A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely

forrás: Katolikus Egyház Katekizmusa

1030 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.

1031 Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [622] és a Trienti Zsinaton [623] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [624] tisztító tűzről beszél:

„Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.” [625]

1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: „Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [626] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért.

„Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [627] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (…) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük.” [628]

Miért érdemes imádkozni a tisztítótűzben szenvedőkért?

1. Akik ott vannak „saját magukért már semmit nem tehetnek” (Fausztina nővér naplója), de olyan szenvedéseket élnek át melyhez fogható nincs itt a földön! Az a jog, hogy lehet rövidíteni a büntetésükön csakis a küzdő Egyház részére van fenntartva, azaz a mi részünkre! (még a szentek se tudnak segíteni rajtuk csak mi!) Tehát maga a szeretet és együttérzés az, ami ösztönözhet arra, hogy imák elmondásával, lemondással, böjttel, szentmise felajánlással, gyertyagyújtással nagy segítséget nyújtsunk számukra, különösen ha egyik szerettünk lelke az, aki vélhetően ott tartózkodik. ( ezt nem tudjuk biztosan, de ha már kiszabadult volna akkor se vész kárba az érte elmondott ima és felajánlás, ebben az esetben ezt más kapja meg!)
2. Lelki érdemeket, lelki kincseket gyűjthetünk ezáltal. Mind Maria Simma könyvében (Élményeim a szenvedő lelkekkel), mind a Szeretetláng lelki naplóban írva van, hogy aki kiszabadul a tisztulás helyéről a mi közbenjárásunkból, az utána az égből közbenjár majd értünk földi életünk során, és hálával telve fog bennünket várni amikor majd mi érkezünk az örök hazába. Azért ez is egy szívmelengető gondolat, hogy ha kiszabadul általad pl. 1000 lélek, akkor az az 1000 lélek szüntelenül közbenjár érted az Atyánál földi életed során. E nélkül is lehet üdvözülni, de milyen gyönyörű ez az Egyházon belüli szeretetkapcsolat, mely nem vesz tudomást arról hogy a lelkek melyik oldalon tartózkodnak, mert Isten szeretete átjárja a halálon inneni és túli oldalakat egyaránt! Persze 1000 lélek kiszabadításához igen sokat kell tenni, de mi lehet fáradság és mi lehet az a lemondás melyet ne lenne érdemes meghozni érte?
3. Ha mi halálunk után nem a mennyországba kerülnénk közvetlenül, hanem a tisztítótűzbe, akkor sokkal többet érnek majd az értünk elmondott imák, hiszen , amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is” Mt 7,2. Ez is szerepel Maria Simma könyvében, hogy aki nem imádkozott szeretteiért annak sokkal kevésbé számít ha őérte imádkoznak. „Aki életében nem sokra becsülte a szentmisét, halála után ha érte ajánlják fel se számít sokat.”

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK