Mit jelent a lelki áldozás?
lelki áldozás (lat. communio spiritualis): az →áldozás egyik módja. A trienti zsinat (1545-63) szerint lelki áldozást azok végeznek, akik szeretetben tevékeny hittel vágyódnak az égi kenyérre, de fizikai körülmények megakadályozzák a tényleges áldozást (DS 881). – A lelki áldozás természete és hatásai hasonlóak a →vágykeresztséghez. Lényegi sajátossága és kegyelmi hatásának forrása az a közösség, amit a szeretet képes hozni a szentségi Jézussal. Ezért különbözik a lelki áldozás az →isteni erények fölindításától. – A tényleges áldozás →ex opere operato közvetlenül és biztosan közli a Krisztussal való találkozás kegyelmeit. A lelki áldozás →ex opere operantis, tehát a személyes felkészültségnek megfelelően közli ugyanazokat a kegyelmeket. Így megtörténhet, hogy egy rutinszerűen és figyelmetlenül végzett szentáldozásnak kevesebb gyümölcse lesz, mint egy összeszedett, buzgó, őszinte szeretetből fakadó lelki áldozásnak. – A lelki élet szempontjából nagyon fontos: a) napjában többször is lehetőség van a lelki áldozásra, akkor is, ha valaki képtelen szentáldozáshoz jutni, de akkor is, ha ténylegesen meg tudott áldozni; b) nem követ el szentségtörést az, aki tudja, hogy gyónnia kellene, de az adott helyzetben és időben nincs rá módja és lelki áldozást végez.
forrás: https://lexikon.katolikus.hu/L/lelki%20%C3%A1ldoz%C3%A1s.html
Lelki áldozás imája
Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak. Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.
Vágyakozás a szentáldozás után
A lelki áldozás Szent Tamás szerint nem más, mint forró vágy, bár magunkhoz vehetnénk az Úr Jézus Krisztust a szentségi színek alatt. A tridenti szent zsinat igen dicséri s ajánlja a lelki áldozást.
A szentéletű emberek életrajzában sokszor találkozunk a lelki áldozással, mint amelyet maga az Úr Jézus ajánlott nekik. Így Maresca Paula szentéletű apácának két drága edényt mutatott, az egyik aranyból, a másik ezüstből készült s azt mondotta neki, hogy az arany edényben a valóságos, az ezüstben a lelki áldozást őrzi. Johanna Crucifixának pedig azt mondotta, hogy valahányszor lelkileg áldozik, mindannyiszor a tényleges szent áldozás kegyelmeihez hasonló kegyelmeket nyújt neki.
Fáber Péter azt szokta mondani, hogy a lelki áldozásnál nincs jobb előkészület a tényleges szentáldozáshoz. A szentek azért nagyon gyakran végeztek szent lelkiáldozást. B. Angéla így nyilatkozott róla: „Ki nem tudnám bírni az életet, ha gyóntatom meg nem tanított volna a lelki áldozásra.” És valóban naponta százszor megáldozott lelkileg.
De miként végezzük a lelki áldozást?
Szent Ágostonnal felelek: Adj szerető szívet, és érti, amit mondok. Nem kell ehhez éhgyomor éjféltől, pap sem kell hozzá, még csak a templomba sem kell elmennünk, hanem ahányszor csak akarjuk, annyiszor tehetjük naponként. Istenem, – mondotta b. Angéla, mily szép módja ez az áldozásnak! Nem látja, nem veszi észre senki, csak egyedül rajtunk múlik s így a magányban titokzatosan táplálod lelkünket és szívünkhöz édesdeden beszélsz!
forrás: Liguori Szent Alfonz: A Krisztusi lélek II. 156. o
Sziénai Szent Katalin esete
Sziénai Szent Katalin, amikor egy alkalommal gyóntatója, Szent Rajmund miséjén segédkezett, a leghevesebb vágyat érezte, hogy egyesüljön Jézus Krisztussal; de mivel megtiltották neki a szentáldozást, nem merte fogadni. Urunkat azonban annyira meghatotta szeretetének hevessége, hogy csodát tett a javára. A szentmise azon részében, amikor a pap három részre töri a szentostyát, a legkisebb rész eltűnt az oltárról, a levegőben repült, és Szent Katalin nyelvén pihent meg. Szent Rajmundot nagyon megzavarta az eltűnés.
De Szent Katalin enyhítette aggodalmát azzal, hogy elmondta neki, amit maga a mi Urunk volt szíves közölni vele, jutalmul azért a nagy vágyáért, amit a szentáldozás iránt érzett. Hasonló szeretetet tanúsít mindenki iránt, aki valóban vágyik a Vele való egyesülésre. Amint egy lélek szenvedélyesen vágyik arra, hogy Urunkat a Szentségben részesítse, Ő eljön, hogy vágyát kielégítse, nem úgy ahogyan Szent Katalinnak tette a szentségi színek alatt, hanem a lelki áldozás útján. Ez az áhítat annyira tele van kegyelemmel és vigasztalással, hogy nagyon fontos mindenki ismerje, hogyan kell gyakorolni.
A lelki áldozás előnyei
A lelkiáldozás legfőbb előnye az, hogy oly gyakran megismételhető. A szentségi áldozásban legfeljebb naponta kétszer részesülhetsz, de lelki áldozásban annyiszor részesülhetsz, ahányszor csak akarsz.
Szent Alfonz azt tanácsolja annak, aki áhítatos életet akar élni, hogy elmélkedései alkalmával, a Szentségnél tett látogatásai alkalmával és valahányszor misét hallgat, részesüljön lelki áldozásban. De különösen törekednie kell arra, hogy ezeket a szentáldozás előestéjén megsokszorozza, mert – amint Faber atya a Jézus Társaságából megjegyzi – ezek a leghatásosabb eszközök a jó szentáldozáshoz. A szentek nagyon ragaszkodtak ehhez az áhítathoz.
forrás: http://www.catholictradition.org/Eucharist/blessed-eucharist11.htm
Lelki áldozások felajánlása a családtagokért – Szeretetláng
Az Úr Jézus által adott időbeosztás Erzsébet asszonynak a keddi napra a Szeretetláng Lelki Naplóban:
Kedd
Ez a nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelki áldozást, ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak, Ő védelmébe veszi őket. Ezen az éjjelen a virrasztó imát is értük ajánld fel!
forrás: Szeretetláng Lelki Napló I/35