Előszó
Egy reiki-mester visszatért a katolikus egyházba, és könyvet írt életútjáról. A könyv útmutató mindazok számára, akik kiutat keresnek a reiki és egyéb ezoterikus praktikák útvesztőjéből. Figyelmeztetés mindenkinek, aki ezotériával foglalkozik, és nem is sejti, mibe keveredik bele.
Az alábbi részlet a könyvből Az ezotéria lényege c. fejezetet tartalmazza.
(forrás: Margarete Armstorfer: Megtérésem törtenete Maranatha 2012)
Az ezotéria lényege
A New Age azt jelenti: Új korszak
Az ezotéria titkos tudás, tehát éppen az ellenkezője a mi keresztény hitünknek. A New Age és az ezotéria célja, hogy a praktikái behálózzák az egész Földet. Belopódznak a nyugati gondolkodásba, és észrevétlenül el akarnak téríteni bennünket, keresztényeket a Szentháromság Istenbe vetett hitünktől. Úgy gondolom, nekünk, keresztényeknek nem lenne szabad elfeledkeznünk arról, hogy személyes Istenünk van, akit atyának: szólíthatunk, és egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy Őt elrabolják tőlünk! Isten Jézusban lett emberré, ő pedig egyértelműen azt mondja: .. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam . .. (Jn 14,6) Ezért kell nekünk tudatosan minden erőt, amelyre az életben szükségünk van, belőle, a Megfeszítettből merítenünk, mert a többi erő nem Tőle származik. Az ezoterikus praktikákban éppen az ellenkezője történik: itt az ember a természetből, az univerzumból hívja le az elemi erőket. Ezek a technikák biztos nem a mi vallásunkban gyökereznek, ezért sokkal elővigyázatosabbnak kell lennünk velük, és észre kell vennünk a különbséget. Nekünk, keresztényeknek ugyanis személyes Istenünk van, a legtöbb más vallás azonban nem ismer személyes istent. Ezek többnyire természeti erőkre és kozmikus energiákra támaszkodnak. Ők az univerzumhoz imádkoznak, vagyis a kozmikus világszellemhez, mint egy bálvány-istenhez. Nos, ha mi keresztények ezekhez a praktikákhoz folyamodunk, belőlük merítjük az erőt és az energiát, akkor automatikusan elfordulunk Krisztus erejétől, és „becseréljük” azt valami másra, amely azonban nem segít, sokkal inkább árt. És éppen itt, ezen a ponton követjük el a bűnt. Ugyanis Isten világosan megmondta, hogy Ő féltékeny Isten, aki nem tűr meg más isteneket maga mellett.
Máté 24,4
A Máté 24,4-ben ezt mondja Jézus: ” Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. „ Igen, így tévesztett meg engem is az isteni fényszimbólum a reikiben. Minden ezoterikus erő hatalmas, nem szabad ezeket az erőket alábecsülni, de sajnos egészen biztosan nem a Szentháromság Istentől származnak. Nem tudom, miben gyökereznek, honnan származnak ezek a praktikák, én mindenesetre démoninak éreztem őket, és ezt ma is így gondolom. Az ezoterikus gyógyítások a jelenségek kivetítései, amelyek a szellem és a lélek kárára történnek, és amelyektől a szellemünk csak összezavarodik. És hogy miért ártalmasak? Nekünk, keresztényeknek tudnunk kell, hogy megkereszteltek bennünket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. (A Szentlélek pedig bennünk lakozik, és nem szeretné, ha kizökkentenék ebből a nyugalomból.) A mi életerőnk nem Qi, nem kozmikus erő – mi nem csak energianyalábok vagyunk. Mi Isten gyermekei, Isten temploma vagyunk, és a Szentlélek ereje lakozik bennünk. Az ezoterikusok nem Krisztus tanítványai. Krisztus nevét amolyan kisegítő elemként használják, krisztusi energiáról beszélnek. Aki felhasználja a kozmikus erőket, azt azok magukba szippantják, mint egy örvény. Így az illetőnek nincs is más választása, mint magáévá tenni azt a világképet, amelyből mindezek a módszerek, praktikák származnak, és ezáltal automatikusan nyitottá, védtelenné válik a fenyegető hatalmakkal szemben. Nekünk, keresztényeknek tudnunk kell: az ezotéria támadás a Szentháromság Isten ellen. A Sátán el akarja rabolni tőlünk a legdrágább kincsünket. Nincs szükségünk ezekre a kozmikus, Isten nélküli hatalmakra, mert megfosztanak bennünket a méltóságunktól, a szabadságunktól, és rabigába hajtanak minket. Én nem foghatom Istent a szolgálatomba, nem használhatom Őt fel, nem „csatornázhatom be”, nem használhatom eszközül a saját érdekeim érvényesítésére. Hevesebben sóvárgunk Istenre mint valaha, mindnyájan szeretetre és biztonságra vágyunk, kutatjuk a Teremtőnket és az életünk értelmét. De az ezotéria felé vezető út messze eltávolít Tőle, minden bűnünk egy csapás, amit Rá mérünk. Ám Isten az embernek szabad akaratot adott, Ő soha nem áll az utunkba. Engedi, hogy a vesztünkbe rohanjunk – amíg el nem kiáltjuk az Ő nevét. De a legtöbbször még nagyon messzire van tőlünk a csónak, pedig olyan szívesen beszállnánk Hozzá. Tehát úgy gondolom, nekünk, keresztényeknek soha nem lenne szabad lemondani a mi Istenünk erejéről, a mi Megváltónknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak a szeretetéről és kegyelméről
1Tim 4,1 és 2Tim4,3
Az 1Tim 4,1-ben ezt olvassuk: „A Lélek azonban világosan mondja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, s megtévesztő szellemekre meg ördögi tanításra hallgatnak. ” A 2Tim 4,3-4-ben pedig ezt: „Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak. ” Most pontosan ezeket az időket éljük. Az ezoterikus tanítások „csiklandozzák a fülünket”. Én is éppen egy új tanítót kerestem magamnak, akinek a keze alatt mesterré akartam válni.
Leviták 19,31
A Leviták 19,31-ben ez áll: „Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” Ma jósok és jövendőmondók családi, házassági, foglalkozásbeli, menedzser- és céges ügyekben végeznek tanácsadást. Már nem is csodálkozom azon, hogy ennyi minden meghiúsul, tönkremegy, és hogy majdnem minden harmadik házasság felbomlik. Ma már köztudott: az ezotéria szétszakítja a családokat – amelyeket azonban Isten együtt akar a megváltásban részesíteni. Nincs szükségünk jósokra és látnokokra: a múltunkat és a jelenünket ismerjük, a jövőnk pedig egyedül Isten kezében van. Úgy gondolom, legfőbb ideje, hogy legalább mi, keresztények újra megtanuljunk inkább Benne bízni, mint a jövendőmondókban. Vessünk egy pillantást a társadalmunkra, a politikára, a gazdaságra, az egyházra: nem kell ahhoz látnok, hogy észrevegyük, miféle szellem irányítja, ami ezeken a helyeken zajlik.
Második Törvénykönyv 18,10-13
És nézzük most a Második Törvénykönyv 18,10-13-at: „Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened e miatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled. Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez. „
Igen, az Úr ilyen világosan szól hozzánk, és mit teszünk mi, ahelyett, hogy Rá hallgatnánk? Én például előszeretettel végeztem a Bert Hellinger-féle családfelállításokat, amelyek igen távol állnak akár a kereszténység, akár a Biblia szellemétől. Ami ott történik, az nem más, mint halottak szellemének megidézése, így tehát bűn. Egyszerűen csak üzletet csinálnak a segítséget kereső emberek jóhiszeműségéből. Sajnos az ilyen felállítások után egyre-másra mennek tönkre házasságok. Többekkel előfordul, hogy súlyos depresszióba esnek, és öngyilkosságok is történtek már. Aki meg akarja tisztítani a családfáját az ősök bűneitől – ilyen bűnök bizonyára valamennyiünket terhelnek –, annak nincs szüksége helyettesre, és családfelállítót sem kell fizetnie. Annak véleményem szerint fel kell keresnie egy tapasztalt papot, aki Jézus nevében imádkozik majd érte, a családjáért és az őseiért; szabadító- és gyógyító imákat fog mondani. Csak egy papnak van joga és felhatalmazása arra, hogy ilyesmit tegyen. Ráadásul egy fillért sem fog kérni érte – legfeljebb gregorián szentmiséken való részvételt fog ajánlani.
Máté 11,28
A Máté 11,28-ban Jézus így hívogat bennünket: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket. „ Mi emberek csak akkor találunk rá lelkünk békéjére és megnyugvására, ha Jézus szívéhez megyünk – és ez nem kerül pénzbe. Óvakodnunk kell a hamis prófétáktól. Én is gyanútlanul bedőltem nekik. Ártatlan bárány képében közelítenek felénk, valójában azonban farkasok. A gyümölcseikről kell, hogy felismerjük őket. Ezek a rothadt gyümölcsök pedig a zavar, a meghasonlás a családban, a félelem, a keményszívűség és szeretetlenség, az erkölcstelenség, kicsapongó élet, bálványimádás, varázslat, ellenségeskedés, veszekedés, féltékenység, büszkeség, hirtelen harag, önzés, irigység, a mértéktelen evés-ivás és még sok egyéb. Nem pontosan ezeket a gyümölcsöket látjuk virulni manapság? Egyszer egy ilyen nagy eszem-iszom után egyértelműen kén szagot éreztem, és rögtön tudtam, hogy az ördög ott járt, és mértéktelen alkoholfogyasztásra bírta rá az ott mulatozókat. Ma pontosan tudom, milyen nehéz dolog ez, milyen erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember képes legyen ellenállni – főleg pedig megszabadulni a Gonosztól. Ehhez igen sok kegyelemre, nagy önfegyelemre és buzgó imára van szükség, különben esélye sincs az embernek. A Gonosznak igen sok segítője és cinkosa van, akik állandóan készen állnak a bevetésre. A Lélek gyümölcsei pedig „a szeretet, az öröm, a békesség, a hosszútűrés, a barátságosság, jóság, hűség, a szelídség és az önuralom”. Ezeknek a lelki ajándékoknak és gyümölcsöknek a megszerzésére kellene törekednünk. Ezek nem felszínes dolgok, és végül is mély lelki békét és örömöt eredményeznek. Azt is tudjuk, hogy mindegyik közül a legnagyobb a szeretet. Ha az hiányzik, akkor az összes többi csak külsőség. Az az öröm és szeretet, amely felszínes, amelyhez például az ezotéria révén jutunk, csak rövid időre tesz boldoggá és elégedetté. Mindannyian vágyunk az örömre, de többnyire olyan élvezetekben véljük megtalálni, mint a tévé, az internet, partik, nyaralás, wellness-hétvégék, szex, kábítószer, alkohol és ehhez hasonlók. Az öröm, amit Isten ajándékoz nekünk, ami Tőle származik, az egészen más. Sokkal nagyobb, mélyebb, nyugodtabb. Valami végtelen elégedettség, hála és megbékélés van benne, és semmi köze nincs a földi élvezetekhez – össze sem hasonlítható velük. Ez az öröm egész egyszerűen: szabadság.
Galata levél 4,8 és 5,1
Olvassuk most a Galata levél 4,8-10-et és az 5,1-et: „Azelőtt nem ismertétek az Istent, és olyan isteneknek szolgáltatok, akik valójában nem azok. Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez, ismét szolgálni akarván nekik, mint korábban? Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan. Aggódom, hogy talán hiába fáradtam értetek … A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket. ” Lehet, hogy csodálkoznak azon, kedves Olvasóim, hogy ilyen sok bibliai helyet idézek, de én végső soron mindig egyedül Isten szavában bízom. Ha már korábban is elővettem volna a Bibliát, egész biztos nem keveredtem volna az ezotéria okkult világába, és nem ott kerestem volna a segítséget. Soha nem szabad azt képzelnünk, ha bűnt követünk el, hogy még mindig Isten kegyelmében élünk. Magunk vesszük fel a szolgaság igáját, ha az ezotéria elemi erőihez, mint például a reikihez és hasonlókhoz fordulunk. Meg akarjuk találni Istent, csak sajnos rossz helyen keressük. Ha nem engedjük Őt magunkhoz, nem tud elérni bennünket. Ahhoz, hogy tényleg megtaláljuk, egy belső megtorpanásra és megfordulásra van szükség: akkor valóban el kell döntenünk, hogy kivel akarunk járni: Jézussal vagy a Sátánnal. Istennek nem a langyosakra van szüksége, akik egy kicsit ebből is adnak és abból is vesznek, nem: Ő forrót vagy hideget, határozott igent vagy nemet vár tőlünk. És ezen a ponton kellene önvizsgálatot tartania minden, magát kereszténynek valló embernek, mindenkinek, akinek jelent valamit a tanítványság: meg kellene vizsgálnia alaposan, hogy milyen úton is halad. Lehet, hogy akkor visszafordulna, és rálépne egy másik útra? Minden bűn az isteni szeretet arculcsapása. Azonkívül annak is tudatában kellene lennünk, hogy a saját bűneinknek milyen hatása lesz az utódainkra.
Kivonulás 20,5-6
A Kivonulás 20,5-6-ban így szól Isten: „Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. „
Istent követő döntésem áldást hoz utódaimra. De az Istent elutasító döntésem átkos következményeit a következő generációk is érezni fogják. Így hát azon is el kellene gondolkodnunk, hogy amit mi vetünk, azt az utódainknak kell majd learatni. Egyre jobban értem, miért olyan fontos a Szűzanyának, hogy megtérjünk. Nagyon szeretne itt a Földön véget vetni az istentelen, romboló, sátáni dolgoknak. De emberi természetünk lázadozik ez ellen, és vonakodik a megtéréstől. Azt képzeljük, hogy mindent helyesen teszünk, és azt szeretnénk, hogy a mi dolgainkba ne avatkozzon bele senki. Nehezünkre esik igazán, szívből szeretni, mi minden érzékszervünkkel élvezni és birtokolni akarunk, szomjazzuk a megbecsülést és az elismerést – az ilyesmit nagyon szeretjük. Igen, már régen felépítettük a magunk égig érő Bábel-tornyait olyan bálványokból, mint a gazdagság, hatalom, kapzsiság, öncsalás, arrogancia, egoizmus és jólét: olyan jólét, amelyből hiányzik minden jóérzés, minden szolidaritás. Építőkövei voltak ennek a toronynak magányos szívek, megsebzett gyermeki lelkek, kihűlt szeretet és valami rémisztő Isten-nélküliség. De minden bizonnyal elérkezik az az idő, amikor Isten lerombolja ezeket a tornyokat. Persze ma nálunk, ahol minden a fogyasztásról szól, nem könnyű az árral szemben úszni. Nem könnyű odaengedni magunkat, hogy Isten megtisztítson a környezet minden káros befolyásától, amely megfertőzött és elvakított bennünket. Erős, éles fényre van szükségünk, amely eloszlatja a pusztító, fojtogató sötétséget, és segít eligazítani a lépteinket. Csak Jézus hozhatja el ezt a fényt! Sokan elhagyják a hitet: az ő lelkük kiszárad; felkapja és elsodorja az első forgószél.
(forrás: Margarete Armstorfer: Megtérésem törtenete Maranatha 2012)