomása a Szentháromságról
Kármel két nagy szentje – Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János megtapasztalták a Szentháromságot.
Idézetek a fenti bejegyzésből:
Keresztes Szent János egy alkalommal, mialatt szentmiséhez öltözködött, kinyilatkoztatás folytán megtudta, hogy az Istenanyáról nevezett Franciska nővér a kóruson van, s nagyon szeretne hallani a három isteni Személyről. Jézus értésére adta János atyának, hogy Franciska vigasztalására, mondja el a Szentháromság miséjét. Mise után hívatta Franciskát és így szólt hozzá:
- ,,Leányom, hálásan köszönöm s egész életemre le vagyok Önnek kötelezve azért, hogy Önre való tekintettel kellett az édes Jézus parancsára, ma a Szentháromságról miséznem. Egészen rendkívüli kegyelemben volt részem. Az átváltoztatás pillanatában láttam a három isteni Személyt fényes felhőbe burkoltan.”
Ezen szavakra elragadtatásba esett, arca kipirult és olyan volt, mint egy szeráf. Az elragadtatás egy fél óráig tartott.
Avilai Szent Teréz idejében a zsolozsma reggeli órájában ünnepnapokon és vasárnapokon még énekelték a „Quicumque vult” hitvallást, majd 1960 után csak a Szentháromság vasárnapján.
- „Egy alkalommal, mialatt a „Quicumque vult” zsoltárt mondtam, megadatott megértenem, hogy miként lehet egy az Isten három személyben, és pedig olyan világosan, hogy egészen elcsodálkoztam, és nagyon megörültem. Ez a kegyelem nagy lelki hasznomra volt, amennyiben általa tisztább fogalmat alkottam magamnak az Úristen végtelen nagyságáról és lényének csodáiról; s azóta, valahányszor gondolkozom, vagy pedig beszélnek előttem a Szentháromságról, azt hiszem belátom, hogy miképpen lehetséges, ami nagyon boldoggá tesz.” (Önéletrajz, XXXIX. fejezet.)
forrás: https://tiszta-szivvel.blogspot.com/2021/05/quicumque-vult-szentharomsag.html