Kilenced Mindszenty bíborossal

2025. szept | imádság

Mindszenty bíboros

Kilenc imanap Mindszenty bíborossal

Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól!*

Kilenc imanapot töltünk el Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mind­szenty József bíboros lelki közelségében, aki „beszél hozzánk, megnyitja lelke kincsesházát. Beszél Istennek ember iránti szereretéről a betlehemi eseményekről. az ég földre szállásáról, a rönk bízott feladatokról. Az elmélkedés végeztével megölel bennünket. kinyílik a tér, (és)szinte minden a végtelenségig ér.’*

*Szállóige Mindszenty József szavai alapján.

forrás: https://issuu.com/mindszenty-alapitvany/docs/kilenced-issuu

1. nap - Krisztus virágunk

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje
„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel.” (Ter 1,31)

Buzdítás
„Kezdjük Jézus iránt való szeretettel.” * Elindulunk ezen az úton, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

1. napi idézet
„Szent Péter és Pálkor mint gimnazista hazatértem, az egész család az útbaeső családi szőlőben várt rám. Az apám odavezet egy fiatal cseresznyefához, amelyen pár szem cseresznye piroslott: »Te kóstold meg először az első termést; ez a te fád, te ojtottad!« Úgy tettem, de adtam a kevésből egy-egy szemet a szülőknek és a testvéreknek is. Azonban nem egészen értettem a dolgot. Az apám, ahogy édesanyám súgta, megvette azt a 11 ojtványt, amelyeket a faiskolában, mint elemista tavasszal én ojtottam, de már rég elfelejtettem őket; átültette a családi birtokra. Most napok óta gyermekektől, tolvajoktól, madaraktól őrizgette a fát és termését az ojtó számára. A fák megnőttek, elterebélyesedtek, a gyümölcs egyre több lett, de évről-évre érintetlen maradt hazatértemig. Érettségiztem, újmiséztem, ezüstmiséztem. Sok minden változott körülem, de az apám változatlan hűséggel őrizgette a fát. Édes volt a gyümölcse, hisz az én fám termette. De a legdrágább gyümölcse mégiscsak az apám és a család finom figyelme és szeretete volt; ahol a fámat úgy becsülik, mennyire szeretnek, értékelnek, mint magamat. Az apámat azóta kidöntötte a halál, az én régi fámat a vihar; de a fa virága, tanítása kísér életutamon.” * (Mindszenty József)

Elmélkedés
Mindszenty bíboros egyik kedvenc mondása volt, hogy „a virág ott viruljon, ahová Isten ültette”. Nagyon fontosak voltak számára a családi, vallási és nemzeti gyökerei, katolikus és magyar identitása. Kirakatperében az utolsó szó jogán így vallott erről: „Félévszázados adottsággal állok itt, egy határozott neveléssel és alapelvekkel. Ez a nevelés és ezek az alapelvek ugyanúgy vannak beépítve egy emberi életbe, mint ahogy a földre rá van építve a vaspálya. Ez a vaspálya visz és megmagyaráz sok mindent.” Mégis, életszentsége kibontakozása szempontjából fontos volt ezek meghaladása is, hogy keresztény testvéreket lásson nem csak a katolikusokban, hogy embertestvéreket lásson ne csak a magyarokban, hogy felfedezze Istent mindenben és az ő szeretetét mindenkiben. Mert „Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,26–28)

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására nyissa fel Isten a szemünket és tárja ki a szívünket ember testvéreink és a minket körülvevő világ jóságára és szépségére!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

2. nap - Máriás zászlónk

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje:
„Anyja ekkor ezt mondta: Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5)

Buzdítás
„Lám, a kis Jézus gyenge kezével már bontja is a zászlót, hogy mi átvegyük tőle és átlengessük egész életünkön.” Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

2. napi idézet
„1902-ben Nagyboldogasszony ünnepén, egy híres zarándokhelyen, Vasváron 45 országból mintegy 100 000 hívő ünnepelte együtt Szűz Mária dicsőségét. A szentmise azzal a gyönyörű dallal kezdődött, amely megénekli, ahogy a mennyei szent város gyöngykapui kitárulnak a Boldogságos Szűz Mária, Jézus édesanyja előtt. Én akkor 10 éves voltam, az édesanyám pedig 27. Áldott kezei a vállamon nyugodtak, és miközben tiszta szívből énekelt, én felnéztem rá: a szeméből gyöngykönnyek hullottak. Nagyon szerette a Szűzanyát. Ez fél évszázaddal azelőtt történt, hogy XII. Piusz kihirdette Szűz Mária mennybevételének dogmáját.

Az ünnep után édesanyám megvásárolta nekem a gimnázium első osztályára szánt öltönyt és kalapot. 44 évvel később, 1946-ban ugyanezen a Mária-ünnepen szenteltem fel a szombathelyi székesegyházat, püspökségünk Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyházát. A templomot egy amerikai légitámadás után építették újjá. Az egyházmegye hívei ajánlották fel a pénzt az újjáépítésre. Hajnalban ugyanerre a régi dalra ébredtem, amely a püspöki palota közelében hangzott fel. Tudtam, hogy 70 éves édesanyám is ott énekel a többi hívővel együtt.” * (Mindszenty József)

Elmélkedés:
Mindszenty bíboros nem az Emlékirataimban, hanem a szentbeszédeiben osztotta meg a legtöbb gyermekkori emlékét. Sokat jelentett számára az égi édesanya és a földi édesanya eszményképeinek összekapcsolása. Erről írt egész életében Az édesanya című mindig tovább gondolt antológiájában. „Meleg otthon volt az én szülői házam, az imának és az erényes életnek a melegágya” * – írja. Személyiségrajzából ma már tudjuk, hogy az ő gondos neveltetése az érzelmek nyílt kifejezése és a szülői gyengédség terén hiányokat is szenvedett. Imaéletének alapját az oltárszolgálat és a népi ájtatosságok jelentették. Korán elszakadt otthonról és idegen környezetben kellett helytállnia. Diákéveiben sok hiányosságot és hátrányt kellett leküzdenie, vagy inkább az előnyére fordítania. Hiszen így alakult ki benne a magáért és másokért vállalt felelősségérzet, a gyengébbek és a szenvedők iránti együttérzés, a közösségi életbe való tevékeny bekapcsolódás, az önálló, felnőtt élet iránti nyitottság, a komolyabb életcélok kitűzése és megvalósítása. Így formálódott mély lelkipásztori hivatása.

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására segítsen minket az Isten, hogy szeretni tudó és szerethető emberek lehessünk!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

3. nap - Csillagaink

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje:

„Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.” (Jn 12.44-46)

Buzdítás:

„Mi fénycsóvát akarunk vinni ebbe a világba.”* Folytatjuk utun­kat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy ma­gasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

3. napi idézet:

„A fegyházban (1949-ben) egy tiszta szemű és szelíd arcú pró­barendőrre emlékszem. Amikor a gyűlölet tajtékzása idején, a többiek már szinte elfáradtak kegyetlen mulatságuktól, hozzám óvakodik és azt suttogja: Atyám! Bízzék Istenben, ő segít! – Ké­sőbb még egyszer visszajött, hogy megvigasztaljon. Harmadik jötte már búcsúzás volt, mert hamarosan elhelyezték. Csak egyszer voltam én „atya” a fegyházban, de voltam.

A fegyházévek vége felé (1954-ben) történt, hogy a fürdőben az alacsony, kövér őrmester egyszerre csak felém fordul és azt mondja, előbb az ajtóra tekintve:

– Én is keresztény vagyok.

A kazamata-börtönben, egy mindenből kivetkőztetett, csont és bőrré vált főpásztor előtt történt ez az önkéntes hitvallás. Bár ketten voltunk csak a helyiségben, de a falaknak is füle volt ott. És mégis elhangzott egy Rákosi-rendőr ajkáról.

Nem halt meg a hit és a szeretet az egekig csapkodó gyűlölet­ben sem. Ami megmaradt belőlük, az sötét zárkám legszebb vigasztaló fénysugaraivá lett.” (Mindszenty József)

Elmélkedés:

Mindszenty bíboros életútját sok fontos mondat jelzi és kíséri: „Légy fiam világi pap!”* „Ne dolgozz annyit!”*„Legyél atyaibb!”* „Legyőzetve győz…”*„A leghűségesebb pásztor”*

„Egyház és hazám, ti lesztek életem útmutató csillagzatai” – mondta 1945. október 7-én esztergomi székfoglaló beszédében. Ez olyan elköteleződés volt számára, melyhez egész életében hűséges maradt. Jóban és rosszban, örömben és szenvedés­ben, börtönben és száműzetésben. Életcélok, felelősségválla­lás, döntés, elköteleződés, élethivatás, kitartás, hűség – ezekre szükségünk van ahhoz, hogy valódi és teljes életet élhessünk. „Akik Istent keresik, azoknál a hiba is jóra fordul.”* így lehetünk mi magunk is „fénysugarakká” egy nagy egészben, egy nagy fényességben. Mindszenty bíboros ravatalát egyetlen koszorú díszítette ezzel a felirattal: „Hálás magyar néped!” Szeretett Egyháza pedig 2019-ben a boldoggá avatás előfeltételeként elis­merte életszentségét és ezzel Tiszteletreméltónak nyilvánította.

Elcsendesedés

Novéna-ima
Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására Szentlelkével segítsen minket az Isten, hogy rátaláljunk magunkra, egymásra és életünk teljességére!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

4. nap - Utunk és életünk

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje:
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,9–10)

Buzdítás:
„Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok, a valamikori nagyságok tudója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat.” * Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

4. napi idézet:
„Körülbelül május 1-jén, mielőtt elindultunk volna erre az útra, azt kérdezte tőlem a bíboros: – Tibor, ha Amszterdamon megyünk át, nem lehetne oda kihívni az ottani magyar papot, és azokat, akik ki akarnak jönni? Akkor voltam a teljes előkészületben. Igazat szólva, kicsit dohogtam magamban, azt gondolván, mit akar velük lelkipásztorkodni. Biztos, nem lehet kiszállni, mert ugyanazzal a géppel megyünk tovább. Nem nyugodtam. Felhívtam a holland légitársaságot, gépet cseréltünk, és egy órás szünetünk volt az amszterdami repülőtéren. Akik megjelentek, mind kedvesek voltak. A bíboros(sal) mintha mindig ismerték volna egymást. Mennyire összehozza az embereket a hitből való élés, csak elcsodálkoztam. Aztán ahogy megyünk az óceán fölött, már közel jártunk a labradori partokhoz, egyszer csak azt mondja a bíboros: – Milyen hamar eltelt ez az út! Persze ezt az amszterdami oázisnak lehet köszönni. Így hívta ő ezt az amszterdami találkozót. Megszégyenülve csodálkoztam rajta, milyen jó lelkipásztori érzéke van, mennyire tudja, érzi azt, hogy mikor, mit kell tennie. Hajtja Krisztus szeretete. Engem pedig visszatart a lustaságom.” (Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában 217. o)

Elmélkedés:
„Szent István király példájára apostolkodunk, hogy eljöjjön a lelkekbe az Isten országa: az igazságosság, a szeretet és a béke birodalma.” Minden ember szeretetre, békére és személyének igaz ismeretére vágyik. Ezt csak szerettei és embertársai körében tapasztalhatja meg. Isten minket közösségben létezőknek teremtett. Önmagunk megosztására vágyunk, ahogy Jézus Krisztus is megosztotta velünk emberségét és istenségét. Ez a titokzatos erő és tapasztalat képesít minket a legmélyebb közösségvállalásra Istennel és embertestvéreinkkel. „Az Úr megkérdezte Kaint: »Hol van a testvéred, Ábel?« Ő így válaszolt: »Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?«” (1Móz 4,9) Bizony igen. Őrzői és élet-társai vagyunk egymásnak. Földi életünk és lelkiszellemi gazdagodásunk lehetőségei a kapcsolódásainkban rejlenek. Hogyan kapcsolódunk magunkhoz, szeretteinkhez, a mi figyelmünkre, jó szavainkra és tetteinkre szoruló embertársainkhoz, köreinkhez és közösségeinkhez. Hogyan kapcsolódunk a mi Istenünkhöz, aki mindig velünk van, bennünk van: őbenne csak szeretet és élet van.

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására Szentlelkével segítsen minket az Isten, hogy rátaláljunk magunkra, egymásra és életünk teljességére!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

5. nap - Gyümölcseink

Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,16–17)

Buzdítás
„Az ember nem független: beleilleszkedik nagy egymásrautaltsággal egy társas közösségbe.” * Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

5. napi idézet
„Ma délelőtt bementem a bíboroshoz. Tóth Miklós nevű híve Budapestről, aki a Szülők Szövetségének az elnöke volt, mindig küld neki kivágott újságcikkeket, de rendszerint akkor, amikor már mindenhonnan megkaptuk ugyanazokat. És mindig ír neki pár sort. Ott él feleségétől elváltan alamedai magányában. Meg is látogattuk, amikor San Franciscóban voltunk. Rém unalmas légkör volt abban a házban. Mondom a bíborosnak, nem kell mindig saját kezűleg válaszolni ezekre a megküldött újságcikkekre. Erre rám néz és azt mondja: – Én viselem el ezt az embert! Óriási hűség van benne régi emberei iránt.” (Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában 276. o)

Elmélkedés
„Gyümölcséről lehet a fát felismerni. A jó ember jó kincséből jót hoz elő.” (Mt 12,33; 12,35) Az ember olyan, mint egy Isten által ültetett fa a Paradicsomkertben. A Teremtő szeretettel ápolja, gondozza, öntözi facsemetéit. Örül a sokféle fának, levélnek, virágnak és gyümölcsnek. A fára bízza, hogy merre nő, hova fejlődik. Nagyra nő vagy kisebb marad, formát ölt vagy terebélyesedik. Virágzik, zöldell vagy téli pihenőt keres magának. Ránk bízza az életünket és nap mint nap örömét leli bennünk, a létezésünkben. És örül minden kis és nagy változásnak, alakulásnak, a legapróbb életjeleinknek. Mindszenty bíboros gyermekkorában tanulta meg, hogy milyen a jó gazda. Ebből a tapasztalatból is forrásozott hite és lelkipásztori élethivatása. Isten-kapcsolata a börtönévek magányában mélyült el, ekkor vált istenközeli szentté. Élete végén gyakran ismételte „az ő magyarjainak”: „Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról. Ezek a falevelek, a vihar akármennyire tépi őket egymástól, szeretetben mindig jobban kell közelíteni nekik egymáshoz. Kérve kérlek benneteket, szeressétek egymást, és a családi körben és társadalmi körben forróbb legyen az egymás iránt való szeretet, mint talán esetleg régebben volt.”

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására segítsen minket az Isten, hogy jól sáfárkodjunk tálentumainkkal és jó gyümölcsöket teremjünk!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

6. nap - Keresztjeink

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.

R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom
jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje
„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28–30)

Buzdítás
„Az ember Istenből bír mindent, amit bír.”  Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

6. napi idézet
„Mindszenty bíboros egyházhűségének nagyszerű tanúságtételét sok szenvedés szőtte át. Először mint veszprémi püspök, majd mint esztergomi érsek végezte lelkipásztori működését hazátok történelmének tragikus korszakában. Joggal állapította meg tisztelt elődöm, VI. Pál pápa, amikor megemlékezett Mindszenty bíborosról halála után egy nappal, hogy a Gondviselés őt tette »nemes hazájában az egyház ezeréves történelme legnehezebb és legbonyolultabb korszakának főszereplőjévé«. Még ma is élénken él bennünk annak a megalázó pernek a fájdalmas emléke, amelynek Mindszenty bíborost alávetették. Esztergom rendíthetetlen bíboros-érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát; olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyva ránk, aki hosszú éveken keresztül tudott imádkozni és szenvedni népéért. Amikor szeretett magyar hazáját elhagyta, ezzel a lelkülettel írta VI. Pál pápának: »Szentséged lábai elé alázattal teszem le ezt az áldozatot abban a meggyőződésben, hogy az ember legnagyobb szenvedése is, amelynek ki lehet téve, kicsivé válik, amikor Isten szolgálatáról és az egyház javáról van szó.«Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az egyháznak a nevében, mely iránt a hűségnek oly ragyogó bizonyítékát adta.” (Szent II. János Pál pápa levele Paskai bíboroshoz 1991)

Elmélkedés
„Akarok jó Pásztor lenni, aki, ha kell, életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért. Ha Isten-atyám és Mária-anyám segít, akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján.” Mindszenty bíborosnak erős közösségi érzésből fakadó nyitottsága volt a felelősség- és áldozatvállalásra a rábízott emberek felé. Gyermek- és fiatalkori hiányokból fakadt együttérzése a szegényekkel, az üldözöttekkel, minden szenvedővel, mély szociális érzékenysége és tettekben megnyilvánuló szeretetgyakorlása. Az egyének és közösségek egymás közötti és Isten előtti kiengesztelődésének eszménye vezette, melynek a katolikus vallásban sajátos terepe a bűnbánat szentsége és az ehhez kapcsolódó elégtétel-vállalás. A lelki életnek ezt az egyéni és személyes lehetőségét a bíboros a szélesebb közösség számára is szerette volna átélhető valósággá tenni. Ezt szolgálta sok főpásztori kezdeményezése, és ezért ajánlotta fel élete minden szenvedését. Istenbe vetett bizalmának erejével hordozta nehézségeit, ebből fakadt az élete végéig kitartó reménysége. „A Keresztben van az üdvösségünk!” (Mindszenty József)

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására segítsen minket az Isten a testi-lelki nehézségek hordozásában, hogy abban ami rossz, meglássuk a több és nagyobb jó lehetőségét!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

7. nap - Forrásaink

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje
„Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után.” (Zsolt 42,3)

Buzdítás

„Bármi is történt, ne hordjuk szívünkben a bosszú és elkesere­dettség érzését. Imádsággal, türelemmel bontsuk le a falakat.” Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mély­séget vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

7. napi idézet

„Börtöni szokásom volt, hogy minden vasárnap – 10 órakor, a plébániai misék idején, – a zsoltár gondolatával és dallamával lélekben elindulok a sok-sok hívővel misére: a mindszentiekkel, jákfaiakkal, szombathelyiekkel, zalaegerszegiekkel, veszpré­miekkel, Esztergommal s a főváros hívőivel. A folyam mind szélesebbé vált s hazám más részének hívőit is egyre ölelte. Együtt mentünk Pozsonnyal, a Csallóközzel, Vágmentével, Kassával, Munkáccsal, Kolozsvárral, a székelyekkel, Szabadkával, Csáktornyával, Kismartonnal, Németújvárral. S gondolatban együtt mentem az amerikai magyarokkal és minden színű néppel: az öt világrész hívőivel. Mentünk együtt a különböző szépséges, román, gót vagy barokk istenházakba, vagy az esz­kimó jégkunyhó- és a néger szellős sátor-kápolnájába: Szent lakodba jő néped…

Az az érzésem volt, hogy darócban állok közöttük: a keresztény ősegyház vezeklője vagyok. Így kérem őket – amikor nélkülem a világ minden részében belépnek a templomba – hogy rólam, a fogolyról, rólunk foglyokról meg ne feledkezzenek és hogy nekünk foglyoknak is részünk legyen az ő szentmiséjükben. Fegyházi szentmisémet aztán az övékkel egyesítem… Áldozati tányérkám nő, elterebélyesedik az öt világrészre, megrakva minden nyomasztó és elképzelhető igénnyel. Vinculum Caritatis, szeretet köteléke a mi áldozatunk.” * (Mindszenty József)

Elmélkedés
Mi a titka? – kérdezzük a környezetünkben élő szent embereket. Mi a titka a nyugalmadnak, a békédnek, a türelmednek, a jóságodnak, a szeretetednek? Hogy bírod? Hogy csinálod? Pedig ez nem olyan nagy titok. Mindig személyes, mindenki számára megfejthető, elérhető. A szeretet és a jóság alapvetően döntés kérdése, jó akarok lenni! Bízni akarok Istenben, magamban és az emberekben. Nem egyszeri döntés, hanem életdöntések sorozata. A legnehezebb helyzetekben önmagában az ember kevés, csak Istennel közösen hozhatunk jó döntéseket. „Ha Isten velünk, ki (lehet) ellenünk!” (Róm 8,31) Jézus Krisztus élete és halála példát mutat számunkra, és jó példát adnak a szentek is. Az emberi jóságnak kimeríthetetlen forrásai vannak, mert az ősforrás maga az Isten, az ő végtelen és belénk ültetett szeretetével. Mindszenty bíboros számára ezért volt fontos az imaélet és a szentségek gyakori vétele. Csendes imádsággal, papi zsolozsmával, szentmisével indult a napja. Az ebéd utáni szentségimádás és a délutáni elmélkedő séta nagyon más körülmények között, de még a börtönben is állandó szokása maradt. Nehéz döntéseit az istenkapcsolata segítette, és ez adott erőt a következmények elviselésére is. Este közösségi együttlét, csendes munka és imádság zárta le életének tevékeny napjait.

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására segítsen minket közel magához az Isten, és segítsen bennünket közel maradni hozzá!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

8. nap - Istenünk

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje
„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid 12,14)

Buzdítás
„Isten szétszakíthatatlan közösséget teremtett közöttünk. Egymástól származunk. De közös úton is megyünk. Mi voltunk a tegnapi ifjak, a mai fiatalok a holnap aggastyánjai.”  Folytatjuk utunkat, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

8. napi idézetek
„Az ember nem ismeri az élet útjait. Isten az, aki egyedül tudja, hogy mi van az ember életszövevényeiben, amikor a legnehezebb a keresztünk, akkor kell erősnek lennünk!”
„Imádkozom az igazság és szeretet világáért. Azokért is, akik Mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek. Szívből megbocsátok nekik. Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok és e kegyelem nélkül semmi sem lennél, és mivel minden jó az Úrtól jön, Neki akarok mindenért köszönetet mondani: a próbatételért, a vigasztalásért, a veszélyért és az exodusért, a méltánytalanságért és a derűért. (Mindszenty József)”

Elmélkedés
„Írva van: »Amit szem nem látott, fül nem hallott,* ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt«.” (1Kor 2,9) Isten egyetlensége abban is megmutatkozik, hogy minden ember számára más és más, egyedi és személyes, egyedüli Isten. Minden ember istenkapcsolata különböző, nincs két kívül és belül teljesen hasonló életút. És ahogy minden kapcsolatunknak saját, folyamatosan változó és alakuló története van, az istenkapcsolat legalább ennyire személyes valóság. „Annyit ér a vallásosságunk, amennyi szeretet és jóság van benne.” * – és amennyi átélt istenkapcsolat. Ez nem egy megfelelési verseny vagy bizonyítási kényszer. A belső tényezői és mozgatórugói sokkal fontosabbak, mint bármilyen külső körülmény. Az istenkapcsolat valódi kapcsolat, melynek történései, eseményei, hatásai és ellenhatásai vannak: örömei és bánatai, közeledései és távolodásai, haragos és bensőséges pillanatai, kudarcai és élményei, békétlen és békés időszakai. „Istenünk szíve hatalmas. Elég, ha ránézünk a keresztre. Jézus igaz szíve: a testében dobogó szív, egész benső élete és az emberek iránti mérhetetlen szeretete. Szívéből fakad a megváltó vér, amelyet értünk ontott a kereszten, illetve az oltáron, az Oltáriszentségben.” (Mindszenty József)

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására segítsen minket az Isten!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

9. nap - Beteljesedésünk

V. Domine, exaudi orationem meam. / Uram, hallgasd meg imádságomat.
R. Et clamor meus ad te veniat. / És az én kiáltásom jusson eléd. (Zsolt 102,2)

Isten igéje
„Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.«” (Jn 20,26–29)

Buzdítás
„Miről beszélhetnénk időszerűbben, mint erről a törhetetlen, mindig fiatal, friss, üdvözítő reménységről, amely nemcsak a természetfeletti, hanem a tisztes, komoly földi életnek is egyik pillére.” Lezárjuk ezt a 9. napot, nincs másra szükségünk, csak bizalomra és a lelki szemeink megnyílására, hogy meglássuk, mit fogad be most a szívünk, az életünk: közelséget vagy távolságot, mélységet vagy magasságot, csodát vagy csodátlanságot. Nyitottá válunk Istenre és önmagunkra.

9. napi idézet
„– Eminenciás uram, erre a nehéz napra kívánok sok türelmet és erős reménységet! – hangom egy kicsit ellágyult a nagy kívánság ellenére, és ezt ő is észrevette. Szinte fölfigyelt, és úgy nézett rám, mintha bársonyos, meleg átható tekintettel még belém akart volna kapaszkodni. – Szeretném az áldását kérni – mondtam, és letérdepeltem az ágya mellé. Megáldott, és utána megcsókoltam, de nem tudom, hogy a gyűrűjét-e vagy a kezét. Inkább a kezét, gondolom. Kicsit térdelve maradtam, mert nem akartam túl gyorsan elmenni. Amint fölállok, még egyszer ránézek tágra nyílt szemekkel. Ő ugyanígy tett. Teljesen egyetértettünk ebben a tekintetben, és anélkül hogy tudtuk volna, mi jön, tudatlanul és a bizonytalanságban is egyet gondoltunk. Kicsit nedvesedni látszott mindkét szemének a sarka. Elnézett tőlem, fölfelé tekintett és így szólt:– Hát – itt nagy pauzát tartott – legyen meg az Isten akarata! – mondta azzal a hangsúllyal és lejtéssel, amivel Vas megyében szokták az elkerülhetetlent várni és elfogadni. Elengedtem a kezét. Még megérintettem az ágya szélén a lepedőjét. Megfordultam és indultam kifelé. Mégis kíváncsi voltam, hogy mit csinál, mit csinál a könnyeivel. Mielőtt kiléptem, a kiugró fal sarkától visszapislantottam: láttam, hogy mindkét keze fejét a szemére nyomja, és azokkal törli a csorduló könnyeket. Ez volt az utolsó tekintetem, amikor még teljesen magánál volt. Úgy törölte le ezeket a könnyeket, mint érett és nehéz küzdelmeket megvívott parasztemberek Vas megyében szokták csinálni, akik ritkán sírnak, vagy ha sírnak, akkor is nem szabad, hogy lássák, de mindenképpen ügyetlenek a könny letörlésében.” (Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában 469. o)

Elmélkedés
„Az idő Isten kezében van, és az idő az igazság szövetségese.”  Ezért nincs helye a félelemnek, és nincs helye a csüggedésnek. Az életünk egy nagy reményteli utazás, melyben mindig van út magunk felé, egymás felé és Isten felé. Van okunk a bizalomra! Jézus Krisztus, Mindszenty bíboros és a szentek élete és halála példát mutat számunkra, hogy milyen fontos ezen az úton a megbékélés, a megelégedés, a kiengesztelődés. „A mai gyógyulás egyik legelső követelménye és előfeltétele, hogy mindannyian tudjunk már egyszer mindenkinek szívből és maradéktalanul megbocsátani.” Fogalmazzuk meg Mindszenty bíboros életének számunkra legfontosabb tanulságait. Őrizzük meg szívünkben a bennünket megszólító legfontosabb mondatait, üzeneteit. Sok olyan élethelyzetben volt, mely ismerős lehet számunkra és amelyből erőt meríthetünk. Bízhatunk a szeretet múlhatatlanságát jelző égi közbenjárásában is… Életeteket „tegyétek ide az én áldozati tányéromra. Nem baj, ha leroskadok alatta! Fölajánlom a Szűzanyának ezeket a mázsányi súlyú felajánlásokat. Fölajánlom” * a ti személyeteket, a ti életeteket. „Ne felejtsétek el soha, hogy drágagyöngyök vagytok.”

Elcsendesedés

Novéna-ima
    Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki,
hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen:
az igazság és a szeretet tanúságtevője.
    Az ő égi közbenjárására segíts meg minket!
    Imáinkat meghallgatva és hívő néped örömére add meg, kérünk,
hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V. Tiszteletreméltó Bíborosunk közbenjárására segítsen minket beteljesedni az Isten!
R. Könyörögjünk az Úrhoz!

Pater noster / Mi Atyánk
Ave Maria / Üdvözlégy Mária
Gloria / Dicsőség

Személyes napi reflexiónk

Hálaadás a kilenced végén

Isten igéje

„Adjatok hálát az Úrnak, mert Jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 136,1)

Buzdítás

„Tudod, azt a téglát, amit te magad nem tettél a templomnak vagy az iskolánaka falába, azt utánad soha senki oda nem teszi.’”’ Megengedjük Istennek, hogy szeressen minket.

Idézet

„Nagyon összefonódott a lelkünk”* „Folytassuk utunkat, bízzunk!”* (Mindszenty József)

Szentéavatási imáink

Mennyei Atyánk! Szívesen fogadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve ajánlanak fel, hogy „kiegészítsék, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára” (Kol 1,24). Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, áldozatait, amelyeket földi éle­tében a magyar Egyházért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért, hazánkért. Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. És ha szent akaratoddal megegyezik, add meg hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat egykor Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője.

Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

SZEMÉLYES HÁLAADÁS AZ IMANAPOK AJÁNDÉKAIÉRT!

Minden kéréstekkel forduljatok az én Mindszenty fiamhoz. Ö az égben abban a kegyelemben részesült, hogy
a földkerekségen bárhol élő magyar testvérei tőle bármit kérnek, általam és Szeplőtelen Édesanyám által, ő
minden kérésüket teljesíti. Mennyei Atyám azért tüntette őt ki ezzel a kegyelemmel, mert ő szíve rejtekén sokat szenvedett amiatt, hogy atyai szívének olyannyira kedves magyar gyermekeitől őt elzárták. (Jézus szavai, Natália nővér II. kötet 188. o)

***

Imameghallgatások kegyelmét kérjük az alábbi címen közölni:

Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal

1014 Budapest, Úri u. 62

ebp@katolikus.hu

(A tisztítótűzben szenvedőknek) „Egy kis fohász is oly sokat jelent számunkra. Felüdít, mint egy pohár hideg víz a szomjazót.”

— Kézirat a Purgatóriumról

Címkék