Az igaz lélek, aki életét a szeretet érzületében fejezi be és a szeretetben Istenhez kötődött, szintén nem növekedhet már az erényben, mert a földi idő letelt, hanem mindig szerethet azzal a szeretettel, amely benne irántam van, s amely szeretet szerint a jutalmat is mérik. Mindig vágyódik utánam és mindig szeret; ezért vágyakozása nem üres, hanem bár éhezi, betelt és betelten is éhezik; mindazonáltal jóllakottságától távol van az undor, amint éhségétől távol van a szenvedés.
Az üdvözültek a szeretetben örvendeznek látásomnak, mivel mindegyikük a maga mértéke szerint részesedik abból a jóból, amelyet én birtokolok. A szeretetnek ugyanazzal a mértékével mérek nekik, amellyel ők mértek, amikor hozzám jöttek: megmaradtak szeretetemben és a felebarát szeretetében; egyesültek az általános és különleges szeretetben*, amely egy és ugyanazon Szeretetből ered.
Örülnek és ujjonganak, mert túl azon az egyetemes jón, amit valamennyien együtt birtokolnak, egymás javából is részesednek a szeretet érzületével. Együtt örvendenek és ujjonganak az angyalokkal és társaikkal, a szentekkel, az erények különféle foka és fajtája szerint, melyeket elsősorban a világban birtokoltak, miközben a szeretet köteléke mind egybekötözte őket.
Különlegesen is részesednek azok javaiban, akikhez különleges szeretet kötötte őket a világban, amely szeretet által gyarapítván egymást az erényben, növekedtek a kegyelemben. Egyik a másikat késztette arra, hogy kinyilvánítsa nevem dicsőségét és dicséretét önmagában és a felebarátban. Ezt az egymáshoz kapcsolódó érzületet az örök életben sem veszítették el, hanem hozzákapcsolták ahhoz az általános jóhoz, mely által jobban és bőségesebben részesülnek egymás javából is. (…) (D. 80-81) (Folyt. köv)
Mikor egy lélek megérkezik az örök életre, valamennyien részesednek az ő javából, ő pedig a többiekéből. Nem mintha edényeik növekedhetnének vagy jobban megtelhetnének, hiszen kinek-kinek edénye tele van és nem növekedhet: hanem ujjonganak, örvendenek, vigadnak és minden megújul bennük, mert megismerhették e lelket. Látják, hogy irgalmasságomból ez a lélek a kegyelem teljességével vétetett el a földről, és így ujjonganak a jó miatt, amit jóságomtól kapott. (…) Vágyaik mindig kiáltanak színem előtt az egész világ üdvösségéért. Minthogy életük a felebarát szeretetében fejeződött be, nem hagyták maguk mögött e szeretetet (…). Lássad tehát, hogy ők megmaradnak a szeretetnek ugyanazon kötelékében, melyben befejezték életüket: s e kötelék az egész örökkévalóságon át tart és megmarad.
Annyira hasonlóvá formálódnak akaratomhoz, hogy nem tudnak mást akarni, csak azt, amit Én; szabad megfontolásuk ugyanis a szeretet kötelékével oly módon köttetik meg (amikor az értelmes teremtmény eléri földi életének végét és a kegyelem állapotában hal meg), hogy többé nem vétkezhet. És akarata annyira egyesült az én akaratommal, hogyha az édesapa vagy édesanya a pokolban látná a gyermekét, vagy a gyermek látná ott az édesanyját, nem törődne vele; hanem elégedett lenne /tiszta Igazságommal/. (…) (D. 81)
Az üdvözültek vágya az, hogy lássák dicsőségem győzelmét bennetek, zarándokokban, akik úton vagytok és mindig a halál végállomása felé rohantok. Dicsőségemre vágyakozva gondoskodnak üdvösségtekről, azért mindig imádkoznak hozzám értetek. És Én ezt a vágyukat mindig beteljesítem, ha ti tudatlanok, nem rugdalóztok irgalmasságom ellen.
Arra is vágyakoznak, hogy visszakapják lelkük hozományát**, a testet; /bár/ e vágy nem gyötri őket, mert biztosan tudják, hogy vágyuk beteljesül (…).
Ne gondold, hogy a test boldogsága a föltámadáskor növeli a lélek boldogságát.
Ha így volna, ebből az következne, hogy az üdvözültek boldogsága mindaddig tökéletlen, amíg vissza nem nyerik a testet; ez pedig lehetetlen, mert a tökéletességből nem hiányzik bennük semmi. Nem a test az, ami boldogságot ad a léleknek, hanem a lélek fogja boldoggá tenni a testet: a tulajdon bőségéből fog neki adni, amikor ismét magára ölti az ítélet napján a testét, melyet a földön hagyott. Amint ugyanis a lélek halhatatlan, szilárd és állandó lett bennem, ugyanúgy válik ebben az egyesülésben a test is halhatatlanná; elveszíti az anyag nehézkességét, s finom és könnyed lesz. Tudd meg, hogy a megdicsőült test át tud menni a falon. Sem a tűz, sem a víz nem árthat neki, de nem a test, hanem a lélek ereje miatt, amely erő az enyém és kegyelemből adatott a léleknek a kimondhatatlan szeretet által, amellyel a magam képére és hasonlatosságára teremtettem őt. (D. 81-82) (Folyt. köv)
Értelmed szeme nem elegendő, hogy meglássa, füled, hogy meghallja, nyelved, hogy elbeszélje és szíved, hogy elgondolja az üdvözültek javát. Ó, mennyi örömük van az én látásomban, aki minden jó /forrása/ vagyok! Ó, mekkora lesz az örömük, mikor megdicsőül a testük! Igaz, hogy ez a jó az egyetemes ítélet napjáig még nem az övék, mégsem szenvednek hiányától, mert a lélek önmagában telve van a boldogsággal. E boldogságnak lesz részese a test, amiként mondtam neked. (…)
Az üdvözültek nem félelemmel, hanem vidámsággal várják az utolsó ítéletet;
Fiam arca számukra nem lesz sem gyűlöletes, sem rettenetes, hiszen szeretetemben haltak meg: az Irántam való szeretetben és a felebarát iránti jóakaratban. Így már érted, hogy arcának változása nem Benne megy végbe, amikor eljön ítélni az én fönségemmel, hanem azokban, akiket el fog ítélni. A kárhozottak számára gyűlölettel és igazságossággal fog megjelenni, az üdvözülteknek pedig szeretettel és irgalommal. (D. 82)
Lábjegyzet:
* Az „általános szeretet” az a jó akarat, amely az embert Isten minden teremtményével egyesíti. A „különleges szeretet” az a jóakarat, amely az embert azokkal a teremtményekkel egyesíti, amelyeket és akiket Isten − állapotának megfelelően − külön reá bízott.
** A lélek e hozományt a teremtéskor kapta a szülőkön keresztül a mennyei Atyától.
forrás: Sziénai Szent Katalin: Dialógus
https://szeretetlang.blog.hu/2017/07/03/szienai_szent_katalin_dialogus_reszletek_6_resz
https://szeretetlang.blog.hu/2017/07/03/szienai_szent_katalin_dialogus_reszletek_7_resz
https://szeretetlang.blog.hu/2017/07/03/szienai_szent_katalin_dialogus_reszletek_8_resz
https://szeretetlang.blog.hu/2017/07/03/szienai_szent_katalin_dialogus_reszletek_9_resz