Ajánlom átelmélkedésre a szöveget, hitünk buzgóságának fokozására!
Sziénai Szent Katalin: Dialógus c. művéből
forrás: https://szeretetlang.blog.hu/2017/07/03/szienai_szent_katalin_dialogus_reszletek_4_resz
A harmadik vád, mely az Utolsó Ítélet napján következik
Hátra van még, hogy a harmadik vádról szóljak, amely az ítélet utolsó napján következik. A másik kettőről már beszéltem, de hogy jobban lásd, mennyire becsapja magát az ember, beszélni fogok a harmadikról is, azaz az egyetemes ítéletről, melyben a boldogtalan lélek kínja felújul és megnövekszik, mert − miközben újra egyesül a testtel − elviselhetetlen szemrehányásban, szégyenben és gyalázatban lesz része.
Tudd meg, hogy az ítélet utolsó napján az Ige jön el, (…) hogy hatalommal vádolja a világot (…), hogy a saját személyében vádoljon ; és nem lesz teremtmény, aki ne rettegne majd, mivel mindenkinek megfizet úgy, amint jár.
Tekintete a szerencsétlen kárhozottak számára akkora rettenetet és oly nagy gyötrelmet fog jelenteni, hogy nyelv azt képtelen elmondani; az igazakban viszont a tiszteletteljes félelemmel együtt majd igen nagy vidámságot ébreszt. És ez nem azért van, mintha az arca változna, hiszen (…) emberi természete szerint is változhatatlan az arca, mert a feltámadás dicsőségét öltötte magára, hanem a kárhozottak szemei számára mutatkozik ijesztőnek, minthogy a kárhozott azzal a sötét és szörnyű szemmel nézi Őt, amely a sajátja. (D. 79)
Dies iræ
1
Ama végső harag napja/Dies iræ! dies illa
A világot tűznek adja,/Solvet sæclum in favilla:
Dávid így s Szibilla hagyja./Teste David cum Sibylla!
2
Reszket akkor holt meg élő,/Quantus tremor est futurus,
Ha megjön a nagy Itélő,/Quando iudex est venturus,
Mindeneket lattal mérő./Cuncta stricte discussurus!
3
Csodakürtök zengenek meg,/Tuba, mirum spargens sonum
Sírok éjén átremegnek:/Per sepulchra regionum,
Itéletre, mindeneknek./Coget omnes ante thronum.
4
Csodájára a halálnak,/Mors stupebit, et natura,
Aki rég por, talpra támad,/Cum resurget creatura,
Számot adni bírájának./Iudicanti responsura.
5
Kézzel írt könyv nyílik ottan:/Liber scriptus proferetur,
Világ terhe, minden, ott van,/In quo totum continetur,
Ítéletre felrovottan./Unde mundus iudicetur.
6
Bíró majd ha széket ül ott,/Iudex ergo cum sedebit,
Minden rejtek felderül ott,/Quidquid latet, apparebit:
Zsoldot bűn el nem kerül ott./Nil inultum remanebit.
7
Én szegény ott mit beszéljek,/Quid sum miser tunc dicturus?
Pártfogómul kit reméljek,/Quem patronum rogaturus,
Hol a szent is alig él meg?/Quum vix iustus sit securus?
8
Rettenetes. Fejedelem,/Rex tremendæ maiestatis,
Kinél ingyen a kegyelem:/Qui salvandos salvas gratis,
Örök Jóság, légy jó velem!/Salva me, fons pietatis.
9
Kegyes Jézus, kérlek téged:/Recordare, Iesu pie!
Értem álltál emberséget,/Quod sum causa tuæ viæ:
Ne adj érnem gonosz véget./Ne me perdas illa die.
10
Munkád, könnyed értem vesztek:/Quærens me, sedisti lassus:
Ennyi kínod, szent kereszted,/Redemisti Crucem passus:
Ne maradjon céljavesztett./Tantus labor non sit cassus.
11
Bírája a bosszulásnak,/Iuste iudex ultionis!
Add kegyelmét tisztulásnak,/Donum fac remissionis
Míg itt nincs a számadásnap./Ante diem rationis.
12
Reszket szívem, sóhajtozván,/Ingemisco, tamquam reus:
Vétkemtől vet lángot orcám,/Culpa rubet vultus meus:
Légy kegyelmes, Uram, hozzám./Supplicanti parce, Deus!
13
Magdolnához lehajoltál,/Qui Mariam absolvisti,
a latorhoz kegyes voltál,/Et latronem exaudisti,
Énbelém is reményt oltál./Mihi quoque spem dedisti.
14
Méltó imát nem tud ajkam/Preces meæ non sunt dignæ:
Te könyörülj, Jóság, rajtam,/Sed tu bonus fac benigne,
Ne veszíts el örök jajban./Ne perenni cremer igne.
15
Báránykáid közé végy föl,/Inter oves locum præsta,
Válassz el a gödölyéktől,/Et ab haedis me sequestra,
Jobbra állass ama széktől./Statuens in parte dextra.
16
Ha a rosszak zavarodnak,/Confutatis maledictis,
Fojtó lángok kavarognak,/Flammis acribus addictis:
Akkor engem hívj áldottnak./Voca me cum benedictis.
17
Térden kérlek, ernyedetten,/Oro supplex et acclinis,
Sír a lelkem megtörötten:/Cor contritum quasi cinis:
Ott, a végnél, állj mellettem!/Gere curam mei finis.
18
Könnyel árad ama nagy nap,/Lacrimosa dies illa,
Hamvukból ha föltámadnak/qua resurget ex favilla
A bűnösök s számot adnak./iudicandus homo reus.
19
Uram, nekik adj jó véget,/Huic ergo parce, Deus:
Kegyes Jézus, kérünk téged,/Pie Jesu Domine,
Add meg nékik békességed/dona eis requiem.
Amen.