1. A dicsőséges Szűz gyakori köszöntéséről
(A lélek magányos beszélgetése, 23. f.)
Jobbodon áll a királyné, arannyal átszőtt ruhában (Zsolt 45,10)
Bár semmi érdemem nincs, hanem tudatában vagyok sok vétkemnek, mégis igen nagy az én bizodalmam a te szenvedésedben, Uram Jézus, és a te szent Anyád, Mária, a dicsőséges Szűz érdemeiben, melyekről most szeretnék egy kicsit elgondolkodni, és kérem, hogy ez engedtessék meg nekem. Mert ki vagyok én, hogy közeledni merjek, hacsak előbb engedélyt nem kértem? Tudom, hogy méltatlanságomnak nem szabad megjelennie annak páratlan méltósága előtt, akit az angyalok csodálkozva tisztelnek, mondván:
Ki az, aki feljő a világ pusztaságából a Paradicsom gyönyörűségeiben bővelkedve? Tehát, édességes Szűz Mária, engem semmiképp sem illet, hogy dicsőségedet és tisztességedet, szépségedet és nagyságodat szemléljem, mert én por vagyok és hamu, sőt hitványabb a pornál és a hamunál, mivel bűnös vagyok és minden rosszra nagyon hajlandó.
Te pedig fenségesebb vagy az égnél, lábad alatt van a világ; és Fiad dicsősége miatt minden tiszteletre és megbecsülésre méltó vagy. De a te minden elképzelést meghaladó, kimondhatatlan jóságod érzületemet mégis gyakran magadhoz vonzza és édesgeti, mert te vagy az elhagyottak vigasztalója, és szívesen segítesz a szegény bűnösöknek.
Érzem én, hogy rászorulok minden vigasztaló szóra és megerősítésre, és leginkább Fiad kegyelmére, mert magamon semmiképpen nem tudok segíteni. Te pedig, jóságos Anya, ha kicsinységemet figyelemre méltatod, sokféleképpen jöhetsz segítségemre és gondjaimban felüdíthetsz bőséges vigasztalásoddal. Ha tehát valamilyen nehézség vagy kísértés vesz körül, gyorsan és bizonytalankodás nélkül kell hozzád folyamodnom, mert készségesebb ott az irgalom, ahol bőségesebben árad a kegyelem. Ha pedig olykor mód nyílik nagy dicsőséged szemlélésére és arra, hogy tisztelettel szívből köszöntselek, sokkal tisztább szívvel kell eléd járulnom, és a felülről való világosság vezetése nélkül nem válna javamra hozzád mennem. Valóban nem dicsőség, hanem megérdemelt szégyen illeti azt, aki tiszteletlenül merészelne ajtód elé járulni. Aki ugyanis eléd járul, annak a legnagyobb tisztelettel és alázatossággal kell közelednie, ugyanakkor jó reménységgel, föltéve, hogy a te irgalmas kegyességed magad elé bocsátja.
Tehát alázattal és tisztelettel, áhítattal és bizalommal jövök hozzád, Gábriel köszöntését hozván ajkamon, hogy alázattal fölajánljam neked; melyet az irántad való tiszteletből lehajtott fejjel és a nagy áhítat miatt kitárt karokkal örömmel mondok el, és kérve kérem, hogy az összes égi szellemek százezerszer és még többször mondják el helyettem. Mert egyáltalán nem tudom, hogy mi méltóbbat és kedvesebbet ajánlhatnék föl neked.
Figyeljen most a te szent neved minden jámbor szeretője: Örvend az ég, az egész föld csodálkozik, amikor mondom: Üdvözlégy Mária. A sátán menekül, reszket a pokol, amikor mondom: Üdvözlégy Mária. A világ elenyészik, a test elalél, amikor mondom: Üdvözlégy Mária.
Eltűnik a szomorúság, új öröm támad, amikor mondom: Üdvözlégy Mária. A restség elillan, a szív olvad a szerelemtől, amikor mondom: Üdvözlégy Mária. Növekszik az áhítat, fölébred a bűnbánat, a remény növekszik, erősödik a vigasztalás, amikor mondom: Üdvözlégy Mária.
Felüdül a lélek és a jóban megerősödik a gyarló érzület, amikor mondom: Üdvözlégy Mária.
Ezen áldott köszöntésnek édessége oly nagy, hogy emberi szavakkal ki nem fejezhető, sőt, mindig magasabb és mélyebb annál, hogy bármiféle teremtmény kifürkészhetné. Ezért ismét alázattal térdet hajtok előtted, szentséges Szűz Mária, és mondom: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes. Fogadd el, legkegyesebb Úrnőm, szentséges Mária, ezt az áhítatos köszöntést, és engem fogadj el benne, hogy legyen valamim, ami számodra kedves, ami bizalmat ébreszt bennem irántad, ami mindig nagyobb szerelmet gyújt bennem, és megtart tisztelendő neved iránti szüntelen áhítatban.
Bárcsak most minden tagom nyelvekké válna, hogy eleget tehessek szívem vágyának, megtisztelhesselek és köszönthesselek téged, a nyelvek pedig lángoló szavakká válnának, hogy megtaláljam a módját a te örök dicsőítésednek, aki Isten Anyja vagy.
Bárcsak minden elkövetett bűnömért – melyekkel rászolgáltam a haragra és mélységesen megszomorítottam a Fiadat és téged is, és az ég minden seregét nagyon gyakran megsértettem és megbántottam – cserébe adhatnám Gábor angyal édességes köszöntését, mint az imádság szent és tiszta áldozatát, elkövetett bűneim engeszteléséül.
Mivel életem nagyon törékeny és esendő, bárcsak minden kihágásomért és hanyagságomért, minden hiábavaló, tisztátalan és gonosz gondolatomért az összes boldog szellemek és az igazak lelkei a legtisztább áhítattal és a legforróbb könyörgéssel mondanák neked, ó, Boldogságos Szűz Mária, és százszor elismételnék tiszteletedre ezt a köszöntést, amellyel az Atya és a Fiú és a Szentlélek elsőként akart köszönteni téged Angyala által. Bárcsak méltó illatszert találnék kellemes illatul, én, aki semmi jót és hozzád méltót nem találok, hogy neked adhatnám. De most is a jelenlétedben leborulva és őszinte áhítattól indítva, és a te drága neved tiszteletére gyulladva idézem neked annak a köszöntésnek örömét, amellyel az Istentől hozzád küldött Gábor főangyal a te nászágyad titkos kamrájába belépett; és tisztelettel térdet hajtva, soha nem hallott és új köszöntéssel tisztelte meg szűzi arcodat, és mondta: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!
Melyet én magam is a hívők módján, s ha képes volnék rá, arany szájjal szeretnék végigmondani; és szívemből óhajtom, hogy az összes teremtmények velem együtt mondják: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus Krisztus. Amen.
Ez az angyali üdvözlet úgy, ahogy a Szentlélek fogalmazta meg, a leginkább megfelel a te méltóságodnak és életszentségednek. A szavak számát tekintve rövidke, a misztériumokat tekintve azonban fenséges imádság; szövege rövid, ereje nagy; a méznél édesebb, az aranynál értékesebb, a szívnek állandóan el-el kell gondolkodnia rajta; tiszta ajkakkal nagyon gyakran mondandó és áhítattal ismétlendő.
Nagyon kevés szóból áll, és a mennyei édesség nagyon széles patakjává duzzad.
De jaj az unatkozóknak, jaj az áhítat nélkül és elszórakozva imádkozóknak, az arany szavakat nem mérlegelőknek, a mézes kelyhet nem ízlelőknek, akik annyiszor elmondják az Üdvözlégyet figyelmetlenül és tiszteletlenül.
Ó, édességes Szűz Mária, őrizz meg engem ettől a súlyos hanyagságtól és restségtől, és bocsásd meg a már elkövetett vétkemet. Ezután buzgóbb és áhítatosabb leszek és figyelmesebb az Üdvözlégy mondásakor, akár a kórusban, akár a cellában, akár a kertben, akár a mezőn, vagy bárhol másutt leszek.
És most mindezek után mit kérjek tőled, drága Úrnőm? Mi lehetne jobb és hasznosabb, és mi volna oly szükséges, nekem méltatlan bűnösnek, ha nem az, hogy kegyelmet találjak előtted és szeretett Fiad előtt? Kérem tehát Isten kegyelmét közbenjárásoddal és pártfogásoddal, hiszen te az angyal tanúsága szerint a kegyelem teljességét találtad Istennél.
Nincs ennél értékesebb kérés, és nincs amire jobban rászorulok, mint Isten kegyelme és irgalmassága. Elég nekem Isten kegyelme, másra nincs szükségem. Mert mit érne minden törekvésem nélküle? És mi volna lehetetlen, ha Isten kegyelme mellettem áll és támogat?
Lelkemnek sok és különféle betegsége van, de az isteni kegyelem a leghatásosabb gyógyszer minden szenvedélyre; és ha arra méltat, hogy hozzám jön, mindent meggyógyít.
Hiányzik belőlem a lelki bölcsesség és tudás is, de az isteni kegyelem a legnagyobb tanító és a mennyei tudomány oktatója, és minden szükségletemben gyorsan ellát a szükséges ismerettel.
Ugyanis maga a kegyelem tanácsolja, hogy semmit ne kérjünk a szükségesen felül, vagy ne akarjunk tudni semmit a megengedetten kívül, és azt tanítja, hogy alázkodjunk meg előtte és elégedjünk meg ővele. Tehát ezt a kegyelmet esdd ki számomra, kegyes Szűz Mária, mely oly nemes és drága, hogy semmi mást ne óhajtsak vagy kérjek, a kegyelem kegyelmeként.
forrás: Kempis Tamás: Mária követése 25-31. oldalig